Pozsony népoktatásügye.
Pozsony népoktatásügye.
Pozsony német voltát – bár összes népiskolái magyar tannyelvűek – befolyásolja a nagy császárváros közelsége, a bevándorlás a monarchia lajtántúli részeiből, különösen Ausztriából, Cseh- és Morvaországból, mely a multban nagy arányokban jelentkezett; így hiteles adatok szerint azon 750 egyén között, a kik Pozsonyban 1809-től 1819-ig polgárjogot nyertek, 290 volt olyan, a ki külföldről vándorolt be, nevezetesen Ausztriából, Cseh-, Morva-, Szász-, Bajorországból és Württembergből.
Kétségtelen, hogy az állam, a város, a katholikus és az evangelikus egyház folytonos áldozatkészségével alkotott magasabb tanintézetek: a kir. jogakadémia, az ág. ev. theologiai akadémia, a kir. kath. főgimnázium, az áll. főreáliskola, az ág. ev. liczeum, az áll. ipari középtanoda, az áll. és róm. kath. tanítónőképzőintézet, az áll. felsőbb leányiskola, a felsőbb kereskedelmi iskola s a királyi tábla mellett számos itt központosított állami hivatal, a kizárólag magyar tanítási nyelvű népiskoláknak a magyar közművelődés fejlesztésére ható folytonos munkája az autochton lakosság teljes magyarságát fogja meghozni és pedig annál inkább, mert a magasabb leánynevelésnek a családra kiható módon a magyar közművelődés szellemében való fejlesztéséről számos magán- és felekezeti jellegű polgári leányiskola gondoskodik, míg a mester- és kereskedőinasok magyar nyelvű és szellemű oktatását az egész modern színvonalon álló iparos- és kereskedőtanoncz-iskola viszi előre. A Rakovszky István történetírótól az 1493. évi városi számadásokból felderített adatok beszélnek arról, hogy Pozsonynak már 1365-ben volt polgári iskolája, melyet Jakab nevű városbírája állított föl s kétségtelen, hogy ez a sz. Mártonról czímzett mostani iskola volt.
Ez 1778-ban „Primär National Schule” név alatt szerepelt és tanítóképzővel, zene- és rajziskolával volt egybekapcsolva; 1795-ben Kozma Ferencz igazgatása alatt állott s az előadott tantárgyak voltak: hittan, német, latin 351és magyar nyelvtan, földrajz, mértan, számtan, olvasás-írás. 1835-ben Kumlik József, hírneves zeneszerző vezette ezt az iskolát, 1846-ban a tanítóképzőt Érsekújvárra tették át és az eddig három osztályú iskolát negyedikkel bővítették ki, 1850-ben, Thun miniszter alatt, négyosztályú, úgynevezett normáliskolává alakították át.
A Csáky-téri róm. kath. iskolát 1872-ben építtette föl – 82.000 forint költséggel – a katholikus egyházközség, a sz. Istvánról czímzett iskolát 1872-ben szervezték; a többi róm. kath. iskolák már régi idők óta fennállottak, de a róm. kath. egyházközség költségén tetemesen bővültek, vagy új, megfelelő helyiségekbe helyeztettek át.
Az Orsolya-rendű apáczák 1676-ban telepedtek le Pozsonyban, Szelepcsényi György primás engedelmével, hat taggal, s az akkori Hófehér-utcza sarkán, a Stuller-féle házban vettek lakást és azonnal leányintézetet nyitottak.
A „Miasszonyunk”-ról nevezett apáczák Oudaille Juditha Antonia grófnő, szül. Maholányi bárónő védnökségével telepedtek meg Pozsonyban, 1747-ben, Verschovecz Anna Viktoria anyafőnöknő alatt. Mostani várszerű kolostorukba 1754 július hó 17-én vonultak be s a felavató-ünnepséget Mária Terézia királyasszony, Ferencz császár, valamint Csáky Miklós herczegprimás jelenléte is emelte.
A pozsonyi róm. kath. népiskolaügy történetében helyet követel még magának Heiler püspök-kanonok, városi plébános működése, mely az 50-es évekbe esvén, határozottan németesítő volt, de a mely megadta a katholikus iskoláknak azt a szilárd adminisztrativ szervezetet, a melylyel ma is bírnak.
A magyar tannyelvet a róm. kath. iskolákba 1893-ban hozták be s ugyancsak ebben az évben lettek az ág. h. ev. és az izraelita népiskolák is teljesen magyar tannyelvűekké.
