Miklós, a győri hős.
Miklós, a győri hős.
Péter ötödik fia: Miklós, a győri hős, testvérei közül az egyedűli, a kinek utódai jelenleg is virágoznak, a kit ennélfogva egyúttal a jelenleg élő Pálffy-nemzedék ősének tekinthetünk.
Álljunk meg egy pillanatra e nagy férfiú élete pályájánál, kinek fényes haditettei, hősiessége, kiváló hadvezéri képessége, a törökökön kivívott számos győzelme, de egyszersmind államférfiúi tehetsége, egyaránt méltók arra, hogy vele bővebben foglalkozzunk.
Miklós 1552 deczember havában született. Fiatal korát Miksa és Rudolf királyok udvarában töltötte, majd hosszabb utazást tett Belgiumba, Francziaországba, Spanyolországba és a görög szigetekre, honnan visszatérve, 1580 decz. 23-án Pozsony vármegye főispánjává neveztetett ki, mely méltóságában egyúttal az időközben Salm Miklós gróf elhalálozása következtében megürült főkapitányi tisztet is betöltötte.
Érdemei elismeréséül, 1581 ápr. 24-én, Tamás, János és István testvéreivel együtt, bárói rangra emeltetett és még ez évben a Czobor Imre halálával megüresedett főpohárnoki méltóságot is elnyerte. 1582-ben cs. kir. belső titkos tanácsos, 1584 szept. 20-án Komárom vármegye főispánja és Komárom várának kapitánya lett, 1589 június 1-én pedig dunáninneni főkapitány és Érsekújvár várának parancsnoka. E fontos állásában főleg az 1593-ban megkezdődött hosszú hadjárat alatt szerzett hervadhatatlan babérokat.
Szinán nagyvezir, a sziszeki kudarczot jóváteendő, 1593 őszén betört hazánk területére. A török támadás készületlenül találta a prágai udvart.
Mialatt Szinán Budán pihente ki fáradalmati, azalatt gróf Hardegg Ferdinánd Székesfehérvár ellen indult, mivel azonban a vár megvétele nem 705sikerült, ismét visszafelé vonult; de a török segédcsapatok feltartóztatták és csatára kényszerítették. A november 3-án vívott harczban Pálffy Miklós a balszárnyat vezette, mely mindvégig fényesen megállta helyét és a harcz a törökök teljes vereségével végződött
A következő évben (1594 február vagy márczius havában) Pálffy Miklós Nógrád várát kerítette kézre, miáltal nagy földterület szabadult fel a török hódoltság alól.
Győr eleste után Mansfeld Károly lett a fővezér, a ki Pálffy Miklós egyetértő fellépésével előbb Párkányt, majd végre 1595 szept. 3-án Esztergomot kerítette kézre, melyet csakhamar Visegrád és Vácz várának megvétele követett.
Fugger-czímer a vöröskői várban.
Rudolf és Báthori Zsigmond között, hosszas tárgyalások után, 1595-ben létrejött a szövetség, mely alkalommal Pálffy Miklós, Szuhay István váczi, Kutassy János győri püspökökkel, Erdődy Tamás horvát bánnal, Forgách Simonnal és Kaszaházi Joó Jánossal együtt, királyi biztosként szerepelt. E szövetség következtében a királyi és az erdélyi hadak Mezőkeresztesnél ütköztek össze, mely harcz, Pálffy Miklós miden fáradozása ellenére, a keresztény sereg vereségével végződött. Pálffy Péter, Miklós egyik unokatestvére is ott lelte halálát a harczmezőn.
Egy évi pihenés után újból kitört a harcz. 1598 tavaszán Pálffy Miklós, Schwarzenberggel egyesülten, Győr várát foglalta vissza (márczius 27-én), mely után Tatát, Veszprémet és Palotát kerítette kézre.
E fényes diadalok nagy örömöt okoztak nemcsak a hazában, hanem egész Európában. A győri hős iránt, bár a fejedelemtől felajánlott anyagi jutalmat nem fogadta el, okul hozván fel, hogy ő nem pénzért, hanem hazájáért harczolt, mégis sokféleképp nyilvánult az elismerés. Az 1599. évi országgyűlés (XLVIII. t.-cz.) törvénybe iktatta érdemeit, az alsóausztriai rendek ezer arany súlyú serleggel tisztelték meg, Rudolf király pedig 1599 július 24-én Pozsony vármegye örökös főispánságával és Pozsony várának örökös főkapitányságával jutalmazta és egyúttal grófi rangra emelte, mely előbbi két méltóság azóta elsőszülöttségi jogon öröklődik a családban. Sajnos, nem sokáig élvezte a fejedelmi kegy, a hála és elismerés nyilvánulásait, mert midőn 1600. év április havában Mátyás főherczeg, egy küszöbön álló erdélyi hadjárat terveinek megbeszélése végett, Bécsbe hívta, hirtelen megbetegedett, s onnan visszatérve, hét napi rosszullét után, 1600. évi április 23-án Vöröskő várában elhalálozott. Tetemei a pozsonyi székesegyházban pihennek.
