Szarvasmarhatenyésztés.
Szarvasmarhatenyésztés.
Pozsony vármegye szarvasmarhatenyésztését kellőleg méltatni csak úgy lehet, ha a számbeli adatokat tekintjük, mely szerint szarvasmarhaállományunk 268108.935 darabból áll. Ebből minden 100 -kilométerre esik 2584 drb és minden ezer lélekre 329 drb. A használati czélt tekintve pedig, van bika és bikaborjú 3456 drb, üsző és tehén 59.011, tinó és ökör 46.468 drb. Fajta szerint pedig megkülönböztetünk: magyar erdélyi fajtából 15.639 drbot (legnagyobb részben igás ökör), mokány v. riskából 5442, piros tarkából 73.345, borzderesből 3082, egyébből 11.283, bivalyból 144 drbot. E tekintélyes számadatok szemlélhetővé teszik azt, hogy Pozsony vármegyében a szarvasmarhatartásra nagy súly helyeznek; hogy pedig a szarvasmarhatenyésztés megállapodott irányban fejlődik, mutatja a fajta szerinti kimutatás.
Mint minden gazdasági üzemágnál, úgy a szarvasmarhatenyésztésnél is mindig befolyást gyakorol a termelés milyenségére a kereslet. Pozsony vármegyében a kerslet a szarvasmarhatenyésztést illetőleg a tej- és húsprodukczióban nyilvánul, a melyek, mint könnyen exportálható termékek, a mezőgazdasági jövedelem fokozását tetemesen elősegítik, úgyannyira, hogy Pozsony vármegyében jövedelmezően csak akkor lehet gazdálkodni, ha a mezőgazdaságot a haszonállattartással kiegészítjük. Csakhamar belátták a gazdák, hogy a gabonaárak hanyatlásával új, jövedelmező üzemágat kell fölkarolniok. Az alkalom kínálkozott, mert Ausztriának és különösen Bécsnek egyik fő piaczi szükséglete a tej és hús, miért is a pozsonymegyei gazdák e termékeknek nagyban való előállítására fordították figyelmüket, a mi az állattenyésztésnek más, intenzivebb irányt adott.
Hogy ez intezivebb állattenyésztés az intezivebb mezőgazdasági rendszernek is megadta a kellő irányt, szükségtelen bővebben fejtegetni. Az új és még gyenge alapon nyugvó szarvasmarhatenyésztési iránynak még egy nagyobb megpróbáltatáson is át kellett esnie. A külföldről behozott mindenféle fajtával együtt ugyanis többféle állatbetegség terjedt el; nevezetesen a ragadós tüdővész, a mely a már föllendülésnek indult, de nálunk még teljesen nem akklimatizálódott német fajtákat legjobban megtámadta. Éveken át tartott, míg az állami intézkedésekkel, a melyeket hathatósan segített a gazdák intelligencziája, elfojtották e ragályos bajt. A legtöbb fajtehenészetben azonban még ma sem mulasztják el a tuberkulin-oltást s így a reagáló egyedeket azonnal kirekesztik a törzsgulyából. Ily módon leküzdötték ezt a bajt. A sokféle fajtából a mi viszonyainknak legmegfelelőbb a simmenthali és berni fajta és ezek keresztezéséből származott ivadékok. Ez a fajta adja a legtöbb tejet, gyorsan fejlődik, nagy, erős csontozatú, hízékony és e mellett igában is jól használható erő. Ez a fajta szeporodott el nálunk leginkább, úgy a kis-, mint a nagytenyésztők gazdaságában. Sőt az okszerű tenyésztés eredményeként, mint külön tájfajta specziális jelleggel vált ki a kis-kárpáti tájfajta, a mely a megalakult „Kis-kárpáti szarvasmarhatenyésztési egyesület” törzskönyvében elnyerte nemesi oklevelét. Ma már jól észlelhető a vármegyében a szarvasmarhatenyésztés terén az egyöntetűségre való törekvés, a mely czélt hathatósan elősegíti az állam, mert az utóbbi hat év alatt 286 darab 123.371 korona értékű berni, simmenthali bikát osztott szét a községben kedvezményes áron, a minek a jó eredménye el nem maradhat. De vannak itt kiváló tisztavérű tenyészetek más fajtából is.
Így borzdereseket tenyészt a schwitzi tájfajtából Pálffy Miklós herczeg malaczkai uradalma, algaui és etschthali tájfajtát Pálffy József gróf szomolányi uradalma; tiszta vérben simmenthali fajtát tenyészt ugyancsak Pállfy József gróf szomolányi és Gülcher Jakab borsai és nebojszai uradalma. Pinzgaui fajtát Pálffy Miklós herczeg Malaczkán, berni fajtát Esterházy Mihály gróf cseklészi uradalma. Félvérben simenthali fajtát tenyészt Zichy József gróf vedrődi uradalma s még mások.
Magyar fajta számottevő pepinéria ez idő szerint nincsen s csak a Dunamentén találkozunk itt-ott magyar fajta tenyésztéssel.
Az említett nagytenyésztőkön kívül van még sok kisebb állományú fajtehenészet, a melyek szintén nagyon szép példányokkal dicsekedhetnek; de a bérlőosztály s a fővonalak közvetetlen közelében fekvő gazdaságok és uradalmak inkább a tejtermelésre rendezték be tehenészeteiket.
