A Szt. Márton székesegyház.
A Szt. Márton székesegyház.
A vár után a Szent Mártonról elnevezett székesegyházról kell megemlékeznünk, a mely a Szilágyi Dezső- (azelőtt Hosszú-) utczára nyíló téren, emelkedett dombon áll. Több századon át ebben koronázták Magyarország királyait és így mindenkor emlékezetes marad hazánk történetében.
A pozsonyi káptalan 1204-ben III. Incze pápától kapta az engedélyt, hogy a várból a városba jöhet le, és hogy templomot építhet. A mostani templom helyén azelőtt a Szent Mártonnak felajánlott kisebb templom állott, melynek alapfalait az 1867. évben történt restauráczió alkalmával találták meg. A kanonokok valószínűleg addig a várban laktak és az istentiszteletet a várkápolnában végezték. Hogy az engedélyt megkapva, azonnal hozzáfogtak az építkezéshez, arról a sekrestye és a mellette levő két kápolna tanúskodik, melyeknek erős gerinczei e korra vallanak, nemkülönben a déli előcsarnokban, az északi oldalon levő Szent Anna kápolnába vezető ajtók timpanonjai, valamint az ezen oldalon levő főkapu. Hogy mikor avatták föl a templom hajóját, arra nincs biztos adat. A városi számadásokból csak azt tudjuk, hogy 1400 táján a város építő-anyaggal támogatta az építkezést, mely abból állott, hogy a hajó déli oldalán két új nagy és egy kerek ablakot törtek a falba. Az építkezési idő alatt a hajóban istentiszteletet nem tartottak, mert 1402-ben a milkói püspök a templomot és a hajóban levő négy oltárt fölavatta. A szentélyben levő zárókövek egyikén 1476., a másikán 1482. évszám látható, tehát a szentély ez idő között épült. Az esztergomi levéltárban őrzött és Bakacs Tamás érsek alatt kiállított oklevél szerint, a szentélyt csak 1495-ben avatták föl. Ebből az okiratból kiderül az is, hogy a káptalan is hozzájárult a szentély építésének költségeihez. A mennyezeten látható Mátyás király, nemes családok és a város czímeréből következtetjük, hogy ezek költségén épült a szentély.
Innen kezdve hiányoznak a történeti adatok; csak az 1620-ik évről tudjuk, hogy a város evangelikus hitre áttért lakossága, illetőleg a városi tanács irásbeli folyamodványa alapján, a Pozsonyban székelő Bethlen Gábor fejedelem a templomot az evangelikusoknak adta át, kik 1 1/2 évig itt tartották az istentiszteletet.
1735-ben Esterházy Imre herczegprimás alatt ismét nagyobb átalakulások történtek a templomon.
A szultán Mátyás királynak Alamizsnás sz. Jáos alexandriai patriarcha csontvázát adta ajándékul. Eleinte Budán tartották az ereklyét, de a törökök folytonos előnyomulása miatt, a máriavölgyi pálosokhoz vitték át. Pázmány Péter érsek onnan Pozsonyba hozatta és a főoltár mögött egy falfülkébe tétette le, míg Esterházy Imre érsek 1735-ben a Szentnek külön kápolnát építtetett a templom északi oldalán, hova az ereklyét nagy ünnepség kíséretében 144tették az oltár fölötti koporsóba, a mit a templom hajójában, a kápolna bejáratánál, ékes keretű vörös márványtábla fölirata hirdet.
Pozsony. – Renaissance-kori bronz-gyertyatartó a dómban.
Körper K. felvétele
Ekkor alakult át a templom szentélye is; a gót szárnyas oltár helyébe jött a Donner Rafaeltől készített Szt. Márton lovas szobor, mely jelenleg a főoltár mögött, de a templomon kívül üvegtető alatt áll.
Az oltárhoz tartozó két életnagyságú térdelő angyalt 600 forintért a Nemzeti Múzeumnak adták el. A régi gót stallumok helyébe barokk ízlésűek jöttek. Az Alamizsnás-kápolnában levő oltáron látható angyalok, nemkülönben a térdelő Esterházy Imre érsek szobra, szintén Donner Rafael művei.
A szentségház, mely egész a mennyezetig ért, II. Lipót király koronázása alkalmával pusztult el, miután a falat áttörve, oda oratoriumot építettek.
Így maradt a templom 1863-ig, midőn Heiller Károly városi plébános házról-házra járt kéregetni, míg 160.000 forintot gyűjtött össze, melylyel a templom stilszerű restaurálását megkezdték, Lippert József műépítő vezetése alatt.
