Az 1861-iki tisztújítás.
Az 1861-iki tisztújítás.
Ezután, habár a felsőbbség a házi-adó kivetését megtiltotta, a vármegye az 1486. évi LXIV. törvényczikk, az 1537. évi XXI. törvényczikk, az 1715. évi LVII., az 1723. évi LXIII. és az 1765. évi XXI. törvényczikkre alapított jogánál fogva elhatározta, hogy szükségletét, a mely évi 24.100 frtban állapíttatott meg, házi-adó kivetésével fogja fedezni. A bekövetkező tisztújítást megelőzőleg Németh Sándor 1848–49-iki főbíró ama felszólalására, hogy ő „suttyomban” még mindig főbírónak tartja magát, kimondotta a vármegye, hogy a régi tisztviselők közül azok, a kik hasonló rangban szolgálni kívánnak, választás nélkül foglalják el állásukat. Ezután a tisztikar a következőleg alakult meg:
Első alispán: Olgyay Titus; másodalispán: Bittó Kálmán; főjegyző: Nagy László; aljegyző: Földes Gyula (jelenleg magánzó), Csarada János, Bittó Béni (j. földbirtokos); 659fő-adószeőd: Földes Joakim; számvevő: Bittó Ferencz; főügyész: Petőcz István, Vermes Mór,* főmérnök: Seidl Károly és Kiss Lit; főorvos: Gerley János és Nadenicsek Domonkos. Törvényszéki táblabírákká megválasztattak: Bacsák Miklós, Bartal Pál, Bartal János, Bartha Béla, Beniczky Pál, Bittó Károly, Boltizsár Antal, Botló József, Benyovszky Lajos, Boross István, Burián Ignácz,* Burián István, CsernyGyörgy, Csenkey Albert, Csefalvay József, Esterházy István gróf, Jablánczy Sándor, Nagy Elek, Petőcz István, Samarjay Károly,* Szukováty János és Vizi Sándor. A járásokban: a pozsonyi járásban főbíró: Malatinszky József; albírák: Szüllő Géza és Szüllő György; esküdtek: Csiba Imre, Csörgey Mihály, Olgyay Gáspár, Bézay Szilárd (utóbbi most ny. főbíró). Felső-csallóközi járás: főbíró: Olgyay Miklós; albírák: Olgyay Lajos és Takáts Kálmán; adószedő: Szeleczky Károly; esküdtek: Bittó Sebestyén, Takács Gyula, Bittó Lipót és Farkas Lajos. Alsó-csallóközi járás: főbíró: Prileszky István;* albírák: Kondé Gyula és Szelle István; adószedő: Palló Ednre; esküdtek: Szabó Károly, Kondé Ferencz, Gálfy Ignácz, Szigety Gáspár. Külső járás: főbíró: Zsigárdy Imre; albírák: Szászy Gyula, Petrovics Ignácz; adószedő: Szabados István; esküdtek: Rázgha József, Szecsey József, Marczell János, Vitál Gábor. Hegyentúli járás: főbíró: Ollé Lajos;* albírák: Tóth Albert, Czintula János; adószedő: Fröhlich Nándor; esküdtek: Pribila Pál, Szovinecz István, Bittera János, Buócz Gyula. Nagyszombati járás: főbíró: Buzinkay Pál; albirák: Szőllőssy János és Takáts Ambrus; adószedő: Prileszky Antal; esküdtek: Kákonyi Károly, Palugyay Sándor, Szecsey György, Radics Lajos; levéltáros: Laurenty János.
A budafai Vermes család nevével állandóan találkozunk a vármegye jegyzőkönyveiben. Vincze táblabíró, Ignácz 1849-ig vármegyei levéltáros, Mór 1861 és 1867-ben ügyész volt. Jelenleg Péter tekintélyes földbirtokos, Zoltán főszolgabíró, Ferencz szolgabíró, Samu aljegyző.
