Munkásviszonyok.
Munkásviszonyok.
A munkásviszonyok általában kielégítők. Az intenzivebb gazdálkodás, az állattenyésztés, a föllendült mezőgazdasági ipar, valamint a megyében, főképpen Pozsonyban alakult ipari vállalatok, nagyszabású építkezések, közmunkák stb. mind igen sok munkaerőt igényelnek, a mi a munkabérek tetemes fölemelését eredményezte. A drága munkabér ismét arra kényszeríti a munkaadót, különösen a mező- és szőlősgazdát, hogy lehetőleg többet produkáljon, hogy számítását a termelésnél megtalálja. Így az elért terméstöbbletek, habár nagy áldozatokba kerülnek, mégis kiegyenlítik egymást; de legnagyobb eredménynek az tekintendő, hogy az egész vármegyében munkásmozgalmak, sztrájkok nincsenek, sőt a kivándorlás láza is békében hagyja Pozsony vármegye polgárait, mert minden dolgozni akaró munkáskéz tisztességes keresetet kap a maga és családja föntartására.
A munkabérek a következőképp alakulnak, fillérekben számítva:
férfinapszám
|
női napszám
|
gyermeknapszám
| |
tavaszi
|
100
|
80
|
50
|
nyári
|
200–260
|
140–180
|
80–100
|
őszi
|
100–140
|
80–100
|
60–80
|
téli
|
80–100
|
80
|
40–50
|
