Az 1848-iki mozgalmak.
Az 1848-iki mozgalmak.
1848 őszéig az átmenettel összekötött munkálatok tétettek meg, de már szeptemberben komoly veszélylyel fenyegető felhők mutatkoztak az égen. A vármegye ezért alispánjának elnöklete alatt, szept. 4-én állandóan működő honvédelmi bizottságot rendelt ki; elhatározta egy önkéntes csapatnak saját költségén való felállítását és szervezését, mely csapatba a gyűlés folyama alatt a jegyzői karból Nagy László, Pápay Károly, Gyiokó Szilárd, Csarada János, Takáts Gyula, Zamojszky Ferencz gróf, Takács Kálmán esküdt, Csenkey Vendel és Bittó Ferencz számvevő jelentkeztek belépésre. A vármegye ezeknek a háború tartamára szabadságot adott, s kijelentette, hogy nemcsak fizetésüket tartják meg, hanem üresedés esetén gondja lesz a vármegyének rájuk. A többi tisztviselőnek a belépést nem engedték meg s intézkedtek, hogy a jegyzői kar egyik tagja állandóan a megyeházán tartózkodjék. Elrendelte végül, hogy az országgyűléstől megajánlott 42.000 embernek a megyére eső 3647 újonczból álló jutalékát a legsürgősebben végzendő toborzás, szükség esetében sorozás útján kiállítsák. A jó szándék végrehajtását nagyon akadályozta a teljes pénztelenség. Már okt. 21-én jelenti az alispán, hogy Braun marhakereskedőtől a magyar hadsereg részére 35.895 pengőforint értékű vágómarhát vásárolt, a mely összegnek 4/5 részét a megyének kell fizetni, azonkívül naponként mintegy 50 mázsa húst kell szállítani és 200 kocsi fuvart adni. Braun máskép hitelezni nem akarván, az alispán kénytelen volt a maga nevére 38.716 p. frtról kötelezvényt kiállítani. A vármegye Olgyay Titus volt alispánját és követét, most kir. táblai bírót, Pestre küldötte oly czélból, hogy szerezzen a vármegye részére 400.000 p frt kölcsönt. Olgyay azonban 25-én csak 35.000 frttal tért vissza.
652Eközben az újonczozás az egész vármegye területén serényen és fennakadás nélkül folyt, csupán Nagy-, Valta- és Varrasúr községek tagadták meg a rájuk eső újonczok kiállítását; de a vármegye erélyes föllépésére ezek is foganatosították az újonczozást. Hogy mily teher hárult 1848 őszén, a schwechati ütközet előtt, Pozsony vármegyére, az kitünki Csányi László kormánybiztosnak a megyéhez intézett, s nehezen bár, demégis végrehajtott rendeleteiből. Így okt. 21-én a kormánybiztos utasítja a vármegyét, hogy naponként 250 mázsa szénát, 300 mérő zabot, 2000 adag kenyér alá való fuvart, 50–54 mázsa húsnak megfelelő szarvasmarhát, 25 mérő babot, 25 mérő lencsét, 5 mérő köleskását és 10 mérő árpakását szállítson a brucki magyar táborba, s mindezt annélkül, hogy a vármegye csak egy garas ára előleget látott volna.
