Az érseki fiúárvaház.
Az érseki fiúárvaház.
A konviktussal szemben, a Simor-utcza végén, van az érseki fiúárvaház, mely a Szeminárium-utczát nyitja meg. Az utcza nevét onnan vette, mert az épület századokon át egész 1850-ig az esztergomi főegyházmegye szemináriuma volt, de meg a konviktusi épület is egyidőben szemináriumi jelleggel bírt. Azelőtt ezt is Sarkantyús-utczának nevezték. Ez épület 1886 óta fiúárvaház, a mikor azt Simor primás polgári iskolai s gimnáziumi tanulók számára megalapította s Szt. Vincze apáczáira bízta, kik azt minden tekintetben igen jól vezetik. A növendékek száma vagy 80.
A mai szép, emeletes épület 1724-ben készült. Mint láttuk, a Pázmánytól újraszervezett Marianum-seminarium elkerült a deficientia épületből s Mariano-Stephaneum czímen egyideig a Káptalan-utczában, majd ez épület helyén működött. Koháry István s mások alapítványai sem tudák fölvirágoztatni. Majd Mérey kanonok s a már említett Spáczay vikárius adományaiból lassanként fölépül a mai ház. A Pázmány-féle szervezés értelmében egy esztergomi kanonok áll az élén; lelki gondozásukat jezsuiták végzik s az egyetemen hallgatják a theológiát. Később, mint tudjuk, a jezsuiták nem igen törődtek vele s Barkóczy primás végleg föl is mentette őket ez állásuktól. A növendékek száma 70–80 volt. 1777-ben ez az intézet is követte az egyetemet. Batthyány primás azonban 1790-ben visszahozta s vezetését világi papokra bízta. Itt volt aztán 1850-ig, mígnem ez is Esztergomba költözött. Ettől fogva 1886-ig az érseki helynök lakása volt. A régi Szt. István-kápolna az udvar felőli kis torony alatt van.
A hozzá harmadik ház szintén történeti érdekességű. Mikor Bethlen a magyar szent koronát Pozsonyból elvitte, a menet itt megállapodott s a koronát azalatt Mednyánszky László báró nagyprépost lakásában helyezték el. Arady János kanonok ez esetet a homlokzaton egy chronostikonnal örökítette meg 1792-ben, mely így hangzik:
His ego sVb teCtIs qVonDaM peregrIna qVIeVI.
A versből kiolvasható évszám – 1624 – mint tudjuk, nem felel meg a valóságnak, mert akár elvitelekor (1620), akár visszahozatalakor (1622) történt az eset, egyikre sem alkalmazható az évszám; maga az eset azonban megtörtént.
E házzal szemben van a 4 osztályú, áll. segélyezett községi polgári leányiskola épülete. 1824-től fogva itt volt a kerületi tábla hivatala, míg csak 1876-ban meg nem szünt. A tábla jegyzőkönyvei a gimnáziumi tanári könyvtárba jutottak, Prileszkynek, a tábla hivatalnokának, ajándékul adott könyvtárával együtt.
A városnak minden tekintetben legutolsó részei az ú. n. Bástya-utczák. Ezek a városfal mentén épültek s barátságtalan, apró házakból állanak. Udvarról, kertről persze itt szó sincs és a házak egy része a falba is beleépült. Ezek az északi, déli s részben a keleti fal mentében vannak.
Ezzel aztán össze is foglaltuk a belvárosban minden említésre méltó dolgot. A belső város 605, a külső város 184 házszámból áll, tehát az egész város 789 házat számlál.
