Az ág. h. ev. liczeum.
Az ág. h. ev. liczeum.
Az ág. hitv. evangélikus liczeum. Már a XVI. századból vannak elég biztos adataink a portestantizmusnak a pozsonyi polgárok közt való elterjedéséről. Egyházközség azonban csak 1606-ban alakult a bécsi béke hatása alatt. Akkor azonban mindjárt oly erősnek mutatkozik, hogy nagyszabású iskola fölállításához foghat. Az iskola vezetőjévé a bajor Pfalzban levő Lauingenből hívták meg Kilger Dávidot, hogy az új pozsonyi iskolát a Sturm János rendszere szerint berendezett lauingeni gimnázium mintájára szervezze. Az iskolának, mely gyors virágzásnak indult, nyolcz külön osztálya volt; a két alsó osztályban, mely az elemi iskolának felelt meg, az oktatás nyelve a német volt, de egy ideig magyar osztály is állott fenn; a többi osztályban a latin volt az oktatás nyelve és a legfelsőbb osztályban theologiai és filozofiai tudományokat, görög és héber nyelvet tanítottak. 1656-ban új, díszes épületet emeltek az iskola számára, az egyházközség és egyes polgárok áldozatkészségéből, melyhez magyarországi és külföldi hitsorsosaik adományai is hozzájárultak. Kilger utódai a rektorságban: Tiefenbacher Dániel, Helgenmayer Jakab János, Boehm Kristóf, Seyfried János, Tieftrunck Dániel, Thomae Illés, mind németországi származásuak voltak és leginkább a strassburgi iskola mintáját követték iskolájuk vezetésében.
Lassanként azonban hazánkban mostohábbakká váltak a viszonyok a protestánsokra nézve és 1672-ben súlyos csapás érte a pozsonyi evangélikus egyházat. Királyi parancsra Kollonics Lipót, a kir. kamara elnöke, katonai karhatalommal elvette az evangélikusoktól templomukat és iskolájukat és, a mint már föntebb említettük, a jezsuitáknak adta át. Ebből a csapásból csak lassan ocsúdhatott föl a zaklatott hitközség. Mindazonáltal 1682-ben hozzáfogott iskolájának újraalapításához és csakhamar ismét kilencz osztályúnak találjuk az intézetet, de olyanformán, hogy a három alsó osztály elemi iskola gyanánt működik egy tanító vezetése alatt. Régi virágzó állapotába azonban nem juthatott egyhamar és az 1713-ban dühöngő pestis a föloszlás szélére juttatta az iskolát. Ekkor a hitközségnek sikerült iskolája vezetőjéül oly férfiút megnyernie, a ki azt az előbbinél is nagyobb fényre emelte. 1714-ben ugyanis Bél Mátyás, akkor a beszterczebányai iskola rektora, a pozsonyiak hívására elfogadta az ő iskolájuk rektorságát. A kiváló tudós és író csak öt évig maradt ugyan a rektori hivatalban, de azután lelkészi hivatalában is közel 30 éven át tudományával és tapasztalataival hathatósan közreműködött az intézet fejlesztésében. Bél Mátyás a hallei Francke-féle intézetekben, az akkori pedagogiai törekvések egyik középpontjában, alaposan megismerkedett a pedagogia elméletével és gyakorlatával. Mint a pozsonyi liczeum rektora tehát, ez iskola számára a nevelés és oktatás minden részletére kiterejdő rendet állított össze, mely sokáig alapja maradt az intézet működésének. Az idegen tanulók számára már akkor alumneumot rendeztek be, melynek 1776-ban Jeszenák János 10.000 forintott hagyobb végrendeletében. Bél Mátyás nyomdokaiban haladtak utódai: Marth Mátyás, Beer Frigyes Vilmos, Tomka-Szászky János. A tanítás ebben az időben latin és német nyelven folyt ugyan, de a tanártestület javaslatára 1735 óta külön magyar tanfolyamot rendeztek azon tanulók számára, a kik nem voltak elég jártasok ebben a nyelvben és a konvent e tanfolyam vezetésére külön tanerőt alkalmazott.
Az említett rektorok közül Tomka-Szászky kiváló tudós volt ugyan, de a vállaira rakott túlságos teendők és betegeskedése következtében nem fejthette ki a szükséges erőt az iskola vezetésében. Alatta tehát és még inkább utódai: Benczur János és Stretsko János György alatt a tanárok és a tanulók közt a fegyelem lazulásának jelei mutatkoznak, melyek az iskola hanyatlását idézték elő.
