Ethnografiai áttekintés.
Ethnografiai áttekintés.
Az utolsó népszámlálás szerint Pozsony vármegye lakossága 39.2%-ban magyar, 8.8%-ban német, 50.6%-ban tót, és ezen kétségtelen ethnografiai tények befolyásolják a népnevelés-ügy irányítását és fejlődését is és a vármegyét – a magyarság helyzetére nézve – a legsajátosabbak egyikéül tüntetik fel.
A magyarságnak a tótsággal való érintkezési vonala Pozsony vármegyében Bars és Nyitra mellett tünteti fel a legtöbb nyelvöblöt, melyekbe belenyúlnak a tótság nyelvfokai, „de melyek nem hódításokról, hanem a magyar elem vereségéről beszélnek a délre előrenyomuló szlávság javára, mert az hódította meg azon magyarajkú területeket, melyek most tótajkú előfokokként daczosan benyúlnak a megcsonkított magyarság területébe s metsző ékekként hasítják annak anyatestét.”
Bél Mátyás, Korabinszky, Vályi, Fényes, Czörnig statiszikusok műveit olvasva, meggyőződünk arról, hogy Pusztafődémes, Geszt, Majtény, Farkashida, Keresztúr, Zavar, Nagy- és Nemessúr, Alsólócz, Modorfalva, Szilincs, a három Csöpöny, Gány, Cseklész, Ivánka a XVII. század elején még magyar községek voltak, Nádszeg, Szőlődomb, Kenderhely, Keskeny, Hosszú-Sásd, Kis-Sásd, Kellőszer, Diós, Nagy- és Kis-Nyílás, Sziget-Kerekláb, Kis-Rét, Handarkakút, Gátszeg, Jeszenszeg magyar dülőneveket az eltótosodott magyarság még most is, bár elferdítve, használja és a Kárász, Révész, Pécsi, Szabadai, Molnár, Varga, Horvát, Igyunk, Majthén családi neveket viseli; Szentgyörgy városának 1586. évből fennmaradt leltára pedig még magyarul van megírva. Eltótosodtak Bocskaynak és Bethlennek Modorfalvát alapított és benépesített magyar katonái is, ősi magyar Magyarád nevével együtt.
Elveszett a magyarságra és a tótság tengerében elmerült az Ausztria közvetetlen határszélén fekvő Székelyfalva és Küküllő (most Kukló) községek magyar lakossága is, melyet az ősök honmentő bölcsessége határőri küldetésben telepített a végekre, mire most már csak a családok és dűlők fenmaradt magyar nevei emlékeztetnek.
Midőn Thökölyi 1683-ban Nagyszombat városát bevette, a polgárság magyar nyelven tesz fogadalmat, hogy „sem Urukat Ő nagyságát, sem a bujdosó magyar nemzetet semmiképpen el nem árulják, sem el nem hagyják.” Szered vidékét a Thurzók tótosították el, kik az elűzött katholikus jobbágyok helyét tótokkal, morvákkal és lengyelekkel töltötték be és a községek számára morva prédikátorokat és tanítókat hoztak, míg viszont katholikus főuraink kálvinista jobbágyaikat űzték el s helyükbe horvátokat telepítettek, mint Illésházy nádor, ki 1556-tól 1580-ig Sárfőre és Horvátgurabra horvátokat hozott be.
De vannak vígasztaló jelenségek is.
343A magyar ethnikumnak, mely Felső-Csallóközben autochton, hála az égnek, felszívó képessége van, s a német, részben a tót lakosságot, bár lassan, de biztosan magába olvasztja.
Pozsony vármegye 1757-ben készült térképén a mostani német nyelvi szigeteket alkotó községek: Dénesdi, Torcs, Alsó- és Felsőcsölle, Misérd, Hidas mind magyaroknak vannak jelezve.
A német lakosságot Felső-Csallóközbe Karinthiából és Felső-Ausztriából telepítették ide, miután a magyarság az 1714–15 között dühöngött pestisjárvány következtében harmadrészre olvadt le s lakatlanná vált falvainak benépesítéséről a földesuraknak gondoskodniok kellett.
