Cseszte.
Cseszte.
Cseszte, a Kis-Kárpátok alatt fekvő kisközség, 270 házzal és 1813, nagyobb részben tótajkú és róm. kath. vallású lakossal. E község neve régi okiratokban különféle alakban fordul elő, mint Chaztev, Cheztey, Csázta és Czesthe; de német neve is ősrégi és Schadmania, Schadmesdorf, azután Schadmansdorf, Sadundorf és végre Schatzmandsorf változatokban írják. Egy 1536-iki leírásban Vöröskőfalva néven találjuk, mert a vöröskői vár tartozéka volt és közvetetlen alatta fekszik. Német neve először 1360-ban csendűl meg, a mikor Nagymartoni Lőrincz fia Miklós itteni birtokát Nádasdi Corrandnak zálogosítja el, azután Erzsébet királynénak egy 1440-iki oklevelében. Lakosai tehát ez időben németek voltak. A község több régi oklevelet őriz. Ezek között van I. Ferdinánd királyé, melylyel 1560-ban Chaztev alias Schadmania mezővárosnak czímert és hetivásár-jogot adományoz, továbbá II. Miksának 1567-ben kelt és a Fuggerek adományait megerősítő oklevele és végre II. Rudolf királynak 1578. évi levele, melylyel a városnak 3 országos vásárt engedélyez. E község a pápai tizedszedők jegyzékében Chastue elferdített alakban szerepel. Az 1553. évi portális összeírásba Csezteő néven van bejegyezve, s a Fuggereknek itt 45 portája adózott. A vöröskői urakon kívül számos kúriális nemes is volt a községben. Ezek között a legrégibbek a Mulyad és a Mende családok, 1547-ben a Biesitzky és a Jazegh családok, 1559-ben a Zermegh, Háger és a Wettle családok, 1565-ben a Wenchey, 1576-ban a zinai Nagy és a Kélió családok. 1644-ben a villám felgyújtotta és hat ház kivételével, templomával együtt, az egész község leégett. 1738-ban a pestis tizedelte meg lakosait. Pálffy Miklós itt 1593-ban szegényházat alapított, mely mai napig is fennáll. Cseszte határában hajdan ezüst- és aranybánya volt, mely 1674-ben már említve van, de 1767-ben megszünt. 1882-ben újra megkezdték a kénkő- és vörösréz-bányászatot, de azt is abbahagyták. Csesztének hajdan jelentékeny ipara volt. Az itteni pintér-czéh 1550-ben, a vargák-czéhe 1608-ban, a szabóké 1699 előtt, a csizmadiáké 1667-ben és a posztósoké 1741-ben kapott czéhlevelet. Azelőtt posztógyár is volt a községben. Sörházát már 43egy 1543-ból való rendelet említi. Érdekes adatul felemlítjük, hogy – a mint az a vöröskői uradalom számadásaiból kitünik – a vöröskői várban 1555-ben 1250 akó sört ittak meg. A sörfőző ház még a mult század elején fennállott. A község 1866-ban újra teljesen leégett. Van itt hitelszövetkezet és dalegylet is. A község gótikus temploma a XV. században épült. A három oltár közül a két mellékoltárt IV. Pálffy Miklós neje, Harrach Eleonóra alapította. Az egyház kiváló műbecscsel biró ezüst-monstrancziát őriz 1612-ből, valamint egy régi gótikus kelyhet.
Cseszte. – Régi, városi pecsét.
Eredetije a község tulajdona.