A Rajeczi (vagy a levéltárban levő adatok szerint helyesen Ragácsi) Burián családnak a XIX. században több tagja szerepelt a vármegyében. Így B. Ignácz már a 30-as években, továbbá 1861-ben a vármegye táblabírája volt, 1867 után a közigazgatási és a legtöbb vármegyei bizottságnak tagja. Következetesen a szabadelvű iránynak híve volt. Fivére, B. István, 1840-től kezdve 1848-ig táblabíró, majd tiszti al-, később másodfőügyész. 61-ben táblabíró, 67 után a vármegyebizottsági, később a közigazgatási bizottság tagja. Előbbinek fia id. B. Pál, 67-ben szolgabíró és jelenleg ny. kir. táblai bíró, a magyar közművelődési egyesület főjegyzője, a vármegyebizottság tagja. Az utóbbi ifjabb fia: ifj. B. Pál, a vármegye főszolgabírája, idősebbik fia pedig az 1851-ben született s időközben bárói rangra emelt István, 1872-től kezdve a diplomácziai pályán, mint kairói konzulátusi gyakornok, bukaresti és belgrádi alkonzul, moszkvai főkonzul, szófiai diplomácziai ügynök és athéni követ vált ki és jelenleg közös pénzügyminiszter, Bosznia és Herczegovina kormányzója, valóságos belső titkos tanácsos, császári és kir. kamarás.
Samarjay Károly 61-től kezdve a 80-as években bekövetkezett haláláig nagyon tekintélyes tagja volt a vármegyebizottságnak. Jelenleg Emil a közigazgatásti bizottság tagja.
A prileszi Prileszky család tagjai közül kivált István, táblabíró, később árvaszéki ülnök. Antal tekintélyes földbirtokos és Tádé több országgyűlésen képviselő.
Ollétejedi Ollé Lajos 1861-ben főbíró, 1867-ben másodalispán, urbariális ismeretivel vált ki. Bencze vármegyebizottsági tag, anyakönyvi felügyelő.
A február 4-iki gyűlésre az adók behajtása és az újonczozás foganatosítása tárgyában érkeztek leiratok, melyeket az irattárba helyeztek. Ugyanakkor Scitovszky János primás levelét olvasták föl, melyben a vármegyét mérsékletre inti. A vármegye fölkérte a primást, hogy legyen a nemzet és fejedelem közt közbenjáró. Felolvasták az egyházi hatóság átiratát, mely szerint a felsőbbség megtiltotta Petőcz György és kivégzett társai emlékére a vármegyétől rendelt gyász-istentisztelet megtartását, a mire a vármegye Petőcz György, Mednyánszky László br. volt vármegyei birtokos, továbbá a vármegyei származású Aulich Lajos és Baldini N. emlékét jegyzőkönyvileg megörökítette. Márcz. 4-én ismét volt gyűlés, melyben a vármegye az Ausztriára és vele Magyarországra ráoktrojált alkotmány ellen a legerélyesebben tiltakozott; egyúttal kijelentette, hogy az országgyűlésnek Erdély nélkül Budára való összehívása törvénytelen, de azért a választások iránt az intézkedéseket megtette. A márcz. 23-án tartott űlést Pálffy József főispán hosszabb beszéddel nyitotta meg, a melyben kijelentette, hogy ő rendületlenül az 1848-iki alapon áll s mint a főrendiháznak tagja, ennek az elvnek keresztülvitelét fogja szorgalmazni, a mit a vármegye helyeslőleg tudomásul vett. Ugyanekkor jelentették, hogy Galántán Olgyay Titus alispán, Nagyszombatban Császár (Kaiser) József, Stomfán Szále Antal, Szentjánoson Zichy József gr., Szempczen Szüllő György, Somorján Olgyay Lajos és Dunaszerdahelyen Bartal János képviselőnek választatott, mire Olgyay Titus alispán előadta porgrammbeszédét, mely szerint ő is rendületlenül ragaszkodik az 1848-iki alaphoz.