A szentélyben kripta nincsen, azonban a restauráczió alkalmával több magánsírt találtak, ú. m. Széchenyi, Szelepcsényi, Keresztély Ágost herczeg és Pázmány Péter érsek sírjait. Ezeken kívül a gróf Pálffy-család néhány tagja is a szentélyben nyugszik.
Érdekes a Szt. Anna kápolnába vezető ajtó timpanonja. A kápolna a XV. század végén épült és a hagyomány szerint benne kínozták a vizsgálat alatt levő gonosztevőket.
A kápolnát 1874-ben a templomhajóval együtt restaurálták. A festményeket Jobst Károly bécsi festő készítette; érdekes még itt Schomburg rector Academiae Istropolitanae (Schomburg a Mátyás királytól Pozsonyban felállított egyetemnek volt a rektora) életnagyságú sírköve.
A hajó déli ajtajának timpanonja felső részében szintén régi. Alsó részét Hutterer János, bécsi szobrász egészítette ki. A hajóban levő négy oltár új.
Említést érdemel még a hajóban elhelyezett keresztelő medencze, mely 1404-ben bronzból készült; a fedele azonban új.
A Szt. Alamizsnás-kápolnában van két bronzból készült, nagy husvéti gyertyatartó; ezeknek renaissance-rajza és technikája olasz eredetre vall; de hogy miképpen kerültek a templom birtokába, arra nézve nincsenek adatok. Értékük megbecsülhetetlen.
A szentélyben levő új oltárt Hutterer János, a stallumokat a pozsonyi Fürst Antal asztalos, az összes üvegfestményeket pedig Geiling Károly készítette.
A régi szentségházból fönmaradt gyönyörű vasajtót, a szentély építése alkalmával, Fischer János készítette Bécsben.
A régibb sírkövek közül csak gróf Pálffy Miklós győri hős, Pethe László és Ujlaki Ferencz püspökök sírkövei vannak a szentélyben elhelyezve.
A templom déli oldalán levő csarnok 1526-ban épült és a hajóval együtt restaurálták. Az északi oldal csarnoka pedig néhai Rimély Károly városi plébános (volt beszterczebányai püspök) idejében 1893-ban készült, Schulek Frigyes műépítő tervei szerint.
Nem szabad említés nélkül hagyni a sekrestye és a két mellékkápolna fölött levő érdekes könyv- és levéltárt. Az elsőben igen szép festményes inkunábulumokat és misekönyveket, az utóbbiban pedig a káptalanra, a város történetére és régi nemesi családokra vonatkozó nagyszámú okiratokat őriznek.
Innen került ki a legrégibb magyar halotti beszéd, melyet jelenleg a Nemzeti Múzeum irattárában őriznek. Igen érdekesek továbbá a templom birtokában levő középkori kelyhek és egy 1520-ban készült remek gótikus szentségtartó.
A pozsonyi főtemplomban volt a magyar Szent István-rend első ünnepsége 1766 aug. 22-ikén.
)
145Koronázó templomnak nevezzük az egyházat azért, mert benne a Habsburgház számos tagját koronázták meg. Így Miksát és nejét Máriát 1563, Rudolfot 1572, Mátyást 1608 és nejét Annát 1613, II. Ferdinándot 1618, III. Ferdinánd nejeit: Mária Annát 1638 és Eleonorát 1655, IV. Ferdinándot 1647, I.Lipótot 1655, I. Józsefet 1687, III. Károlyt 1712 és nejét Erzsébetet 1714, Mária Teréziát 1741, II. Lipótot 1790, I. Ferencz nejeit: Mária Ludovikát 1808 és Karolina Augusztát 1825 és V. Ferdinándot 1830-ban.
I Ferdinándot Székesfejérvárott, III. Ferdinándot pedig Sopronban koronázták meg, mert akkor Pozsonyban ragályos betegség dühöngött; I. Ferenczet pedig Budán.
Alamizsnás szent János kápolnáját legújabban restaurálták. Ez a kápolna Pozsony egyik kiváló látnivalója. Legbámulatosabbak benne a valódi márványművek. Ilyenekre alig akadunk másutt. Ortvay Tivadar dr. szerint, csak Spanyolországban az Escurialban és Cordovában vannak szebbek.
