A gimnázium.
A gimnázium.
Ekkor megindult az ellenreformáczió és ennek szolgálatában a jezsuita-rend foglalt mindnagyobb tért hazánkban és vette kezébe a felsőbb oktatást. Nagynevű biborosunk, Pázmány Péter, már 1622-ben hozott egy kis jezsuita telepet Pozsonyba, 1626. évi szeptember hó 11-től kelt alapítólevelével pedig 50,000 rénes forinttal vetette meg alapját a pozsonyi jezsuita-kollégiumnak. Hathatósan támogatta őt ebben II. Ferdinánd király, a ki mindenekelőtt 355a jezsuitáktól vezetendő gimnázium fölállítása mellett buzgólkodott. 1627. évi november 5-én meg is nyilt ez a gimnázium és, noha kezdetben a polgárok ellenséges indulata és a helyiség szűk volta miatt sok nehézséget támasztott, mégis a jezsuita-kollégiummal együtt a gimnázium is gyorsan felvirágzott. Csakhamar tekintélyes könyvtár és könyvnyomda birtokába lép a kollégium, jóakarói, támogatói, látogatói közt az ország első neveit találjuk, tanulóinak száma pedig 4–500-ra emelkedett.
A XVII. század hetvenes éveiben, a szomorú emlékű vallási villongások új otthonhoz juttatják a jezsuita-kollégiumot, a protestánsoktól erőszakkal elvett iskolaépületben, a melybe azonban a gimnázium csak 1714-ben költözködött át. Ez azóta békésebb viszonyok közt fejlődött azon nevelési és oktatási rendszer szerint, melyet a jezsuiták Európaszerte nagy sikerrel követtek. A pozsonyi gimnázium jezsuita-tanárai közt volt nem egy nagynevű is: Káldy György, Faludi Ferencz, Kazy Ferencz, Pray György, Rajnis József, stb.
A XVIII. század új eszméket vitt győzelemre; ezeknek nem felelhetett meg többé a régi iskola. A Jézus-társaságnak 1773-ban történt feloszlatása és az eddig általuk ellátott iskoláknak királyi gondozásba vétele, új korszakot nyit meg közoktatásunk történetében. Átmeneti intézkedésül Mária Terézia rendelete értelmében, az esztergomi érsek Dujardin Károly pozsonyi kanonokot bízta meg a gimnázium vezetésével, ez pedig három volt jezsuitát és három világi papot alkalmazott ideiglenesen. Az 1777. évi Ratio educationis adta meg új rendjét az egész közoktatásnak. Ez új rend szellemében vette kezébe már 1776-ban a pozsonyi tankerület kir. főigazgatója, Balassa Ferencz gróf, a gimnázium ügyeinek rendezését. Igazgatóvá a királyné Hersching Dániel ex-jezsuitát nevezte ki, a tanári állásokra pedig a főigazgató versenypályázatot hirdetett, melynek eredményeként négy világi ember és két világi pap neveztetett ki tanárrá. Az igazgatónak és helyettesének fizetése 600 frt, a többi tanáré 500, 400 és 350 frt volt. 1776. évi november 5-én nyitották meg a királyi főgimnázium (archigymnasium) első iskolai évét. Mária Terézia kormányának még hátralevő éveiben serény munka folyt a gimnáziumban az új tanulmányi rendszer életbeléptetése érdekében.
II. József fentartotta ugyan a Ratio educationis-t, de rendelkezéseinek végrehajtásában csakhamar más szellem nyilvánult. Egy 1784. évi rendelet szerint nem szabad többé a gimnáziumba fölvenni senkit sem, a ki németül olvasni és írni nem tud, az 1787/8. iskolai évtől kezdve pedig a tanítást az I. osztályban németül kellett megkezdeni, csakhogy ez a tanároknak a német nyelvben való járatlansága miatt akadályokba ütközött.
A gimnázium épülete (mai Városház-utcza 1. sz.) már régóta alkalmatlannak bizonyult. II. József a gimnáziumot és a Nagyszombatból Pozsonyba áthelyezett akadémiát a Klarissza-apáczák megszünt rendjének 1642-ben épült kolostorába költöztette, a hová az akadémia már 1784-ben, a gimnázium 1786-ban vonult be.
II. József halálával a nemzeti ellenhatás az iskolában is mutatkozik; a német megszünt az oktatás nyelve lennei, helyébe a latin lépett, a magyar nyelv tanítására pedig ezentúl nagyobb gondot fordítottak.
