A szentgyörgyi kath. algimnázium.
A szentgyörgyi kath. algimnázium.
A szentgyörgyi kath. algimnázium. Szentgyörgy sz. kir. városának jómódú polgárai már a középkorban is gondot fordítottak az iskolára. A reformáczió terjedésével Szentgyörgy polgárai is nagyobbrészt az új hithez csatlakoztak és iskolájukat is ebben a szellemben rendezték. Rektoruk már latin iskolát is vezetett. Szelepcsényi György esztergomi érsek, hogy gátat vessen a protestantizmus továbbterjedésének, 1684-ben Haligovszky Ferenczczel, a kegyes tanítórend lengyel tartományának főnökével azt a szándékát közölte, hogy Szentgyörgyön a kegyesrendiek számára társházat akar alapítani. A következő évben a kegyes szándékú főpap meghalt ugyan, végrendeletében azonban szentgyörgyi és grinádi birtokait oly czélból hagyományozta a kegyes tanítórendre, hogy Szentgyörgy sz. kir. városban az ifjúság tanítására iskolát állítson.
A rendfőnök erről értesülvén, Bojár Andrást, a privigyei társház tagját küldte ki a hagyaték átvételére. Ez az átvétel az akkori zavaros időben ezer nehézséggel járt, mert a város nagyobbára protestáns lakosai nem látták szívesen a jövevényeket, és mert a kormány a hagyaték ingó értékeit hadi czélokra foglalta le, az átvett szőlőkertek és földek pedig pénz nélkül nem voltak kellően kezelhetők; sőt még a katholikus plébánossal is versenygés támadt a templom használata miatt. Mindazonáltal 1687-ben megnyitották iskolájukat, melynek ellátására rendszerint öt rendtag tartózkodott Szentgyörgyön. Az 1720-ik évben kezdték mostani alakjában felépíteni társházukat, mely az 1754. évi nagy tűzvész után, 1759-ben nyerte teljes befejezettségét. Általában a XVIII. század derekán élte az iskola és a társház fénykorát; 1770 táján keletkezett egy konviktus is, mely sok ifjút vonzott távolabbi vidékről is Szentgyörgyre.
A Jézus-társaság megszüntetése nagy változást idézett elő közoktatásunk egész rendjében. II. József, a ki kizárólag állami ügynek tekintette a közoktatást, jobb elhelyezésük szempontjából is új rendezés alá vette a középiskolákat és a szentgyörgyi gimnáziumot, melyet a pozsonyi és nagyszombati iskolák közelsége miatt fölöslegesnek tartott, 1789-ben megszüntette. Azonban csak négy évig szünetelt az iskola, mert a város addig ostromolta a helytartótanácsot és magát a királyt kérésével, míg 1793-ban az iskola ismét megnyilt. Az iskola akkor, a grammatikai iskoláknak 1777-iki tanterve szerint, háromosztályú volt, és előkészítő osztályként hozzácsatlakozott az elemi iskola III. osztálya. Az 1806-iki Ratio educationis négyosztályúvá egészítette ki. Az ezáltal keletkezett új tehernek nagyobb részét a város viselte.
Az 1849-iki események ismét véget vetettek egy időre a szentgyörgyi gimnáziumnak. Csak 1857-ben állított fel az abszolutisztikus kormány egy kétosztályú reáliskolát, német és cseh tanítási nyelvvel, melynek igazgatójává a kormány Rappensberger Kajetán, kegyesrendi papot nevezte ki. 1861-ben a kegyesrend kormánya kimondta, hogy ezentúl minden intézetében a tanítás nyelve a magyar lesz. Így történt ez Szentgyörgyön is, 1862-ben pedig az intézet a város kérelmére ismét gimnáziummá változott át és fokozatosan négyosztályúvá fejlődött. Az akkor kötött szerződés szerint a város hozzájárul az intézet költségeihez, a kormány pedig a tanulmányalapból díjazza a rajztanárt, a tornatanítót és az iskolaszolgát. A legújabb időben is kérdésessé vált ugyan az intézet további fennállása, mert anyagi eszközeinek korlátoltsága következtében nem tudott mindenben megfelelni a törvény követeléseinek. A város azonban újabb áldozatokat hozott, 16.000 korona költséggel díszes tornacsarnokot épített és szerelt föl és felemelte évi hozzájárulását. Így az intézet most is fennáll és, 1894 óta Füredi János igazgatósága alatt, jó szolgálatot tesz nemcsak a városnak és vidékének, hanem a magyarságnak is, melynek a piarista tanárok mindig megbízható őrei voltak. Tanulóinak száma az utolsó évtizedben 80 és 100 között ingadozik.
