Háborús idők.
Háborús idők.
Nagyszombat ugyan kívül esett azon az országrészen, mely a törökkel vívott sok százados küzdelem csapásait nyögte, mégsem volt ment a háborúk gyászos eseményeitől sem. A XVI. században többször sok katonát, pénzt, eleséget kellett küldenie. Az átvonuló Basta seregei is raboltak a külvárosban, mert bezárták előttük a kapukat. A Bocskay-féle fölkelés idején sokat szenvedett. 178A sereg jöttének hírére a kapukat megnyitották, sok pénzt, élelmet adtak s a város az e vidéki hadjárat középpontja lett. Bethlen először megsarczolta, később kétszer is bevette és őrséggel megrakta. Wallenstein katonái is fosztogatták a külső részeket, a gazdasági majorokat, mikor Mansfeldet üldözték. I. Rákóczy György 1645-ben bevette és keményen megsarczolta. Legtöbbet szenvedett a Thököly-féle fölkelés idején. Maga Thököly a városba hatol, a tanácsot hivatalától megfosztja, új, felerészben protestáns magisztrátust nevez ki; templomokat osztogat s a jezsuitákat állítólagos osztrák érzelmükért csak 30 ezer frtnyi jótállás ellenében menti föl a gályarabság alól.
II. Rákóczy Ferencz fölkelő-hadjáratában szintén van szerepe a városnak. A fejedelem hadserege 1703-ban bevonul Nagyszombatba, a protestánsokat megajándékozza jogos templomukkal és a városban, Dúló Ádám parancsnoksága alatt, kurucz őrséget helyez el. A következő évben, 1704 decz. 26-án, itt történt az első nagyobb ütközet, melyben a fejedelem is részt vett. A Tirna és a Parna patak közt folyt le s Gerencsér alatt szerencsétlen véget ért. Rákóczy a Klarisszák mögötti partról nézte az ütközetet. A csata hevében, déltájban, Dúló is kirontott, de golyótól találva elesett; erre a városi őrség is kiszökött. A körülbelül 200 elesett kuruczot a gerencséri országút mellett, a Parna patak partján temették el. Emlékükre egy közönséges tót földműves derék özvegye emeltetett vagy 100 év mulva kőkeresztet s reá e tót chronostikonos föliratot vésette:
MartIna JVDa LeszkoVszkI KVrVCkICh VojakVV pohrbenI VkazVgV.
(Az évszám 1805.)
(Az évszám 1805.)
Heister bevonult a városba s az egyetemi épületben a jezsuitáknál szállott meg. A megrémült lakosság idemenekült a durva zsoldos katonaság elől s alig lehetett őket rábírni, hogy házaikba menjenek; ismerték a zsoldos katonaság szavahihetőségét. Alig három hó mulva Bercsényi közeledett Nagyszombat felé, minek hírére a német katonaság menekül s Bercsényi kardcsapás nélkül bevonul a városba. Bár a jezsuiták iránt jóindulattal volt, ez esetben szigorú nyomozást rendelt el, mert úgy értesült, hogy egyesek, főképpen a németek és csehek, áruló szerepet játszanak. Nagy lett a rémület a kollégiumban. Mégis megelégedett azzal, hogy néhány idegen származású rendtagnak távoznia kellett; egyébként buzgó katholikus módjára viselkedett s az egyetemi templomban többször megjelent. 1706-ban ismét elvesztették e várost, míg aztán az egész dicső küzdelem is szomorú véget ért.
A franczia hadjáratok idején is sok zaklatásnak volt kitéve a város. A katonaság ellepte a már elhagyott s egy részében invalidusoktól lakott óriási egyetemi épületet s az egyetemi templomot, mely utóbbiban s az alatta levő kriptában igen nagy kárt tettek. 1848. decz. 16-án volt az utolsó csata Nagyszombatban. Simunics tábornok Nádas felől jött nagyobb sereggel s délután 4 és 5 óra között északról a városba ágyúztatott. Guyon csekély számú legénységével rövid tusa után hátrált s emberei közül kb. 800-at elfogtak. A csekély számú elesettek emlékre a város érdemes polgársága közadakozásból 1871. okt. 15-én a főutcza alsó végén szép, piramisszerű oszlopot emelt. Északi oldalán e fölírás van: „Nem e kő, tetteitek hirdetik dicsőségteket.” Déli oldalán pedig: „Az 1848-ik évi decz. 16-iki nagyszombati ütközetben elvérzett honvédek emlékének e város és vidéke. 1871.” – Hazafias alkalmakkor e kegyeletes helyhez történik a kivonulás.