A királyi főgimnáziumban 1773-tól 1812-ig igazgatók voltak: Hersching Dániel 1776–1777-ig; Faitser Ferencz 1777–1782-ig, Tinkóczy József 1782–1789-ig, Hyros Sámuel 1789–1812-ig. Ezek közül legmaradandóbb nyomokat hagyott a kegyesrendű Hyros, a ki 23 évig vezette nagy buzgalommal az intézetet, és mikor nyugalomba vonult, érdemeinek elismeréseül a nagy arany érdemjelet nyerte. A tanárok közt említést érdemel Peer Jakab, az ismeretes nyelvtudós és régiségyűjtő. A tanulók száma ebben a korszakban az 1776/7. évben érte el tetőpontját és 668 volt, különben eddig 400 és 600 között váltakozott.
A föloszlatott Jézus-társaság vagyonából keletkezett tanulmányi alap kezdettől fogva elégtelennek bizonyult az átvett iskolákkal járó terhek viselésére. Midőn a franczia háborúk végképpen megrontották a pénzügyi helyzetett, Ferencz király kormánya szükségét látta annak, hogy a gimnáziumok ellátására ismét nagyobb mértékben igénybe vegye a szerzetesrendeket. Ezért Ferencz király már 1802-ben visszaállította a II. Józseftől 356föloszlatott Szt. Benedek-rendet és azonnal tárgyalásokat kezdett a renddel a pozsonyi gimnázium átvétele végett. Ezek a tárgyalások azonban csak 1812-ben jutottak czélhoz. Az 1812/3. tanévben vették át a Szt. Benedek-rendiek a gimnáziumot és vezették 1850-ig.
Ez a korszak az iskolákra nézve általában a hosszú nyugalom kora volt. Az 1806-ban kiadott második Ratio educationis rendszerén nem változott semmi sem, csak a nemzeti szellem felbuzdulása juttatott lassanként nagyobb tért a magyar nyelvnek, és ebben a Szt. Benedek-rendi tanárok mint mostan, úgy akkor is lelkes hazafiaknak bizonyultak. E korszak igazgatói a következők voltak: Szárnyai Zoerád 1812–1816-ig, Doszlern Ödön 1816–1826-ig, Czinár Mór 1826–1828-ig és Pendl Alajos 1826–1850-ig; köztük Czinár mint rendjének történetírója kiváló helyet foglalt el. A tanulók száma a harminczas és negyvenes években némi fogyást mutat, lassanként 400 alá száll, míg az 1849/50. évben hirtelen 199-re apad.
A hosszú állandóságot a szabadságharcz leveretése után annál gyökeresebb fölfordulás követte. Az abszolutisztikus bécsi kormány egy csapással kiterjesztette a Thun-féle Organisations-Entwurf-ot Magyarországra is, és a gimnáziumból nyolcz osztályú cs. kir. kath. állami gimnáziumot csinált. A merőben idegen, a multtal semmi számot nem vető tanterv keresztülvitelére csupa idegen, világi tanárt küldtek be, a kiket semmiféle kapocs nem fűzött ehhez a hazához. Az akadémia filozófiai osztályait mint VII. és VIII. osztályt beleolvasztották a gimnáziumba, a jogi tanfolyamot pedig átköltöztették a Szt. Benedek-rend volt székházába. A bécsi kormány különben a város fontosságához képest nagy gondot fordított a pozsonyi gimnáziumra; képzett tanárokat küldött oda s tanszerekre és egyéb felszerelésre elég tetemes összegeket utalványozott. Ebben az időben vetették meg a gimnázium legtöbb gyűjteményének az alapját. 1851-ben tartották a pozsonyi gimnáziumban az első érettségi vizsgálatot, a melyre az evangelikus liczeum tanulóit is utasították; összesen 35 tanuló jelentkezett erre a vizsgálatra. Ebben az évben adott ki az intézet első izben egy tudományos értekezést és az iskola történetére vonatkozó adatokat magában foglaló értesítőt.
Az abszolitisztikus korszak alatt az intézet élén a következő igazgatók állottak: Wolf Antal 1850–1854-ig, Alt Antonin dr. 1854–1856-ig, Svoboda Venczel 1856–1861-ig. A tanárok közül említésre méltók Dankovszky Gergely, a ki kissé fantasztikus nyelvtudományi műveiről ismeretes; Hochegger Ferencz dr., később a bécsi akadémiai gimnázium nagytudományú igazgatója, Lorinser Gusztáv, jónevű botanikus. Említésre méltó, hogy 1850 óta Martinengo Nándor jutalomdíj mellett rendkívüli tantargyként tanította a testgyakorlást. A tanulók száma ebben a korszakban csak kevéssel haladta meg a 200-at.