Férfikora delén, 48 éves korában szállott sírba, akkor, mikor a nemzetnek tán legnagyobb szüksége volt reá, mind a török támadásai, mind a bécsi udvar túlkapásai ellenében. Korának egyik legnagyobb hadvezére volt, a kiben személyes vitézség, bölcs mérséklet, hadvezéri éleslátás párosult. Hadipályája alatt 26 ízben vívott meg győzedelmesen a törökökkel; Székesfehérvár, Fülek, Nógrád, Esztergom, Drégely, Palánk, hősiességének mind megannyi tanúi. Székesfehérvárnál személyesen vezette seregét a janicsárok ellen, s bár lova több sebből vérzett és bár sisakja az elleneség csapásai 706alatt szinte széthullot, mégis rendületlenül kitartott mindaddig, míg a janicsárok hada teljesen megsemmisült.
A székesfehérvárnál vele küzdött vitézeivel vezette Fülek ostromát is, a hol a legveszélyesebb pontokon jelent meg, saját kezeivel irányította az orstromágyúkat, ő maga adott utasításokat a puskásoknak, s mindenütt ott termett, a hol a csüggedőket bátorítani kellett; de midőn Teuffenbach fővezér köszönetet mondott neki az ostrom alatt tanúsított bátorságáért, szerényen megjegyezte, hogy csakis katonái érdemelnek elismerést.
Mialatt a német had az elfoglalt várban elhelyezkedett, addig ő hadával egymásután foglalta vissza Szécsény, Drégely és Palánk várakat. Az ő indítványára határozta el Mátyás főherczeg Nógrád visszavételét is, mely után Esztergomnál, majd a Rába folyónál támadta meg a törököket. Az utóbbi harczban bal lábán megsebesült.
A mezőkeresztesi ütközet után Tatát kerítette kézre. Egy petárdával felrobbantotta a várkaput, azután az őrséget hányták kardélre és csupán a várparancsnokot ejtették foglyul.
Közvetlen ezután, egy kis csapat hajdúval 150 török szállító-hajót fogott el a Dunán, mely alkalommal tömérdek zsákmány került a kezébe. Hősiességének és rettenthetlen bátorságának mégis Győr visszavívásánál adta legnagyobb tanújelét.
Komáromból, az éj leple alatt, hadával váratlanul Győr alatt termett, s miután a székesfehérvári kaput egy petárdával felrobbantotta, rátört az álmukból felriadt törökökre.
Vöröskő vára a XVIII. század elején.
Eredetije gr. Pálffy Istvánnál
A törökök, kétségbeesett küzdelem közepett, már-már visszaszorították a benyomulókat. Ekkor a Pálffy vezérlete alatt álló lovasság, mely hátvédül rendeltetett ki, megtagadta az engedelmességet, nem akarván a visszavonuló gyalogság védelmére a sötét éjszakában lovaikat elhagyni. Erre Pálffy leugrik lováról és néhány vitézével a már-már visszaszorított gyalogság segélyére siet. E példa hatott. A lovasok egymásután csatlakoztak hozzája, és mire a nap felkelt, Győr már a magyarok kezében volt. 300 török fogoly és 188 ágyú került a győzők kezébe. A győri hőstett híre külföldre is eljutott; Pálffyt, mint a keresztény hősiesség példaképét ünnepelték, és maga VIII. Kelemen pápa is, bulláiban fejezte ki iránta érzett elismerését. Emlékezetét fennen hírdeti a sírja fölé helyezett következő epitaphium:
707„Pálffyus hic situs est satis est nam caetora novit Oraque Pannoniae Christiadumque solum.”
Pálffy Miklós fényes hadipályája mellett tekintélyes vagyont szerzett. Neje: Fugger Mária, a dúsgazdag augsburgi Fugger család sarja volt, kinek kedvéért Vöröskő várát vásárolta meg a Fugger családtól.
Miklósnak nyolcz gyermeke maradt. Márk (szül. 1584, megh. 1586); István; János; Pál; Miklós; pozsonyi prépost (meghalt 1621); Kata Forgách Zsigmond neje; Zsófia; Trautmannsdorf Miksáné és Magdolna (első férje: Balassa Péter, 2-ik férje sövényházi Móricz Márton, 3-ik férje báró Perényi György.)
