Gazdálkodási rendszer.
Gazdálkodási rendszer.
A terület kedvező eloszátásának tulajdonítható, hogy Pozsony vármegyében a szocziálizmus még nem terjedt el s a munkásmozgalmak nem veszélyesek. Viszont azonban kevés megyében dolgozik a gazdaság oly nagy költséggel mint itt, a mi az intenziv gazdálkodás tetemesebb kezelési költségével nincs arányban, azonban a munkaerő túlfizetésében nyeri magyarázatát. Ennek következménye, hogy, habár Ausztria közel van és a gyáripar folyton terjed, a munkás-bujtogatók hálás talajt nem találnak. Az a körülmény pedig, hogy a szántóföldek harmadrésze haszonbérben van, nem mondható nemzetgazdaságilag hátrányosnak azért, mert a bérlőosztály – majdnem kivétel nélkül – elegendő forgótőkével rendelkezik, a földeket kitünően míveli, szeszgyárakat, keményítőgyárakat épít és a szarvasmarhahízlalás, tejgazdaság űzésével annyi istállótrágyát produkál, hogy tekintetbe véve a zsaroló ipari növények, mint czukorrépa, katáng termesztését és a műtrágyával erőszakolt gabonatermelést is, a talajnak tápanyagtartalmát, a természetes visszapótló képességén felül még növeli. A haszonbéres gazdaságok ezenkívül nemzetgazdasági missziót végeznek az által, hogy a környékben levő kisbirtokosok elsajátítják tőlük az okszerű gazdálkodás minden csinját-binját, a mi által a közvagyonosodás erősödik. Különösen szembetünik a gazdálkodási rendszer figyelembe vételénél az, hogy a megye azon részében, a hol a haszonbéres gazdaságok vannak, nevezetesen a vasútvonalak mentén, a kisbirtokos osztály egészen fölhagyott a régi nembánom gazdálkodással és úgy a mezőgazdaság, mint az állattenyésztés terén a bérlők nyomdokain törekszik haladni.
Ha a haszonbéres gazdálkodás, mint piros fonál végighúzódik a vármegye mezőgazdasági fejlődésében, nem marad el ettől a nagy uradalmak gazdálkodási módja sem. Örvendetes, hogy a nagy gazdaságok tulajdonosait is e téren méltán úttörőknek lehet mondani, a mennyiben elegendő forgótőkét adnak a képzett gazdatisztek kezébe, a kik a versenyt a bérlőosztálylyal bátran fölvehetik. Meg is látszik a korszerű mezőgazdasági haladás az egész megyében. A múltban, még nem is oly régen, a szántóföldek harmadrésze 253parlagon hevert s mint rosszul kezelt ugar a rajta tengődő birkanyájat sem tudta eltartani; manapság a 248.536 hektár szántóföldből 234.102 hektár van mezőgazdasági terménynyel bevetve és 14434 hektár ugar is részben mint zöld ugar, nem a modern gazdaság rovására, hanem ellenkezőleg, mint annak egyik vívmánya szerepel, a mennyiben a nem elegendő istállótrágyát van hivatva pótolni, vagy mint a gazdaság középponjtától igen távol eső szántóföldet a modern gazda kénytelen istállótrágya helyett zöld ugarral nemcsak megtrágyázni, de a strukturáját is porhanyítani. A régi háromnyomású gazdálkodás a tagosítás után rövid idővel megszünt és helyet adott a négyes vetésforgónak, a mely elvileg el van fogadva, noha a nagyobb gazdaságokban a szabadgazdálkodási rendszernek mindinkább több a követője.
Telivér mének Pálffy József gróf méneséből
| Dornröschen | Cyclops |
| Furioso | Bluewater |
A négyes vetésforgó így kiszorította az ugartartást és vele a birkatenyésztést. Feltörték a jó talajú réteket, legelőket s felkarolták helyette a mesterséges takarmány és ipari növények termelését, ezzel karöltve tehenészeteket, nagy marhahízlalókat alapítottak. E változások természetes következményeként a gabonatermelés csökkent s a jobban jövedelmező ipari növények foglalták el a teret. A vetésváltó pedig akként alakult, hogy trágyázott takarmánynövény után őszi gabona jött; ezt követte kapásnövény, 254rendszerint valamely ipari növény, és a negyedik évben tavaszi gabona került vetésre. A szabadgazdálkodási rendszernél pedig nincsenek tekintettel egy sablonra, hanem mindig a talaj ereje, állapota szerint vetik be valamely kulturnövénynyel. Ez ideális gazdálkodási rendszer, de nagy forgótőkét s még nagyobb szellemi intelligenczát kíván s ezért nem mindenütt megokolt. A gabonatermelés tehát csökkent, a föld természetes ősereje, a talaj álladóan egyforma kihasználásával ki volt már kissé zsarolva s attól lehetett tartani, hogy a gazdálkodás megszűnik jövedelmező foglalkozás lenni. Azonban szerencsére ez nem történt meg, mert ezzel az idővel összeesik a nagyobb gazdaságok bérbeadása s ime, a helyett, hogy a bérlők tönkre mentek volna, mind megvagyonosodtak. Tényleg a pozsonyvármegyei bérlőosztály egészséges alapon működik, mert a régi iránynyal szakított s a nyugatról importált gazdálkodást elsajátítván, azt a hazai viszonyoknak megfelelően alkalmazni tudta. Az eredmény nem is maradt el, mert ma, jóllehet a gabonatermelés területileg csökkent, mennyiségileg többet termelünk mint azelőtt, habár ugart nem ismerünk. Ma arra törekszik minden gazda, hogy – ha lehet – egy évben két termést vegyen a földről, de egy lépésnyi területet míveletlenül nem hágy, s minden iparkodása oda irányul: kis területen mennél nagyobb terméseredményt produkálni. Ez elv mellett a föld értéke tetemesen emelkedett, s hogy mégis a földéhség, mint kóros tünet, nem harapódzott el, annak tulajdonítható, hogy a hozamot tekintve, a birtokban levő föld, a folytonos okszerű mívelés mellett sem érte még el a maximumot. Az intenziv gazdálkodás, a mezőgazdaságból élő népnek egész éven át biztos kereseti forrása. Az egész vármegyében nem panaszkodik a nép munkahiány miatt, hanem ellenkezőleg idegen vándormunkásokra van szükség, habár a gazdaságok felszerelése tekintetében, a mezőgazdasági gépipar minden terméke alkalmazva van nemcsak a nagy gazdaságokban, hanem a kis- és középgazdaságokban is.