A politikai viszonyok változtával, megváltozott a pozsonyi gimnázium szervezete is. A visszaállított helytartótanács 1861. évi október 18-án kelt rendeletével rendelkezési állapotba helyezte az idegen tanárokat és magyar tanári kart nevezett ki Kruesz Krizosztomnak, a Szt. Benedek-rend későbbi főapátjának vezetése alatt. Kezdetben a helytartótanács a vegyesnyelvű gimnáziumok közé sorolta a pozsonyit, melyben a tanítás magyar és német nyelven folyt, a tanulók pedig tetszésük szerint felelhettek e nyelvek egyikén. A tanári kar tőle telhetőleg küzdött e kétnyelvűség ellen, és csak segédnyelvül használta a német nyelvet, míg végre a nyolczvanas évek elején ennek a szüksége is megszünt.
Az alkotmány helyreállítása óta a pozsonyi gimnázium, mint a tanulmányi alapból fenntartott kir. kath. főgimnázium, előkelő helyet foglal el az ország középiskolái közt. Tanulóinak száma ebben a korszakban folyton emelkedett és néhány év óta meghaladja az 500-at, úgy hogy a három alsó osztály mellé párhuzamos osztályt kellett nyitni. Gyűjteményei az utolsó félszázad alatt tervszerűen gyarapodtak és jelenleg a leggazdagabb ilynemű gyűjtemények közé tartoznak. Jól rendezett tanári könyvtára, melynek egy része a jezsuitáktól, egy másik része a nagyszombati egyetem könyvtárából származik, jelenleg 14,525 kötetet, ifjúsági könyvtára 5000 kötetet számlál. Természetrajzi gyűjteménye gazdagságával és példányainak szépségével ritkítja párját. Fizikai gyűjteménye történeti becsű, régi készülékek mellett a 357legújabb haladás bemutatására alkalmas készülékeket is foglal magában. Újabb időben régi pénzek és egyéb régiségek gyűjteménye is számottevő gyűjteménynyé fejlődött.
Tanulók segélyezésére és jutalmazására az intézet több rendbeli alapítványnyal rendelkezik. A legrégibb ezek közül a Gyulaffy-alapítvány, melyet Gyulaffy Zsuzsánna, első ízben Wesselényi Pálnak, azután Listi Ferencz bárónak hitvese és a hírhedett Listi Lászlónak, a „Magyar Márs” költőjének édesanyja, az 1664. évben kelt végrendeletével alapított, 2000 forintot hagyván a pozsonyi jezsuita kollégiumra, hogy annak kamatjából egy vagy két előkelő magyar ifjat neveljenek, a ki papságra vagy szerzetes állapotra készül. Az alapítvány sokféle viszontagságon menvén keresztül, jelenleg 108 koronát kamatoz, mely évenként a pozsonyi gimnázium két olyan tanulója közt osztatik szét, a kit valamely papnevelő intézetbe vesznek fel. Az 1885-ben elhalt Buben Lipót dr. pozsonyi orvos, egész vagyonát hagyta a pozsonyi gimnázium tanulóinak szánt ösztöndíj-alapítványra; az alapítvány mostani értéke 106.600 K. kamatjainak legnagyobb részét azonban most még özvegye élvezi. Szegény tanulók fölsegélésére segélyegyesület is áll fenn, melynek tőkéje jelenleg 42.000 korona.
Pozsony. – Az ág. h. ev. liczeum.
Körper K. felvétele
Az újabb korszakban az intézet igazgatói a következők voltak: Kruesz Krizosztom 1861–1864-ig, Wiedermann Károly 1865–1884-ig, Malmosi Károly 1884–1885-ig, Pirchala Imre 1885–1895-ig, azóta Polikeit Károly. Az intézet tanárai közül ebben a korszakban is sokan váltak ki irodalmi tevékenységükkel is; így hogy csak a régiebbeket nevezzük meg: Szarvas Gábor, a kitünő nyelvtudós, Kolmár József, jeles író, Németh Antal, későbbi győri főigazgató, Lubrich Ágost, később a budapesti egyetem r. tanára, Cherven Flóris, jeles geografus, Dávid István, Cserny Károly, Sváby Pál, Thewrewk Árpád, jeles filológusok; Vutkovich Sándor dr., később jogakadémiai tanár és író, Dohnányi Frigyes, jeles fizikus, stb.
Egy körülmény gátolta meg eddig ezt az iskolát teljes erejének kifejtésében: épületének alkalmatlan volta. Mind a mai napig ugyanis abban a régi kolostorban van elhelyezve, a melybe II. József ideiglenesen költöztette. Ez a baj is legközelebb orvosolva lesz. Az 1903. évi állami költségvetésbe a vallás- és közoktatásügyi miniszter megfelelő összeget vett fel új épület 358emelésére, és minthogy Pozsony városa is késznek nyilatkozott alkalmas teleknek ingyen való átengedésére, alapos a remény, hogy a régi intézet megifjodva, kedvezőbb körülmények közt fogja folytathatni hasznos működését.
