Május elején Petőcz György, a vármegye másodalispánja, nagy összeg pénzzel Csallóközbe ment, hogy a magánosoknak a requisitió által támadt követeléseit kielégítse, egyúttal pedig Elő-Patonyban lakó és már régen nem látott családját meglátogassa. Ott tartózkodásának ideje alatt Kosztolányi 655ezredes Komáromból kitört és az osztrákokat egész Pozsony határáig visszaűzte. Megtudva azt, hogy az alispán a vidéken van, figyelmeztette őt, hogy Pozsonymegye még némi újoncz-jutalékkal van hátralékban. (A vármegyére 3647 újoncz volt kivetve. A császáriak nem megbízható adatai szerint a vármegye 198 önkéntest és 1796 honvédet állított ki.) Petőcz György utasította a két csallóközi járás szolgabíráját az újonczozásra, a minek eredménye az lett, hogy néhány nap alatt mintegy 120 csallóközi ifjú állott a magyar zászló alá. Ezt megtudták a császáriak és elhatározták Petőcz György vesztét. Barátai figyelmeztették Petőczöt, hogy ne menjen vissza Pozsonyba, hanem számadását a komáromi várból küldje el, de a kötelességét ismerő, egyenes lelkű férfiú nem hallgatott a figyelmeztetésre; Pozsonyba utazott, hol azonnal elfogták, haditörvényszék elé állították, halálra ítélték és kivégezték. Az ítéletnek tudtunkkal már csak egy nyomtatott példánya van meg Elő-Patonyban, idősb Petőcz Kálmánnál. Érdemesnek tartjuk tehát az ítélet teljes szövegét közölni a következőkben: „Hirdetés. Petőcz György, Pozsony vármegyének Elő-Patony községéből, 44 éves, r. kath., házas, a megyének második alispánja, miután a fölötte tartott haditörvényszéki nyomozás folytán az Alsó-Csallóközben, Kosztolányi ezredes parancsnoksága alatt előnyomult lázadókat a helységekre történt kirovás által részint élelmeztette, részükre 117 emberilletőség újonczozását elrendelte és az alája rendelt tisztviselőknek kémlő tudósítás szerzését írásilag is ajánlotta, a mely újonczozásnak azon következménye lőn, hogy az állított újonczok azonnal a magyar zászlóhoz eskettetvén, Komáromba küldettek. Petőcz György tehát a szokott törvényes eljárás után árulás, hűtlenség részvéte miatt, folyó 23-án hozott ítéletnél fogva, alispáni állásától fölfüggesztetvén, kötél által kivégeztetni és minden vagyona a pótlási összeg kiutalványozásáig elfoglalni határoztatott. A mely ítélet kötél helyett agyonlövetésre változtatva megerősíttetett s mai napon végrehajtatott. Pozsony, május 24. 1849. A császári, királyi hadi nyomozó-bizottságtól.”
Egykorúak állítása szerint a hadbíró azt a kérdést intézte Petőcz Györgyhöz, hogy: „önt a fölkelők kényszerítették újonczozni?”, mire Petőcz azt felelte, hogy az újonczozás megtartása állásából folyó kötelessége volt. Ez a nyilatkozat okozta halálát, melyet küldöttségek megakadályozni kíséreltek, de siker nélkül. Az agyonlövetés a várban történt. Midőn hajdúja a szemét bekötötte, azt az utasítást adta neki, mondja meg a megye urainak, hogy a vizsgálat folyamán senkit be nem vádolt s mint férfi hal meg hazájáért. Holttestét ugyanarra a szekérre tették, melyet utosló útjában használt, és a katonai temetőben elásták. E derék férfiú ismeretlen sírját tehát semmi sem jelzi, de emlékét kegyelettel őrzi a megye közönsége, mely 1861-ben emlékét jegyzőkönyvileg is megörökítette s kivégeztetése 50-ik évfordulója alkalmával a vármegyeház dísztermében emléktáblát helyezett el.
Pozsony vármegyének két csallóközi járásában Komáromnak szeptember végén történt feladásáig ismételten szólt az ágyú. Így május 12-én Nagy-Légh alatt volt összecsapás, melynek következtében több ház és Benyovszky Péter juhakla, béresháza és istállója is leégett. Június 18-án pedig a hegyentúli járásban, Stomfa vidékén és Szentjánoson volt zavarodás, a hol egy 580 főből álló Hurbanista csapat garázdálkodott.