Halálozási statisztika.
Halálozási statisztika.
A vármegyében a halálozások rendkívüli emelkedése nem tapasztalható, ezerre 24–25 körül van. 1898-ban az összes halálozás volt 7317, ebből 1885 fertőző kór, 5267 egyéb ok miatt, 165 nem természetes halál; 1899-ben 7868, ebből fertőző kó 2136, nem természetes halál 185; 1900-ban 7647, ebből fertőző 1698, nem természetes 163; 1901-ben 7626, ebből fertőző 1934, nem természetes 152; 1902-ben 7881, ebből fertőző 1976, nem természetes halál 149. A nem természetes halálokok nagyobb része szerencsétlenség, azután öngyilkosság, ezek közt leginkább vízbefúlás, arzén- és foszfor-, nemkülönben lúg- és savmérgezések a túlnyomók. A nem természetes halálesetek százalékos arányszáma csak kis törttel múlja felül az országos arányszámot, 1901-ben és 1902-ben meg éppen alatta is marad; az egész országban a halálesetek összes számából 1901-ben 2.37, 1902-ben 2.20% volt a nem természetes halál, Pozsony vármegyében ellenben csak 1.99–1.90%.
Az, hogy a betegekkel sok helyütt oly keveset törődnek, mindenesetre nagy árnyéka a kulturális életnek. Erre nézve is az egyik jelentősebb orvoslási módot a műveltség és emberszeretet fejlesztésében kereshetnők. A művelődés bizonyos irányú hiányára vall a halotti kultusz elhanyagolása is; a temetőket legtöbb helyen egyáltalában nem gondozzák, s ez nemcsak a vallásos kegyelet szempontjából sértheti az embert, nemcsak az esztétikai érzék és rendszeretet hiányára következtethetünk belőle, hanem mindenféle kárral is járhat a közegészségre. E tekintetben a lelkészeket is mulasztás terheli, mert ők lennének hivatva a népet ez irányban nevelni és kioktatni s a temetők gondozására őket mintegy rákényszeríteni.
A gyermekhalandóság megdöbbentő nagysága mellett a különféle járványok a felnőttek közt is növelik a halálozási hányadot; mert elegendő orvos nem létében, s a már említett hiányos közegészségi viszonyok miatt, a járványok leküzdése sok nehézségbe ütközik. A tifuszról már fennebb megemlékeztünk.
