Intézetek, egyesületek.
Intézetek, egyesületek.
Megvannak városunkban azok az intézetek és egyesületek is, melyek a valláserkölcsiséget, a nemzeti szellemet, a művelődést, a humanizmust, a társadalmi érintkezést ápolják. A kath. leányegyesület, a nagyszombati ker. róm. kath. népnevelők egyesülete czímében viseli czélját is és női ipariskolát tart fenn, a Szt. Adalbert-egyesület hivatalos czélja a tót kath. irodalom ápolása és terjesztése, és 1861 óta működik a Dalos-kör, mely sikerült hangversenyeket szokott tartani.
A magyar szellem ápolása és a művelődés terjesztése czéljából alakult 1880-ban a Magyar Kör, melynek 115 tagja van; 1902-ben a Magyar polgári kör, mely 150 tagot számlál. A Pozsonyi magyar közművelődési egyesület nagyszombati fiókja, melynek fejlesztése körül elévülhetetlen érdeme van Alszeghy János polgári iskolai igazgatónak. Szakszerűen rendezett könyvtára 6100 kötetből áll s nyomtatott katalogusa van. Két év előtt alakított „Történeti emléktár” czímű szakasza már 285 értékes darabot tartalmaz, főképpen az 1848–49-es évekből. A könyvtár használata vasárnaponként 245–370 drb. 199könyv körül váltakozik. Jelentékeny pénzadományokon kívül már négyezernél több jó könyvet osztott ki. Műkedvelő előadásai, fölolvasásai nagyban hozzájárulnak a város örvendetes magyarosodásához. Az egyesület újjászervezésére Apponyi Albert gróf maga is eljött 1902-ben, jelezve, mily fontos poziczió e város a magyarság ügyében.
A nagyszombati honvédemlék.
Jótékonyegyesületei sorában látjuk a Vörös-kereszt-, Szt. Vincze- és Leves-egyesületet, az ág. ev. és izr. segítő-egyesületeket. Van továbbá kereskedelmi olvasó-egyesülete, ipartestülete, kerületi betegsegélyző pénztára. Városi takarékpénztára már 1846-ban alakult s alaptőkéje azóta megkétszereződött. Hitelintézete is jóhírű.
A legnagyobb elismerés illeti a szépítő-egyesületet, illetőleg a város közönségét, mely lehetővé tette annak létrejövetelét. A 90-es évektől fogva a különben nagyon árnyéktalan és alig fásított várost nagy sétatérrel ajándékozta meg. Volt ugyan azelőtt is némi árnyékos helye a városnak, mert hisz az egykori falárkot a XIX. század elején félig betemették s azt köröskörül, főképp a déli s leginkább a nyugati oldalon sűrű fasorokkal ültették be (1817), de ez még mindig nem felelhetett meg a jogos kívánalmaknak. A szépítő-egyesület a város és állomás közötti teret virágos- és műkertté alakította át s a várostól vagy 20 percznyi járatú szép sétateret s a végén tágas parkot alkotott. Végül megemlítjük a jól szervezett, népes tűzoltó-egyesületet, melynek nagyon jó zenekara van.
