Kempelen Farkas.
Kempelen Farkas.
Kempelen Farkas (kis-magyari), szül. Pozsonyban 1734. jan. 23-án. A Mária Terézia törvénykönyvének német nyelvre való átfordításával őt bízták meg és a m. kir. kamarához fogalmazónak nevezték ki. 1760-ban titkár, 1770-ben tanácsos és főigazgató lett. A budai királyi palota épitésénél szintén mint igazgató működött. A Bánságot a rablóktól megtisztította s ott több telepítvényt alapított. 1786-ban az egyesített magyar és erdélyi kanczellária tanácsosa volt. Családját Mária Terézia magyar nemességre emelte. Sokat foglalkozott a természettudományokkal, különösen az erőműtannal és géptannal. A schőnbrunni vízvezeték az ő terve szerint készült. 1769-ben készített egy sakkozó gépet, melyet Angol- és Francziaországban is bemutatott; a gép Párisban még 1822-ben megvolt, azonban állítólag 1854-ben Philadelphiában elégett. 1778-ban egy beszélőgépet is szerkesztett.
Munkái: 1. Mechanismus der menschlichen Sprache, nebst der Beschreibung seiner sprechenden Maschine. Wien, 1791. – 2. Attempt to analyse the automaton chess player. London, 1821. Néhány színművet és költeményeket is írt. Mint rézmetsző is kitünt.