A reformáczió Pozsony német lakossága között is elterjedvén, első sorban az iskolát karolta föl s igyekezett fejleszteni. Bél Mátyás, a nagyhírű geografus, sokáig állott mint lelkész a pozsonyi evangelikus egyház élén s becsvágyát találta abban, hogy az iskolaügyet szervezze és azt jó tankönyvekkel lássa el, maga is írván abban az időben kiváló módszertani színvonalon állott magyar nyelvtant, mely Pozsonyban Johann Michael Landerer betűivel 1779-ben jelent meg azzal a jellemző jeligével:
„Wie glücklich ist ein deutscher Mann,
Der unter Ungarn ungrisch kann.”
Der unter Ungarn ungrisch kann.”
Az ág. év. egyház 1561-ben először, 1606-ban másodszor alakult s mindjárt iskolát állított. Első rektora Kilger Dávid lett, ki Dittelbach Ádám mesterrel Lassingenből 1606-ban érkezett Pozsonyba.
Az iskola felső osztályaiban latin volt a tanítási nyelv, az alsókban pedig német. E rendes iskola mellett, melynek tanterve még primitiv volt s mely túltömöttsége következtében sem szolgálhatta egészen a kitűzött czélt, a külutczákban is keletkeztek kisebb protestáns iskolák, így az apáczapályai, vödriczi, széplakutczai és virágvölgyi, melyekben már akkor női tanárok is tanítottak.
A tanítók a XVIII. század első felében még fizetést sem kaptak, föntartásukat a szülők vagyoni helyzetéhez mért adományai biztosították, a század második felében a tanítók már rendes fizetést élveznek, p. o. az apáczapályai és vödriczi évi 60 frtot, a széplakutczai és virágvölgyi 40-et.
Érdekes kultúrtörténeti adalékul szolgálnak a használt tankönyvek. Az ó- és újszövetségi történetek tantárgyára Seiler: „Kleiner historischer Katechismus”, a keresztény hit alaptanai és a keresztény ember kötelességei tantárgyra. „Auszug des Weges zur Glückseligkeit, nach der Lehre Jesu” czímű tankönyv, mely Pozsonyban jelent meg 1788-ban, a természetrajzra Ludwig „Bürgerfreund”-jában előforduló olvasmányok, Európa, Ausztria és Magyarország földrajzára „Kurze Geografische Beschreibung aller Länder der Welt” czímű tankönyv volt használatban.
Már 1806. február 12-én a pozsonyi ág. ev. egyházgyülekezet az egyetemes egyházi felügyelőtől fölhívást kapott, hogy a tanuló ifjúság a magyar nyelvben alapos oktatást nyerjen.
3521847-ben az egyház konventje az elemi iskolákat a Lyceumtól egészen elválasztotta, külön igazgatás alá helyezte és azok felügyeletére háromtagú bizottságot helyezett be, melynek elnöke az 1849-ben hazafiúi martirhalált szenvedett Rázgha Pál lelkész volt. Ekkor dolgoztattak ki a metodikai és rendtartási utasítások a tanítók számára. 1856-ban a gyülekezet népiskolái fölé négy osztályú polgári iskolát állított, mely a 60-as évekig a Lyceum igazgatósága alá tartozott. 1867-ben és azóta az elemi tanítótestület saját köréből választja igazgatóját. 1881-ben szerveztetett az iskolai szék. 1882-ben új elemi fiú-iskolai épületet tornateremmel szentelnek fel, mely 30,000 frtba került. 1896-ban a slöjd-oktatás lép életbe. 1900-ban az újvárosi földszinti épület emeletet nyer.
Számos jótékony intézmény támogatja a szegény protestáns tanköteles gyermekeket. Ilyen az egyház kebelében működő „ev. jótékonysági nőegyesület”, „a szegény gyermekek élelmezéséről gondoskodó egyesület”, a „Nittnausz-féle alapítvány”, stb.
Ma az ág. ev. egyházgyülekezet az ország legvagyonosabbjainak s legintelligensebbjeinek egyike s hazafiúi föladatát abba helyezi, hogy iskolaügyét hazafias irányban fejleszsze, és a kor színvonalára emelje.
A pozsonyi izr. népnevelésügy szintén csak József császár korában, majd a türelmi adó eltörlése után lendült föl.
