Igás erő.
Igás erő.
Mindezek a gépek és eszközök nagyobb munkaerőt is igényelnek, mint a régi, kezdetleges gazdasági eszközök, s így jobb minőségű, erősebb és több az igás erő, mint volt azelőtt. A régi időben egy pár igás fogatra 50–60, de volt akárhány gazdaság, a hol 100 hold földet számítottak; ma a gazda arra törekszik, hogy 100 holdra legalább 3 pár erős igás állatot tartson, sőt az intenzivebb és több forgótőkével rendelkezők minden 25 holdra számítanak egy pár igás állatot.
A statisztika legújabb adatai szerint van igásfogat: lófogat: 1-es 3985, 2-ős 8619, 3-as 23, 4-es 8; ökörfogat: 2-ős 8618, 4-es 933, 6-os 19; bivalyfogat 10, öszvér- és szamárfogat 108, tehénfogat 2610. E kimutatásból látható, hogy az igás erő tetemes, tekintve azt, hogy a szántóföld 433.349 k. hold; s ha a szamár- és tehénfogatokat nem számítjuk, úgy minden 20.4 holdra esik egy pár igásfogat, az összterületre: 752.611 k. holdra pedig minden 35.5 k. holdra. E kedvező arány annak tudható be, hogy a törpe gazdaságokban is tartanak igásfogatot, s ha nem is pusztán a földek megmunkálására, de fuvarozásra használják s az állatkereskedelem is nagy szerepet játszik. Az újabb haszonbéres gazdaságokban pedig szerződésileg van meghatározva a kötelező állatlétszám-tartás, a mely számokkal kifejezve, minden hold föld után egy métermázsa élősúly marhatartást követel, természetesen nem mind igásállatot, hanem a haszonállatokkal együtt. Így elkerülhető az az aggodalom, hogy a földek kizsaroltassanak, mert az elegendő mennyiségben produkált istállótrágya, amelynek okszerű kezelését a kisgazdák is nagyon jó ismerik, mindig visszapótolja a terményekkel elvont talajerőt s a mély mívelés és jó gazdasági eszközök csak elősegítik a talaj okszerű kihasználását.
