Zsidóellenes zavargások.
Zsidóellenes zavargások.
Nagy gondot okoztak a vármegyének a megye egész területén kitört zsidóellenes zavargások. A kisebb zavargásokat nem említve, április 8-án Nádason és Binóczon volt nagyobbfokú zsidózavargás, 25-én pedig Szereden. Ápr. 23-án és 24-én (husvétvasárnap és husvéthétfőn) az akkoriban még a vármegye területéhez tartozó Pozsony-Váralján, az összeverődött csőcselék a zsidóságot nemcsak bántalmazta, hanem 6 lakást, 2 raktárt, 35 boltot kifosztott, sok tárgyat elrabolt, a legtöbb tárgyat elpusztította és a mostani igazságügyi palota helyén állott Todesko-féle iskolaépületet lerombolta. A csekély számú katonaság fegyveresen lépett közbe és sortüzet is adott. Egy ember elesett és igen sokan megsebesültek, de a rend csak másnap volt helyreállítható, a vidékről berendelt lovaskatonaság és a fölfegyverzett országgyűlési ifjúság segítségével. Az ez alkalommal elesett embert azonban nem a sortűz ölte meg, hanem egy szomszédos ház emeletei ablakából lőtték le, a mint azt Matolay Etele, Zemplén vármegyének jelenleg nyug. alispánja, mint szemtanú, Lamberg előtt vallotta is. A kihágások megtorlása czéljából a belügyminiszter, már ápr. 25-én kelt rendeletével, Tarnóczy Kázmér nyitrai alispánt rendelte ki kormánybiztosul és melléje Rudnyánszky József, kir. ügyészt 651nevezte ki segédnek. A város tanácsa a kivételes bírósághoz kirendelte Schariczer György és Dobelmann György tanácsosokat, kőszeghi Benedek József és Überpacher Mihály választó polgárokat, Mukuli Károly és Lackner Mózes ügyvédeket. A kivételes bíróság máj. 2-án megkezdte működését és rövid idő alatt száznál több mesterlegényt, inast, csavargót, egy sereg városi rendőrt (utóbbiakat azért, mert a zavargásokat tétlenül nézték) kisebb-nagyobb testi és börtönbüntetésre, részben eltolonczolásra itélt. Úgy látszik, a főzavargó a 24 éves Pál Lőrincz hajóslegény volt, a kit két évi várfogságra ítélték. Hogy mi volt az oka a zavargásoknak, az az iratokból okmányszerüleg ki nem tünik. A dolog némi megértéséhez szükséges tudni azt, hogy 1848-ig Pozsony városában zsidóknak nem volt szabad lakni s a zsidóság a Pozsony vármegye területéhez tartozó Pozsony-Váraljára volt szorítva, de már 1847 körül a város területére is kezdett kiterjeszkedni, a mi a kihallgatott tanúk és vádlottak vallomása szerint városszerte bizonyos izgatottságot keltett. Úgy látszik, hogy bujtogatók nem voltak, hanem a csőcselék a két ünnep alatt összeverődött és kellőleg meg nem okolt dühének kifolyást adott. A nádasi és szeredi zsidó-zavargások megtorlása iránt tett intézkedések befejezése nem volt oly gyors, mint a pozsonyié, mert, habár már 1848-ban az elitélteknek a száma oly nagy volt, hogy a fogházra itélteket büntetésük kiállása czéljából a komáromi várba kellett szállítani, az itélkezés több évig tartott, de a zsidóságnak bejelentett összes kára megtérült. Különben a zavarokra vonatkozó iratok óriási csomagjai Pozsony vármegye levéltárában 49 és 53 levéltári kulcs, Vegyes iratok/38 és 1857. I/b 3300 sz. a. vannak és a dolog iránt érdeklődőknek sok anyagot nyujtanak.
Bittó Kálmán.
