A nagyszombati érseki főgimnázium.
A nagyszombati érseki főgimnázium.
A nagyszombati érseki főgimnázium. Nagyszombat városa hazai művelődésünk történetében sokáig előkelő helyet foglalt el, iskolái pedig az egész országban híresek voltak. Már a XVI. század első felében virágzó, igen népes városi iskolája volt. Mikor a törökök elől menekülve, az esztergomi érsekség és a káptalan Nagyszombatba tette át székhelyét, a káptalan székesegyházi iskolát is állított fel és annak vezetésére 1551-ben a sienai származású Illicinus Pétert hívta meg. Oláh Miklós, esztergomi érsek, meg lévén győződve, hogy a protestantizmus terjedésének a katholikus klérus és hívek jobb kiképzésével lehet gátat vetni, kiváló iskolát akart alapítani Nagyszombatban. Erre a czélra egyesíteni akarta a városi s a káptalani iskolát, melynek költségeihez ő maga is hozzá akart járulni. 1554-ben el is készült az új iskolának szervezeti munkálata, de a város akadékoskodott elvállalt kötelességeinek teljesítésében. Ekkor a primás Ferdinánd királytól javadalmakat nyert iskolája számára és 1558-ban új, részletes szabályzatot adott ki, Illicinust bízta meg az iskola felügyeletével, kívüle egy igazgató, két tanító és egy zenész működött az iskolán, melyet ebben a korban már gimnáziumnak neveznek.
Azonban Illicinus nyugtalan természetű ember volt és nehezen simult valamely határozott rendhez, úgy hogy a primás ki is közösítette őt. Oláh Miklós ekkor a bécsi jezsuitákhoz fordult és ezek rendjük néhány tagját Nagyszombatba küldték. Ferdinánd király nekik adományozta a nagyszombati iskolának előbb adott birtokokat és 1561-ben megnyílt a jezsuita iskola. Igazgatója a spanyol származású Hurtado Perez, jeles theológus és huminsta volt, vezetése alatt tanított Canisius Tódor, Hero Gellért, Tót Tamás és Buzaeus Péter. Azonban a jezsuiták ezen első letelepedése csak rövid életű volt; folytonos surlódás volt köztük és a káptalan közt, végre Oláh is megvonta tőlük pártfogását és 1569-ben kénytelenek voltak Nagyszombatot otthagyni.
363Most ismét a káptalan vette kezébe az iskola ügyét, melyet ezentúl is nagy számmal kerestek fel a tanulók az ország minden részéből. Ezen kor hírneves tanárai közt említendők különösen: Telegdi Miklós, Monoszlai András és Pécsi Lukács, a kik mint hitvitázók és jeles prózaírók a magya irodalmi nyelv megalapításához hozzájárultak.
Forgách Ferencz, esztergomi érsek, 1613-ban visszahozta a jezsuitákat Nagyszombatba és miután kollégiumuk ismét megerősödött, 1616-ban megkezdték újra a tanítást. Ebben az évben a gimnázium öt osztályában 440 tanuló volt, mely szám néhány év alatt 700-ra szaporodott föl.
Nagyszombat. – Az érseki főgimnázium.
Saját felvételünk
Hatalmas pártfogót nyertek a jezsuiták Pázmány Péterben, a ki nemcsak a gimnáziumot támogatta, hanem nagyszabású új intézetet állított fel: a nemes ifjak konviktusát, a melynek számára lekötötte a körmöczi pizetum évi 5000 forintnyi jövedelmét, azonkívül pedig több izben, összesen 44.000 frtnyi alapítványt tett az intézet gyarapítására. II. Ferdinánd király szintén 2000 frtnyi évi hozzájárulást kötött le 12 ifjú számára. A konviktus 1625-ben lépett életbe, de 1630-ban Pázmány maga, nem tudni mi okból, megszüntette.