A pozsonyi zsidóság a Pálffy grófok jóakaratú oltalmát élvezvén, Pozsonyban védettebb és biztosítottabb viszonyoknak örvendett; így sok külföldi szerezte meg a hitközségi tagságot, kik túlnyomóan rendezett zsidóiskolákban növekedtek s mint művelt hitsorsosok, Pozsonyban a rendszeres izr. népoktatás eszméjének lettek úttörői. 1820-ban I. Ferencz király pátenssel engedélyezte a héber-német iskola felállítását, melyben már 1860-ban rendelte el a helytartótanács a magyar nyelv tanítását, mit a hitközség kezdetben középiskolai tanulók által teljesített, de eredményt nem érvén el, ugyancsak a helytartótanács kötelességükké tette a tanítóknak, hogy a hazai nyelvet három év alatt elsajátítsák.
Kihatással volt a városi izr. népnevelésügyre az 1868. évi izr. kongresszus után a konzervativ és haladópárti hívek kettészakadásával külön hitközségek szervezése és Todesko Hermann pozsonyi születésű bécsi bankár nagy iskolaépítési alapítványa.
Pozsony. – A Mária oltalmáról nevezett árvaház.
Saját felvételünk
353Most a kongressusi és orthodox elemi iskolák díszes, az egészségügy követelményeinek megfelelő épületekben vannak elhelyezve, melyeknek egyikét az orth. izr. hitközség 1899-ben 240.000 kor. költséggel emelte. Általában Pozsony iskolaépületei csekély kivétellel korszerűek és díszesek, s arra vallanak, hogy itt a kultura már történelmi hagyomány.
Pozsony szab. kir. város népnevelésügyi viszonyaira ugyanazon országos tényezők hatottak, mint a vármegyében, és miután az iskolák között 1867 óta növekedő és apadó arányban nagyobb hullámzás volt észlelhető, a kínálkozó összehasonlítás helyett csak az ez idő szeirnti népnevelésügyi főbb tényezőket soroljuk elő. Ezek több sajátos jelenséget tüntetnek föl, nevezetesen azt, hogy a városi népnevelésügy kizárólag felekezeti formák között fejlődik, elannyira, hogy a városnak nincs is községi polgári iskolája, az erre vonatkozó tárgyalások csak most vannak folyamatban, s ez az intézmény is felekezeti jelleggel egyedül az orth. izr. polgári iskolával van képviselve, hogy az óvók egyleti vagy magánjellegűek s a városnak, mint községnek nincs azokban része, hogy állami népnevelési tanintézet is csak egy van: az áll. tanítóképző-intézettel kapcsolatos elemi gyakorló leányiskola, községi is csak egy, a dinamitgyári közs. népiskola.
A városi törvényhatóság területén az 1901/2. tanítási évben összeíratott 10.972 tanköteles, ezekből 6–12 éves fiú: 3695, 6–12 éves leány: 3615, 13–15 éves fiú: 1988, 13–15 éves leány: 1674; hitelekezetek szerint: róm. kath.: 7954, gör. kath.: 7, gör. keleti: 3, ág. ev. 1414, ev. ref.: 129, unitárius: 2, izr.: 1463; anyanyelv szerint: magyar: 3205, német: 6827, tót: 912, horvát: 2, egyéb nem hazai nyelvű: 26. Tényleg iskolába járó tanköteles volt: 9353.
Az iskolába járók számát a tankötelesekhez viszonyitva, iskolába jár a tömegnek 85%-a, mely adat fölött hullámzónak mutatkozik.
A városi törvényhatóság területén az 1871-ben keletkezett állami és a r. kath. tanítónőképző-intézet kivételével volt összesen 35 népnevelési tanintézet és pedig jelleg szerint:
állami
|
1
|
ág. ev.
|
3
|
községi
|
1
|
izr.
|
7
|
róm. kath.
|
17
|
magán
|
6
|
Fokozat szerint:
elemi iskola
|
27
|
polgári iskola
|
7
|
felső népiskola
|
1
|
A tanulók neme szerint:
vegyes
|
4
|
tisztán leány
|
21
|
tisztán fiú
|
10
|
Tanítási nyelv szerint:
magyar
|
35
|
német-magyar
|
–
|
Pozsony társadalma négy árvaházat tart fenn, és pedig kettőt: az „Izabella” és „Stefánia” árvaházat róm. kath., egyet ág. h. ev. és egyet izraelita jelleggel. Az ágostai intézet már 1783. óta áll fenn.
