Lótenyésztés.
Lótenyésztés.
Pozsony vármegye lótenyésztése az elegendő legelő híján nem tartott lépést a szarvasmarhatenyésztéssel; de a külföldi kereslet sem kedvezett a lótenyésztésnek úgy, mint a szarvasmarhatenyésztésnek, sőt a számító gazdák is inkább a kevesebb igényű ökörfogattal dolgozzák meg földjeiket, mint a drága lóerővel. A lótenyésztés ügye a vármegyei lótenyésztési bizottság kezében van. E bizottság lódíjazások, csikó- és anyakancza-kiállítások rendezésével a gazdaközönség körében a lótenyésztés iránt az állandó érdeklődést ébren tartja és megmutatja a fejlődés helyes irányát. A lótenyésztés különösen a Csallóközben dívik s ott van a pozsonyvármegyei gazdasági egyesületnek is a bérelt legelője, a melyre a gazdák – csekély fűbér ellenében – csikaikat és borjaikat nyáron át legelőre küldhetik, a hol állatorvosi rendes felügyelet mellett jól vannak elhelyezve. A hegyentúli járásban is foglalkoznak a kisgazdák lótenyésztéssel, de kisebb mértékben, továbbá a galántai járásban, a hol a gazdák inkább mint híres lókereskedők és közvetítők ismeretesek, épp úgy a nagyszombati járásban. Ott, a hol a gazdák tenyésztenek lovakat, jóminőségű félvér-lovakat nevelnek, leginkább az angol félvér, Nonius, arabs félvér és lipiczai fajtákból. A lótenyésztő-bizottság újabban a Csallóközben a lipiczai fajtának csinál propagandát és az eredmény meglepő, mert a kisgazdák tenyészetében is igen jó kötésű, széles bordás, szép fejföltétellel, szívós, erős anyagot állított elő, a melyek „jukker”-fogatokhoz és könnyű lovasság alá kitünő anyagot szolgáltatnak s a külföldre is jobban értékesíthetők. Legelterjedtebb fajta azonban az angol félvér és a Nonius. Az utóbbiak közül Nagyszombat vidékén igen szép példányokat lehet látni s a morva és német kereskedők e vidék állandó vevői közé sorozhatók. A kisgazdáknál s a középbirtokon is a lótenyésztést inkább a lónevelés váltotta föl s a pozsonymegyei 267gazdák bekalandozzák az egész országot, különösen a jobb hírű lótenyésztő vidékeket, a hol összevásárolják a 2–3 éves szép csikókat, a melyeket azután 1–2 évig keveset és kímélve igáznak s úgy tudják „kicsinálni”, hogy nagyon szép pénzt nyernek lovaikért a külföldi kereskedőktől. A lócsiszárság mindig kedvelt foglalkozása volt gazdáinknak s még a kevésbbé vagyonos kisgazda is arra törekszik, hogy egypár jobb minőségű csikót fogjon kocsija elé s azokat évenként legalább egyszer jó nyereséggel megcserélje, hogy azután ismét elmehessen messze vidékre, kedvére való fiatalabb csikókat beszerezni. Nem ritkaság, hogy ily módon a szemes gazda évi jövedelmét 600–1000 koronával is emeli s fontos közgazdasági missziót végez az által is, hogy a nehezebben hozzáférhető ország belsejéből a szántóföldi lóanyag kivitelét elősegíti.
„Matador” simmentháli bika a szomolányi uradalomban.
Pozsony vármegye telivér ló-tenyésztése is külön fölemlítendő, habár a telivér-ménesek nagy elszaporodása következtében már kevésbbé jövedelmezők, a miért is a régi, nagyhírű telivér-méneseink a tenyészanyag létszámát kissé leszállították. Telivér-méneseink közül különösen említést érdemel gróf Esterházy Mihály tallósi telivér angol ménese, a melynek éves csikait darabonként 2000–20.000 koronáért vásárolják versenyparipáknak s a külföldi és a magyar versenyügynek számos diadalmas győzelme fűződik a tallósi ménes gyorslábú paripáihoz. Telivér-ménese van Pozsonyban Bleyleben lovagnak, továbbá messze földön híres Üchtritz báró bősi uradalma telivér angol méneséről, nem különben Pálffy József gróf szomolányi telivérménese is, a hol kiváló minőségű angol félvértenyésztés is van, remek tenyészanyaggal dicsekedhetik. Esterházy Károly gróf ábrahámi angol félvérménese szintén sok örömet szerzett tulajdonosának, valamint Welteni Wiener lovag békei és gombai uradalmában az angol félvértenyésztés mintaképe az okszerű tenyésztésnek. Bartal Aurél, damazérkarcsai birtokán szép jukkerlovakat tenyészt arabs félvér és angol félvér csődörök után, Bittó Béni és Bittó Dénes sárosfai méneseikben az angol félvértenyésztés szép példányai találhatók; s még többen vannak, a kik kisebb ménesben s a gazdaságban használt jobb minőségű kanczák után csikót nevelnek s mint legutóbb a pozsonyi országos mezőgazdasági kiállításon láttuk, a pozsonymegyei gazdák a lótenyésztés terén is szép eredménynyel működnek.
Pozsony vármegyében a lótenyésztési ügyet 52 mén szolgálja, a melyek közül állami 33, magán-, illetőleg köztenyésztésre, igazolványnyal ellátott mén 19 darab. Fajták szerint a mének következőképpen oszlanak meg: angol telivér 7, angol fajta 28, arab fajta 14, Nonius 11, Gidrán 2. Statisztika szerint pedig mén és méncsikó 2442 drb, kancza és kanczacsikó 14.851, herélt és herélt csikó 11.708, összesen 29.001 drb, a melyből minden 100 -kilométerre 687 drb ló esik, minden ezer emberre pedig 88 darab.