Szúnyogdi, Vereknye, Püspöki, Szemet, Gutor, Uszor, Csötörtök, Alsó- és Felsőjányok, Vök, Féll, Hideghét, Madarász, Éberhard magyar községekben most is sok a német vezetéknév s azok visszamagyarosítottaknak tekinthetők.
A már említett német községek közül rohamosan magyarososik Hidas, melynek derék, hazafias lelkésze, Bognár Gergely, havonként kétszer tart magyar egyházi szónoklatot. Kiváló színvonalú róm. kath. iskolája, a pozsonyi kultúregyesülettől fenntartott magyar óvodával, melyeket földesura, Apponyi Albert gróf és neje hazafias bőkezűséggel árasztanak el.
A többi német községek lakosai között sok a tiszta magyar, a német anyanyelvűek mind beszélnek magyarul, mely eredmény nemcsak a környező magyarság felszívó erejének, hanem annak a körülménynek is tulajdonítható, hogy katholikus és evangelikus iskoláik teljesen magyar tannyelvűek, papjaik és tanítóik hazafiasak s a magyarosodás gyorsabb tempójában Hidast is követnék, ha a kath. és ev. egyházi magyar szónoklat nem váratna magára.
Az eredetileg magyar Somorja, melynek mindig volt református egyháza, szintén betelepítés által vált ev. és nagy részben róm. kath. lakosságában németté. Rohamos, ez idő szerint már bevégzett magyarosodása, csak a 70-es évektől kezdődik, s a haza hálájára méltó néhai Ráselyi Mihály, Kisfaludy Zsigmond róm. kath., valamint Ritter Mátyás ev. esperesek érdeme, kik híveiket a magyar szent ige hirdetéséhez fokozatosan hozzászoktatták, de részt követel magának e nagyérdemű munkából a három felekezet hazafias és avatott tanítói kara, az államilag segélyezett községi polgári fiú- és leányiskola kiválóan rátermett tantestülete, élén Ivánffi Béla igazgatóval, iparostanoncz-iskolája és községi magyar óvodája.
Csákány nyolczvan évvel ezelőtt még tótajkú volt, mert földesura, a cziszterczita-rend a morvaföldi apátsághoz tartozott és morvákkal telepítette be a már említett pestis-járvány után. Ez idő szerint egészen magyar. Különben a csallóközi magyarság a „primae occupationis” eredetével és előkelőségével díszlik és bíráit az ősi hadszervezetre emlékeztetőleg ma is hadnagyoknak nevezi.
Vága, mely egy izben a magyar-tót nyelv határszélén már elszakadt a nemzet testétől s környékének befolyása alatt eltótosodott, katholikus papjai, Vörös, Fülöp, Tamás, Kovács, az Erdélyből odaszármazott Józsa és Forró családok lankadatlan, hazafias működésével és az 1839. évben fölállított magyar iskolájával ez idő szerint tisztán magyarajkú, s hatása kiterjed a szomszédos Vág-Szerdahely tótajkú lakosságára is.
Szered, melyet Fényes a 30-as években magyarnak mond, de az 1880-iki népszámlálás 4000 lakója közül csak 400 magyart jelez, az utolsó népszámlálás szerint már 41%-ra emelkedő magyar lakosságot mutat föl, s így biztosra lehet venni, hogy kiváló színvonalú katholikus és izraelita – teljesen magyar tannyelvű – iskolájával, az azok alá támasztott községi magyar óvodával a magyarság számára rövid idő alatt visszahódítható lesz, különösen, ha a közel Csöpönyben felállítandó állami iskola is fejlesztőleg fog befolyni, mely a fennálló felekezeti iskolák túltömöttségén is segíteni fog.
Hogy ebben a helyzetben mit tett különösen az 1867-iki alkotmány visszanyerése óta a magyar állam, a törvényhozás, a társadalom, az iskolafentartók és a felekezetek Pozsony vármegyében, látni fogjuk a népnevelés-ügy mostani viszonyainak részletezésénél.
* * *