Mikor azonban 1635-ben megnyílt a nagyszombati egyetem, kétszeresen érezhető volt az ország minden részéből idesereglő ifjak számára oly intézet szüksége, a melyre a szülők megnyugvással bízhassák serdülő fiaikat. Azért Pázmány 1637-ben ismét életbeléptette a nemes ifjak konviktusát, miután szegénysorsú tanulók neveléséről már az Adalbertinum alapításával gondoskodott. Pázmány után tehát oly alkotások maradtak, melyek Nagyszombatot a katholikus nevelés és a katholikus tudományosság hatalmas középpontjává tették. Ez alkotások között virágzott a gimnázium is, melyben a jezsuiták kedvező körülmények közt érvényesíthették nevelési és tanítási rendszerüket.
Ámde a XVII. század második felében bekövetkezett háborús idők és sokféle politikai zavarok nagyon megviselték ezeket az intézeteket. Szelepcsényi primás még egy újabb konviktust is alapított ugyan Marianum néven, világi s papnövendékek befogadására, de mindezek az intézetek – az alapítványaikból folyó jövedelem majd csökkenvén, majd egészen kimaradván – romlásnak indultak; különösen a nemesi konviktus épülete a XVIII. század elején már úgyszólván rom volt és ez az intézet körülbelül 40 évig szünetelt.
Ekkor Mária Terézia karolta föl az intézet ügyét és az alapítványok fel nem használt és tőkésített jövedelmeiből 130.000 frtnyi költségen emeltette azt a nagyszabású, díszes palotát, melyben mai nap is el van helyezve a konviktus. Az új épület 1755-ben készült el. A következő években élte a konviktus és vele együtt a gimnázium fénykorát, különösen miután Barkóczy primás, a kire Mária Terézia az egész országban a közoktatás főfelügyeletét bízta, a nemesi konviktust és az Albertinumot egyesítette. Az alapítványi helyek száma akkor az egyesült konviktusban 80 volt, a kik mellé még 60 fizető növendék volt felvehető. Különösen főrangú családok fiai nagy számmal nevekedtek ebben a konviktusban.
364A nagyszombati összes tanító- és nevelő-intézetek a Jézus-társaság vezetése alatt állván, a társaság feloszlása sehol oly gyökeres változást nem okozott, mint ebben a városban. Az egyetem Budára került, Nagyszombatban egyelőre, 1784-ig, még egy jogi és filozófiai akadémia maradt; a gimnáziumot a kormány vette kezelésbe, de szükségből kezdetben természetesen nagyobbrészt exjezsuitákat alkalmazott tanárokul. Szintúgy a konviktusban is exjezsuiták maradtak a prefektusok, de az esztergomi főkáptalan előljárósága alatt. Később pálosokat alkalmaztak prefektusoknak. Az így megindult hanyatlást teljessé tette II. József. 1783-ban személyesen megfordult Nagyszombatban és azokat a nagyterjedelmű épületeket, melyekben azelőtt az egyetem, a gimnázium, a konviktusok és szemináriumok voltak, katonai czélokra foglalta le. Ezért a jogi és filozófiai akadémiát Pozsonyba helyezte át, a gimnáziumot az orvosi fakultás egy különálló épületébe, majd pedig a trinitáriusok kolostorába költöztette, a konviktust pedig megszüntette és alapítványainak kamatjait ösztöndíjaknak rendelte.
A tanítás nyelve II. József alatt a nagyszombati gimnáziumban is a német, 1790 óta ismét a latin volt. Mikor a filozófiai tanfolyam az akadémiával Pozsonyba került, Nagyszombatban elsősorban a papnövendékek számára, érseki liczeum keletkezett, melybe világi tanulókat is vettek föl. A pozsonyi gimnázium történetében előadtuk az okokat, melyek arra bírták a kormányt, hogy több gimnáziumot átadjon a Szt. Benedek-rendnek. Ezekhez tartozott a nagyszombati gimnázium is; 1807-ben átadták nekik a trinitáriusok kolostorát és templomát és itt vezették 1850-ig a gimnáziumot. A tanítás nyelve 1844 óta a magyar volt.