A beállott tespedésből a Mária Teréziától 1777-ben kiadott Ratio educationis rázta föl az iskolát. A protestánsok ezt a királyi rendelettel, nem országos törvénynyel kiadott tanítási rendszert magukra nézve nem ismerték el kötelezőnek és ennek a rendeletnek az ő iskoláikban való végrehajtását sérelmesnek tekintették. Mindazonáltal részint az állami hatalom súlya, 359részint az a belátás, hogy gyermekeik jövő boldogulását megnehezítik, ha az országostól lényegesen eltérő tanterv szerint oktattatják őket, engedékenységre bírták a pozsonyi egyházközöséget. Küzdött ugyan tovább is autonom jogaiért, de 1787-ben életbe léptette iskolájának új szervezetét, – mely lényegében megegyezett a Ratio educationis rendjével. E szerint a három alsó osztály elemi fokú, melyben a tanulókat anyanyelvükön oktatták; következett a három évfolyamú latin iskola, azután a felsőbb, theologiko-rhetorikai öt évi tanfolyam. 1783-ban az iskola új, elég díszes épületet is nyert.
Pozsony. – Az ág. h. ev. internátus.
Körper K. felvétele
Az 1790-ki XXVII. törvényczikk véget vetett a vallási torzsalkodásoknak és biztosította a protestánsok egyházi és iskolai autonomiáját. Ezentúl tehát a pozsonyi iskola is, a mely 1811 óta a liczeum nevet viselte, békésen fejlődhetett. 1815-ben új szervezetet vett föl az iskola, mely szerint az alsó fokozat két elemi osztályból, a középső fokozat, vagyis a latin iskola három osztályból, a felső fokozat pedig a humaniorák két osztályából állott, mire a bölcseleti és jogi három évi tanfolyam és a theologiai két évi tanfolyam következett. A rektorok, a kik eddig élethossziglan választattak meg, ezentúl évenként váltakoztak.
A XIX. század első fele, mely a katholikus iskolák tantervében nem hozott semmi lényeges változást, a protestánsoknál mozgalmasabb életet mutat, minthogy egyrészt nem voltak a Ratio educationistól lekötve, másrészt anyagi eszközeik fogyatékossága miatt kénytelenek voltak megalkudni a viszonyokkal. Így a pozsonyi liczeum tanterve is ebben az időben többféle változáson ment át; 1847-ben az elemi osztályokat egészen elkülönítették a liczeumtól és külön felügyelet alá helyezték.
A szabadságharcz leverése után beállott abszolutisztikus kor ismét nagy megpróbáltatásnak tette ki a pozsonyi evang. egyházat és a tőle fenntartott iskolát. A bécsi kormány azt követelte, hogy vagy alkamazkodjék az iskola mindenben a Thun-féle Organisations-Entwurf-hoz, vagy pedig elveszti nyilvánossági jogát. Minthogy ez az alkalmazkodás mindenekelőtt 360a tanárok számának tetemes szaporítását kivánta volna, erre pedig az egyházközségnek nem volt elegendő anyagi ereje, egy 1851 szeptember 11-én kelt rendelet csakugyan magánintézetnek nyilvánította a liczeumot, mely nem állíthat ki érvényes bizonyítványokat. Az egyházközség minden erejét megfeszítette, hogy a követelményeknek megfeleljen: a gimnáziumi tanfolyamot nyolcz osztályúnak szervezte és tantervét minden lényeges részében az Organisations-Entwurfhoz alkalmazta és ehhez képest szaporította a tanárok számát, a jogi tanfolyamot megszüntette, a theologiai tanfolyamot három évesnek szervezte; az oktatás nyelvéül azonban az alsóbb osztályokban a német mellett a felsőbb osztályokban kizárólagosan a magyar tartotta fenn. A kormány még sem adta meg az intézetnek a nyilvánossági jogot, minek következtében nem tarthatott érettségi vizsgálatokat. Mindazonáltal a pozsonyi evang. egyház nem csüggedt el, sőt 1855-ben új, elég kényelmes hajlékot emelt liczeumának.
