Magyar Hirmondó.
Magyar Hirmondó.
„Végre-valahára aztán 1780 januárius hó elsején megindult Pozsonyban a „Magyar Hírmondó”, az első magyar hírlap. Szerkesztője Ráth Mátyás volt, ki azt tervezte, hogy nemzetének szunnyadó lelkületét ferázza, s hogy fogékonynyá tegye nyelvünk művelésére. Patzkó Ferencz Ágoston könyvnyomtató műhelyében jelent meg a lap. Ráth nemcsak szerkesztett a „Hírmondót”, hanem ő maga írta egészen, sőt javította is. Ráthnak sokat kellett küzdenie s azért meg is vált már 1782-ben a laptól s a 101. levélben érzékenyen búcsúzik el a közönségtől három évi szerkesztés után.”
„Felvethetjük azt a kérdést, hogy mi volt az első magyar lap programmja? Ráth Mátyás 16 pontban tette közzé a tudnivalókat. „A magyar hirdető levelek eránt való Tudósítás” czímű hirdetményben. Ebből megtudjuk, hogy az első magyar hírlap, a „Hirmondó” 1780 év új esztendejének napján „jött világosságra”, s hogy a pénzt és szellemi dolgozatokat Patzko Ferencz Ágostonnak könyvnyomtató műhelyébe kellett Pozsonyba küldeni a programm 12. pontja értelmében így: „A Magyar Hirmondónak Posonba vagy: Patzko Uram Könyvnyomtató Műhelyébe adassék Posonban.” Tovább így folytatja: „Azoknak, a kik személyesen kívánnak az íróval levelezzeni, kedvesen és köszönettel fogja venni tudósításokat, és mindenkori kész válaszszát ajánlja. Nem is kivánván holmi neve-vesztett hírhordó lenni, az ilyeneknek kedvéért imé maga nevét tészi – Rát Mátyás.”
A „Hirmondó” magyarságát illetőleg az van mondva a programmban, hogy „A mi a Magyarságot illeti, a mellyel a „Hirmondó” élni fog az, az alföldi Tisza-mellyékivel és Erdélylyel elegyedett lészen. Ezt tartja az Iró leghelyesebbnek.” A rovatok czímei érdekesek, így például „Hazánkbeli történetek”, „Hadi dolgok,” „Széllyel a világon,” „A szárazon történt dolgok,” „A tengeren történt avagy történhetett dolgok” stb. Ráthnak munkatársai közt találjuk Révait, Baróti Szabó Dávidot. Búcsúzó mondókájában 1782. év utolsó 101. Levelében azt mondja Ráth… „Ekképen véghez vittem azon kötelességemet, mellyet három esztendőkre önként magamra vállaltam.”
„A szerkesztés gondjai ezután alistáli és padányi Máttyus Péterre nehezedtek, a ki alatt azonban a lap folytonosan hanyatlott. Erre 1783. év deczember havában Révai Miklós, a magyar történeti nyelvtudomány megalapítója vette át a lap szerkesztését, ki az 1784. év első számához nyomatott „Új esztendőre való ige az elején, de azután egyéb is” czímű beköszöntőjében tette közzé programmját. Id. Szinnyei József azt írja, hogy Révainak négy havi működését eléggé megkeserítették a hozzája irt levelek, ezekben azt is szemére vetették, hogy nem katholikus paphoz illő foglalkozás a szerkesztés; tehát innen is tova űzték őt az elkeseredés és lángelméjének fel-fellobbanó tervei.
„A tüzes Révai nem volt politikusnak való, jegyzi meg róla Bánóczi. De az elismerés hangjaival is találkozott. Benkő József írja hozzája: „Ha igy folytatod a Magyar Hazától sokat érdemlő hivatalodat, reménlhetjük anyai nyelvünknek álomba indult állapotjábül való felserkenését. Ó magyar égnek csillagai, mosolyogjatok ennek a szíves igyekezetnek.” Révai 1784-ben, május havában megvált a laptól. Őt Bartzafalvi Szabó Dávid, a nyelvújítás egyik oszlopos tagja követte, ki a lapot május és június hónapban szerkesztette. Nyelvújító működése 1786-tól kezdve, vagyis a Magyar Hírmondó leveleinek írásától datálódik.”
„Ezután egy ismeretlen szerkesztő volt, majd 1884 szept. 25-én Szacsvai Sándorra hárult a szerkesztőség gondja. Gróf Kemény József így nyilatkozott 475róla: „a maga idejében jelesebb, eszesebb és genialisabb honfiaink sorában tündöklött”. Ferenczy József pedig azt írja, hogy: „Czikkeiből nem egyszer valódi publiczistai szellem sugárzik ki.” Szóval Szacsvay ügyes és eleven tollu szerkesztő volt, a miért lapja közkedveltségnek örvendett. 1786-ban a 36-ik számmal megvált a laptól, mert Patzkóval összezördül. Ezután post tot discrimina rerum az év végéig Bartzfalvi szerkesztette, ki ekkor 24 éves volt. Később Tállyai Dániel, pozsonyi evang. licz. tanár folytatta a lap szerkesztését. A Magyar Hírmondó azután sok apró szerkesztőváltozás után megszünt 1788-ban október hó 8-án, a 80-ik Levéllel. Ez volt az időszaki magyar sajtó úttörője, melytől nem lehet megtagadni, hogy művelődéstörténeti jelentősége volt, s hogy fényt árasztott Pozsonyra, mely bölcsője volt az első magyar nyelvű hírlapnak 1780 januárius 1-től kezdve.”