Hogy a Thun-féle Organisations-Entwurfnak megfeleljen, Scitovszky herczegprimás 1852-ben az érseki liczeumot a gimnáziummal egyesítette és az így nyolczosztályúvá vált főgimnáziumot legnagyobbrészt főegyházmegyéjének papságából vett tanárokkal látta el. Már 1850-ben Scitovszky helyreállította a konviktust is, bár régi alapítványai közül egyelőre az évi 5000 frtnyi pizetum-járadékon kívül alig sikerült egyebet biztosítani. A konviktus vezetését a herczegprimás egészen a főgimnázium tanári karára bízta, a gimnáziumot pedig 1853-ban a trinitáriusok kolostorából, melyet a jezsuitáknak adtak át, átköltöztette a konviktus szomszédságában lévő, egykori Lippay-féle szemináriumba.
Azonban sem a gimnázium, sem a konviktus fennállása nem volt anyagilag annyira biztosítva, hogy a folyton növekedő igényeknek megfelelhetett volna, úgy hogy már az intézetek megszüntetésére gondoltak. Ekkor Scitovszky herczegprimás 1865-ben mentő tettre szánta el magát. A káptalannál letett 200.000 forintnyi alapítványt, hogy a főgimnázium fennállását örök időkre biztosítsa; egyszersmind újra rendezte a konviktus viszonyát a gimnáziumhoz. – A konviktus 1871-ben Simor primássága alatt új szabályzatot nyert, melynek alapján most is áll. E szerint van összesen 38 alapítványi hely, 29 primási (a Pázmány, Szelepcsényi, Széchenyi és néhány kisebb családi alapítvány után), 4 királyi (Ferdinánd király alapítványa után), egy esztergomi nagypréposti és négy Nagyszombat városi. Azonkívül felvehetők fizető növendékek 700 korona ellátási díjért; a növendékek száma azonban nem haladhatja meg a 120-at. A konviktus kormányzója rendszerint a főgimnázium igazgatója, kit a herczegprimás nevez ki és a király megerősít; a többi előljáró is a főgimnázium tanári karából van véve.
A főgimnázium pedagogiai tekintetben, a középiskolai törvény értelmében, a vallás- és közoktatásügyi miniszter vezetése alatt áll; tanterve tehát mindenben megegyezik az állami középiskolák tantervével. Épülete már nem felel meg mindenben a kor követelményeinek, de biztat a remény, hogy a közel jövőben alapos helyreigazítás segíteni fog a bajokon. Ellenben a konviktus épülete most is meglepi a látogatót nagyszerűségével. Gyűjteményei közül a könyvtár érdemelt említést, mely több mint 22.000 kötetet foglal magában.
A főgimnázium és a konviktus élén, a két intézet teljes egyesítése óta a következő igazgatók és kormányzók álltak: Szuppán Zsigmond (1853–61), Aschner Tivadar (1862–73), Hidassy Kornél (1874–75), Graeffel János (1876–88), Schlick István (1888–99), azóta Kőhalmi József. E korszak 365tanárai között sok oly névvel találkozunk, mely a kath. egyház hierarchiájában és a hazai tudományosságban kiváló helyet foglal el, mint Samassa József egri érsek, Hidassy Kornél szombathelyi püspök, Császka György kalocsai érsek, Meszlényi Gyula szatmári püspök, Knauz Nándor pozsonyi prépost és jeles történettudós, Pór Antal és Fraknói Vilmos kiváló történetíróink, Bodnár Zsigmond jeles esztetikus és filozófus, Hettyey Samu pécsi püspök, Graeffel János, Komlóssy Ferencz, Schlick István esztergomi kanonokok és mások.