Az abszolutizmus bukása végre meghozta a pozsonyi evang. liczeumnak is a fölszabadulást. Az 1861–62. iskolai évben tartották meg az első érettségi vizsgálatot, az állami hatalom beavatkozása nélkül. Ezóta az intézet a fönntartó egyházközség áldozatkészségéből szépen fejlődött, lépést tartván a legjobb ilynemű intézetekkel. Az 1882. évben az eddigi theologiai tanfolyam önálló akadémiává vált és így különvált a gimnáziumtól.
A gimnáziumnak új lendületet adott az állami segélyezés ügyében a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel 1895-ben kötött szerződés, mely szerint az egyházközség egy új liczeumi épület emelésére 80.000 frtot, fenntartási segélyül pedig évenként 16.000 frtot kap az állami pénztárból. Ezzel a segítséggel az intézet igen alkalmas helyen díszes, rendeltetésének kitünően megfelelő épületet nyert és olyan helyzetbe jutott, hogy a haladó kor minden kívánalmának megfelelhet.
Az intézet, különösen egyes jótevőinek adományaiból, már azelőtt is nemcsak gazdag, hanem egyik-másik irányban páratlan gyűjtemények birtokában volt. E gyűjtemények legértékesebb részét, egy 12.584 kötetből álló könyvtárt, 1000 darabból álló régiséggyűjteményt és 10.883 darabból álló tudományos értékre nézve párját ritkító pénz- és éremgyűjteményt Schmiko Frigyes Dánielnek, a bécsi evang. theol. fakultás egykori tanárának köszönheti, a ki 1867-ben Pozsonyban halt meg. Ezek, valamint a többi értékes gyűjtemények folytonosan gyarapítva és az új épületben kényelmesen elhelyezve, nemcsak a tanuló-ifjúságnak, hanem a közönségnek is okulást nyújtanak.
Már a XVII. század közepe óta a liczeummal alumneum is volt összekötve, melyben a szegényebb sorsú vidéki deákok ingyen vagy csekély díjért élelmezést nyertek. Számos jótevő alapítványából és adakozásából ez az alumneum mind több tanulót részesíthetett jótéteményében. 1750-ben Jeszenák János a konviktusnak vetette meg alapját, melynek fenntartására 10.000 forintot hagyományozott. A XIX. század elején beállott pénzválság következtében ez az intézmény nem felelhetett meg többé alapítója szándékának és később egybeolvadt egy újabb nagy alapítványnyal, melyet Skaricza Gábor tett, a ki vagyonát, mai értéke szerint 128,000 koronát, tápintézet alapítására hagyományozta a pozsonyi evang. egyháznak. Mikor a liczeum napjainkban új, díszes épületet nyert, az egyház előljárói, élükön Günther Vilmos, egyházi és iskolai felügyelő, biztosítani akarván a vidékről összesereglő tanulók helyes nevelését, a nevezett és más kisebb alapítványok felhasználásával, a liczeum szomszédságában díszes, kétemeletes épületet emeltek internátus számára, mely 120 növendék befogadására alkalmas helyiségekkel rendelkezik. Az új intézetet 1901-ben adták át rendeltetésének.
1853. óta a rektort három-három évre választják a tanárok sorából, de a lelépő rektor újra megválasztható. Így például Michaelis Vilmos 1878-től 1893-ig szakadatlanul volt rektor, utána 1893-tól 1899-ig Zorkóczy Samu következett, azóta Markusovszky Sámuel áll az intézet élén. Az intézet tanárai közt a XIX. században is sok jeles tudós volt, így Kováts-Martiny Gábor, jeles fizikus, Michnay Endre, Lichner Pállal, a jeles hellenistával együtt az „Ofner Stadtrecht” kiadója, Tamaskó István és Kámory Sámuel, kiváló orientalisták, Lehr Zsigmond, jeles műfordító, Böhm Károly és Schneller 361István dr., jelenleg a kolozsvári egyetem tanárai, Kvacsala János dr., jelenleg a dorpati egyetem tanára, stb.
Pozsony. – Az állami főreáliskola
Körper K. felvétele
A tanulók száma legnagyobb volt a XVIII. század első felében, mikor rendszerint jóval meghaladta az 500-at, sőt 1826/27-ben elérte a 600-at; megfogyott az ötvenes években, mikor nem érte el a 300-at; az utolsó évtizedben rendszerint közel jár az 500-hoz.
