Az 1867-iki tisztújítás.
Az 1867-iki tisztújítás.
1867 április 12-én volt az első alkotmányos vármegye-gyűlés, melyet a már 1848-ban és 61-ben főispáni tisztet viselt s most is főispánná kinevezett Pálffy József gr. vezetett, s a melyen a tisztújítást április 24-ére tűzték ki.
A tisztújítás április 24-én és a következő napokban fennakadás nélkül meg is történt a következő eredménynyel: (a zárójel alatt levő megjegyzés a még életben levő tisztviselők mostani foglalkozását tünteti fel) alispán: Bittó Kálmán, Ollé Lajos, főjegyző: Bacsák Pál (ny. jószágkormányzó); aljegyzők: Csarada János, Botló Károly, Petőcz Gyula; főügyész: Vermes Mór; alügyészek: Petrovics Gyula, Büky György; főpénztáros: Szeleczky Károly; főszámvevő: Bittó Ferencz; alszámvevő: Petőcz József; levéltáros: Laurenty János; törvényszéki ülnökök: Petőcz Sándor, Petőcz István, Olgyay Miklós, Kovács Endre, Földes Gyula (magánzó), Prileszky István, Bertalanfy János, Németh Lajos (kir. kuriai bíró), Orosz László, Andrássy Dénes, Csörgey Titus; telekkönyvi előadók: Loó Mór és Michnay Jenő (kir. járásbíró); árvapénztáros: Németh József; ellenőr: Deák Lajos; főorvos: Nadenicsek Domonkos; várnagy: Csóka Endre; főbírák: Kuklenik József, Bittó Béni (magánzó), Nagy László,* Kiss Károly, Malatinszky József, Bittsányi István; szolgabírák: Kracsenics Rezső, Rájner Miklós, Takáts Ambrus, Takáts Kálmán, Kondé Gyula, Szelle István, Pitroff Rezső, Burián Pál (idősbb jelzővel, ny. kir. táblai bíró), Szászy Ágost (magánzó), Szőllőssy Gyula, 662Tóth Albert és Boltizsár István; esküdtek: Szigeti Gáspár, Bézay Szilárd (ny. főszolgabíró), Ernyey János (j. magánzó), Farkas Gyula, Bittó Lipót, Farkas Lajos, Bittó Sebestyén, szemrtnik Lajos, Kondé Ferencz, Gálfy Ignácz, Szabó Károly, Vermes Péter (j. magánzó), Fekete Antal, Farkas Gáspár, Kiss Mihály,* Döbrentey Imre, Kákonyi Károly, Radics Lajos, Szecsey György, Vitál Imre, Szovinecz István, Buócz Gyula, Wagenhoffer János és Lukács Károly.
Nagy László 1861-ben a vármegye főjegyzője, 1867-ben főbírája volt. Nagy Ágost jelenleg is főbíró, Miklós a számvevőség föloszlatásáig főpénztáros volt. Ignácz és Vincze vármegyei birtokos, Árpád (báró) főispáni titkár. Ezek azonban nem egy család sarjai.
A lidértejedi Kiss családnak a vármegye mozgalmaiban érvényesülő tagjai voltak: az 1867. évben megválasztott Kiss Lipót vármegyei főmérnök, Károly főbíró és Mihály esküdt, valamint Sándor a vármegyebizottságnak holta napjáig befolyásos tagja.
A törvényhatóságnak főtörekvése volt a közigazgatásnál észlelhető hiányok eltávolítása, tehát lehetőleg jó adminisztráczió és a rossz utak kiépítése, melyben a nyiltfejű első alispán, Bittó Kálmán (a másodalispán, Ollé Lajos a törvényszéknek volt elnöke) s a kitünő szervező, Bacsák Pál főjegyző adták meg a kellő irányt. 1869 aug. 19-én tárgyalta a vármegye a belügyminiszter leiratát, mely szerint Pálffy József gróf, megrendült egészségére való tekintettel, főispáni tisztétől fölmentetett, a mit a vármegye a legnagyobb sajnálkozással vett tudomásul. 1871 augusztusáig nem volt főispán; ekkor Pálffy János grófot nevezték ki, a ki állását azzal foglalta el, hogy a vármegye szolgálatában elaggott tisztviselők özvegyei és árvái javára egyelőre 5000 frt alapítványt tett, a vármegyekórház alapját 600 frttal szaporította s főispáni fizetését a Modorban fennálló férfi- és a Pozsonyban szervezendő női tanítóképző intézetnek ösztöndíjak alakítására felajánlotta. Sokan a legnagyobb reménynyel néztek az új főispán működése elé, mások pedig aggódtak, mert mindenki tudta azt, hogy a nemes törekvésekkel eltelt gróf, ifjúsága nagy részét külföldön töltötte, Angol- és Francziaországban, a melyeknek intézményeit összehasonlítva a hazaiakkal, neki kétszeresen érezni kellett elmaradottságunkat. Ezen ugyan teljes erővel segíteni iparkodott, a minek azonban legnagyobb akadálya az volt, hogy nem ismerve a helyi viszonyokat, néha oly eszközökhöz nyúlt, melyek nemes törekvéseit gyakran meghiúsították.
