Hírnök.
Hírnök.
„1837-ben (júl. 4-én) megindult Pozsonyban a „Hírnök”. Szerkesztette Balásfalvi Orosz József. Egy évvel később a „Századunk” cz. melléklapot csatolta hozzá. A „Hírnök” aulikus szellemű politikai, tudomány, művészi és mulattató folyóirat volt s nyolcz évig élt. A pozsonyi szent András temetőben nyugvó Csató Pál, a mérges kritikus, egyike volt a „Hírnök” legélénkebb tollú munkatársainak. Garai János, a füllentéseiről híres „Obsitos”-nak költője, Gasparich Márk, szent ferenczrendi áldozópap, a későbbi nemzeti vértanú, a ki bitófán végezte életét, szintén a „Hírnök” oszlopos tagjai közé tartoztak. Gróf Dessewffy Emil, Aurél és József is dolgoztak Orosz lapjába. A „Képeddel alszom el” és a „Kitárom reszkető karom” czímű országszerte kedvelt dalok költője, Kunoss Endre is munkatársa volt Orosz lapjának. Hazucha Ferencz, novellaíró (Kelemenfy László) is hűségesen írt Orosz lapjába, továbbá Ponori Thewrewk József, (Árpád, Emil és Aurél atyja), Szeberényi Lajos stb. stb.”
A „Hírnök” Petőfi költészetéről is közölt részletes bírálatot. Érdekesnek tartom megemlíteni a következő irodalmi dolgot. Ez időtájt történt ugyanis, hogy Petőfinek két hajdani iskolatársa a „Hírnök”-ben törekedett Petőfi babérait tépdesni. (1845. 16. és 17. szám). Az egyik, egykori testi-lelki barátja, Szeberényi Lajos, kivel 1844-ben augusztus hónapban szorított utoljára kezet, mert a jó viszony ezen bírálat következtében örökké felbomlott köztük. Petőfi többé ismerni sem akarta. A másik jó pajtás Dömjén József volt. A czikk alá Etőfi Andor van írva. Petőfi a Pesti Divatlapban válaszolt nekik. „Adatok a kritika titkaihoz” czímen. Az utolsó sorban ritkított betűkkel adta értésükre, hogy kilétüket tudja: „Hazám tiszta lelkű, legszebb erényű ifjai, fogadjátok hódolatom tömjénét.”
„Szeberényi nekem 1873-ban munkatársam volt s a „Pozsonyvidéki Lapok” első számában „Nyilt levél a „Pozsonyvidéki Lapok szerkesztőjéhez” czímen egy nagy czikket intézett hozzám május hó 12-én. Szeberényi immár évtizedek óta a pozsonyi evang. temetőben aluszsza örök álmát.”
