Az 1866-iki hadjárat befejezése.
Az 1866-iki hadjárat befejezése.
1866-ban a fejedelem Olasz- és Poroszországgal háborúba keveredvén, a Benedek táborszernagy vezetése alatt álló északi hadsereg Königgrätznél, vagy, mint a német írók jelzik, Sadovánál tönkre ment, tehát teljesen harczképtelenné vált és a Jabloniczi-szoroson, részint pedig a Morva mentén Lamacs felé, Pozsonyon keresztül húzódott Komárom felé. Jul. 22-én hajnalban a Pozsony szomszédságában levő Lamacs és Hidegkút községek határaiban megszólalt az ágyú. A poroszok a még tűrhető karban levő osztrák utóhadat megtámadták és ezt dél tájban körülkerítették, a mely hadi műveletnél egy stomfai uradalmi erdész segédkezett nekik, a mennyiben az osztrákok előtt ismeretlen úton az osztrákok háta mögé vezette őket. Az osztrák csapatok csak azért nem váltak hadi foglyokká, mert a hadakozó felek főparancsnokságai öt napra fegyverszünetet kötöttek, mely alatt a béke beállt. Az osztrákok eme cseh- és morvaországi katasztrófája következtében a bécsi körök engedékenyebbé váltak, minek következtében rövid idő mulva megtörtént az országos kiegyezés. A megyebizottságok ugyan meg nem alakultak, de már 1866-ban országszerte megindult az úgynevezett „epuratio”, a mely abból állott, hogy a főispán a vármegye bizalmi férfiait egybehívta s az értekezleten elhatározottak nyomán az ideiglenes s jövőre biztosítékokkal nem bíró tisztikarnak gyengébb részét kiselejtezve s ezek helyét új egyénekkel töltötte be. Pozsony vármegyében is megtartották ezt az értekezletet, de a vármegye bizalmi férfiai, több oknál fogva, és különösen azért, mert előrelátható volt, hogy legközelebb gyökeres fordulat fog beállani, a kiselejtezést mellőzendőnek mondták.