A városi törvényhatóság területén levő különböző jellegű és fokozatú népnevelési tanintézetek fenntartási költsége volt 224.825 korona, mely a következő bevételi források szerint oszlik meg: ingatlanok jövedelme: 800, állami forrásból: 300, felekezeti: 182.490, községi hozzájárulás: 1800, tandíjból: 28.640, tőkepénzek kamataiból: 10,495, egyéb jövedelem: 300 korona.
Ebből személyes kiadásokra fordíttatott 172.795, dologiakra 52.030 kor. A városi törvényhatóság területén lévő különböző jellegű és fokozatú népnevelési tanintézetekben 171 tanerő van alkalmazva, ezekből képesített: 82 férfi, 89 nő, rendes: 70 férfi, 79 nő, segéd: 12 férfi, 10 nő; a magyar nyelvet oktató képességgel bírja 82 férfi, 89 nő, vagyis valamennyi tanerő. A népiskolákban, azok teljesen érvényre juttatott magyar tannyelvüsége mellett, a tanítás alsó fokain a magyar beszédet, a magasabb fokokon pedig a magyar nyelvet alak- és mondattanilag megfelelő terjedelemben, módszeresen oktatják. A tanítók a jelleg különbsége nélkül a magyar aktiv hazafiság szellemétől vannak áthatva és a magyar állameszme szolgálatában hivatásszerüen végzett paedagógiai munkájuk itt, a nagy császárváros közelében, teljesen méltó.
354A fönnálló 9 óvóintézet jelleg szerint következőleg oszlik meg: magán: 5, izraelita: 1, egyleti: 3, ezek fenntartására fordíttatott állami segélyből 1790, egyéb forrású jövedelem 8900, összesen 10.690 korona.
A városi törvényhatóság területén levő óvóintézetek száma 1904-ben törökkanizsai Schulpe György áldozatkészségéből egygyel növekszik és pedig állami jelleggel és azzal a hivatással, hogy a munkásosztály humanitási érdekeit és magyarosodását szolgálja. A nagylelkű férfiutól alapított óvóintézet 24.000 koronába kerülő épületét a sajátjából biztosította, míg a személyzetet az állam javadalmazza s a dologi kiadások egy részét Pozsony városa fedezi.
A törvényhatóság területén egy iparostanoncz- és egy kereskedőtanoncz-iskola van működésben, mindkettő sűrűen benépesítve.
Az állami felsőbb leányiskolával kapcsolatos női kereskedelmi tanfolyamon 34 növendék vett részt és pedig pozsonyvárosi: 24, pozsonyvármegyei: 6, más megyebeli: 4.
A slőjd-oktatásügy mind az ág. h. ev. elemi iskolában, mind az „Izabella” árvaházban az iskolafenntartók és a város áldozatkészségéből gazdagon berendezett tanítói műhelylyel bír s szakavatott és buzgó tanerők viszik előre.
* * *
Források: Ipolyi: Csallóközi műemlékek. – Fraknói: A hazai és külföldi iskoláztatás a XVI. században. – Péterffy Sándor: A magyar elemi népoktatás. – Buchsbaum Henrik: Geschichte der Pressburger israelitischen öffentlichen Gemeinde-Primär – Hauptschule. Bara Jónás és Csukási Fülöp: A magyar zsidófelekezet elemi és polgári iskoláinak monográfiája. – Fraknói: Pázmány Péter és kora. – Fraknói: Hazánk a mohácsi vész előtt. – Némethy Lajos: Series parochiarum és parochorum. – Molnár László: Neveléstörténelem. – Lubrich Á.: A nevelés története. – Dr. Kiss Áron: A neveléstörténtelem, különös tekintettel hazánkra. – Kőhalmi-Klimstein: Simor János élete. – Bél Mátyás: Notitia Hungariae. – Fényes Elek: Magyarországnak és a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja; Magyarország geografiai szótára. – Paul v. Ballus: Pressburg und seine Umgebung. – Czörnig: Ethnografie der österreichischen Monarchie. – Korabinszky: Geografisch-historisches Lexikon. – Franciscus Ocskovszky: Historia urbis Tirnaviensis. – Dr. Komlóssy Ferencz: Az esztergomi főegyházmegyei róm. kath. iskolák. – Dr. Kőrösy József: Nemzetiségi tanulmányok.