A kis épületben nem mind márvány ugyan, a mi annak látszik, mert falai csak márványutánzatok, de a faltövek burkolatai és az oltár építészeti részei valódi márványból készültek. Az alapítónak, Esterházy Imrének fehérmárványszobra igazi műremek; maga az imazsámoly is, melyen térdepel, valódi mestermű. Az oltár szobrászati díszítése is igen szép (két lebegő és két ülő márványangyal). Nagyszerűek az oltár bronz-reliefjei is, a melyek a Megváltó kínszenvedését ábrázolják. A kápolna falait igen jeles freskók diszítik: kovács és lakatos-munkái, így a kapu és a díszablak rostélyzata is gyönyörűek. Remélhető, hogy nemsokára meg fog valósulni dr. Ortvay Tivadarnak az az eszméje, hogy e kápolna megalkotójának emlékére emlékmű állíttassék Pozsonyban, a mely város alkotó géniuszának annyi művével dicsekszik.
Megemlítésre érdemes még, hogy a székesegyház gúlaalakú magas tornya, melynek tompa hegyén a vánkoson nyugvó magyar korona látható, újabb időben épült; ugyanis régi tornyai, villámcsapás következtében, először 1760-ban, majd 1833-ban égtek le. Főhajóját nyolcz, sokszögű oszlop választja el a két mellékhajótól. A templom déli oldalán elterülő meredek domb, a melyen két lépcső vezet föl a templom bejárásához, 1778 előtt még temető volt, részint házakkal, részint kőfallal körülvéve. Ekkor még a város falai is állottak. Ezen a téren akarják a Szent Márton-szobrot felállítani. A tervet már el is készítette Pozsony szülötte, néhai Fadrusz János szobrász. A főtemplomhoz tartozik a pozsonyi társas káptalan. A 12 kanonok a Káptalan-utczában lakik. A prépost lakóháza a dóm mellett van. E ház szép, tágas, erkélyes épület, kőfallal bekerített udvar közepén. 1632-ben építtette Draskovits György. Azóta persze többször renoválták.
Pozsony. – A szentségház vertvas-ajtaja a dómban.
Ortvay: Pozsony város történetéből.
A prépost lakóházával szemközt van a pozsonyi kir. akadémia, a melynek két fakultása van: a jog- és államtudományi s a bölcsészeti. Az akadémia 1884-ben ülte fennállásának századik évfordulóját. Ezt az épületet nem szabad Mátyás király egykori Istropolitana Academiájával összetéveszteni, mert ezt Pázmány Péter építtette. Fésüs György dr. akadémiai igazgató a következő emléktáblával örökítette meg az alapítást:
„Ezen Épület Alapkövét 1628-ban A Nagy PÁZMÁNY PÉTER Tette Le. 1630–1773-ig A Jezsuita Atyák Társháza, 1775-ben Az Ujon Szervezett Elemi Iskola És Tanítói, 1780-ban A Könyvbiráló Hivatal, 1812-ben A Benczések Költöztek Csarnokaiba, 1850-ben Helyeztetett 146El Az Épület Keleti Szárnyába A Klarisszák Kolostorából A KIRÁLYI JOGAKADÉMIA, Mely Ezen Épületben Bővült Ki 1875-ben Bölcsészeti Karral És Ünnepelte 1884-ben Fönnállásának SZÁZÉVES JUBILEUMÁT. Minek Maradandó Kifejezéseül Illesztette A Nemzeti Második Millennium Harmadik Évében DR. FÉSÜS GYÖRGY Ezen Jogakadémia Igazgatójává Történt Kinevezése Alkamából, A Mult Iránti Kegyeletből Ez Emléktáblát E Dicső Épület Falába.”
Az akadémia épületét, a melynek másik részében különben a Szent Mártonról czímzett elemi iskola van, eredetileg a jezsuiták számára emelte Pázmány, mint azt a kapu fölött levő következő fölirat tanúsítja: „Anno Christi MDCXXX Petrus Pázmány S. R. E. Cardinalis Archiepiscopus Strigoniensis Collegium hoc Societati Jesu posuit”.
Az Academia Istropolitana, a melyet Mátyás király alapított, a Ventur-utczában levő (7. számú, kétemeletes) régi pénzverő házban (Altes Münzhaus) volt. Főtitoknoka Vitéz János, a tudós esztergomi érsek, altitoknoka pedig a híres pozsonyi prépost, Schomburg György volt. Az intézet az alapító halálával, II. Ulászló kormányzása alatt szünt meg.
