Az Árpád-házi királyok alatt.
Az Árpád-házi királyok alatt.
E város a vármegyének egyik legrégibb helysége, melyről már a XII. században szó van, a mikor Géza király mint királyi birtokot 1158-ban a nyitrai egyháznak adományozta, a hol a királyi falcatoresek, vagyis kaszások laktak. 1256-ban IV. Béla király egyik oklevelében Modur néven van említve, mely oklevélből azonban az is kitűnik, hogy Géza király 1158-ban nem az egész helységet adta a nyitrai egyháznak, hanem csak egy részét, míg annak másik érsze tovább is királyi várbirtok maradt. V. István királynak 1271-iki oklevelében még mindig a nyitrai püspök birtokaként szerepel. 1273-ban Ottokár cseh király Pozsony vidékével és a határában fekvő helységekkel együtt Modort is feldúlta. Valószínű, hogy Modor IV. László király alatt szünt meg királyi várbirtok lenni, mert e király 1287-iki oklevele már magánkézben levőnek említi; de hogy egészben-e vagy csak részben, az az okiratból nem tünik ki, de kitünik belőle az, hogy a város a XIII. század közepe után erősen hanyatlott, mert ez az oklevél már csak prediumnak, vagyis pusztának nevezi, a mi különben – földúlatása után – érthető is. Ez időben Henrik fiainak a birtoka volt, kiktől IV. László, mert az Apor vajdához való átpártolásukkal hűtlenségbe estek, elveszi és Péterfia János comesnek és örököseinek adományozza. Ez a Péterfia János pozsonyi főispán volt s Apor vajdát legyőzte. A XIII. században még csak 1294-ben találkozunk a város említésével terra Modor vocata néven.
Ez időtől kezdve ismét fejlődésnek indul a város. A XIV. században már önálló lelkészsége van és az 1332–37 közötti időből való pápai tizedjegyzékben is előfordul Jakab nevű papja, a ki jövedelmét harmadfél márkára becsülte és így, ha ezt e jegyzéknek ez időből való megyebeli hasonló egyházainak jövedelmével összehasonlítjuk, igazoltnak látszik, hogy Modor ekkor már a jelentékenyebb helységek közé tartozott.
