Nádas.
91Nádas.
Nádas, a nyitrai határszélhez közel fekvő kisközség, 213 házzal és 1435 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan mezőváros volt, vásárjoggal, melyet a gúnyolódni szerető szomszédok szerint két galambért a Sándorfiaknak adtak el. A községházán még ma is őrzik a régi bírópálcázát. Már a XIII. században említi egy határjáró levél e községet. A pápai tizedszedők jegyzékében is szerepel. Korlátkő várának a tartozéka volt és 1382-ben Kishöffleini Beled fia Gergely neje a pozsonyi káptalan előtt tiltakozik az ellen, hogy Szentgyörgyi Teumult és Spatai János e birtokot megszerezhessék. 1553-ban a Nyáryak az urai. Néhány évvel később Hrussói Mihály, Cziráky Balázs, majd a Motesiczky és a Pongrácz grófi család is részbirtokosa, míg most Windischgrätz Alfréd herczegnek, Apponyi Antal grófnak és Krischker Nándornak vant itt nagyobb birtoka. A községben két nagyobb kastély van. Az egyik a Windischgrätz-féle, a másik a Krischker-féle. Az előbbi emeletes, az utóbbi pedig kétemeletes. Mindkettőt a Motesichkyek építtették. A Krischker-féle 1866-ban került mai tulajdonosa birtokába. E kastély kertjében állott volna – a hagyomány szerint – Mátyás király vadászkastélya. A Rákóczy-féle felkelés alatt, 1704-ben, a község határában Bercsényi, Károlyi és Ocskay, a Ricsán vezetése alatt álló császári seregeket megverték. Ebből az időből, mint Kollár Márton képviselő, a község jeles krónikása és plébánosa írja, érdekes közmondás maradt itt fenn. Ha ugyanis valaki nem akar mezei munkára vagy aratásra menni, rendesen azt mondja, hogy: „Már oda adtam a sarlómat Rákóczynak.” Ez azt jelenti, hogy a lakosok a mezei munkát abba hagyva, sarlóikat a kuruczoknak adták át, fegyvert ragadtak és a kuruczok segítségére siettek. A község határában, a Fehérhegység egyik magaslatán, „Ördögbarázdája” néven sáncznyomok láthatók, melyekhez az az érdekes monda fűződik, hogy ezt a sánczot az ördög emelte, hogy a korlátkői uradalom birtokjoga fölött viszálykodó két testvért egymástól elválaszsza, illetőleg az uradalmat ketté oszsza. Valószínű azonban, hogy e sáncz az országút megvédésére szolgáló védelmi mű volt. A XVIII. század első felében e vidéket Hrajnoha György hirhedt rablóbandája tartotta rettegésben, kiről e vidéken sok monda van elterjedve. 1805-ben 37,000 orosz katona vonult itt át. A főtisztek a plébánián voltak szállva. 1848-ban magyar huszárok voltak itt 92hat hétig és a mostani Krischker-féle kastély volt a kórházuk, a hol többen kolerában haltak el. Simunich osztrák tábornok is két napot töltött itt seregével, 1866-ban a község határában 12,000 osztrák katona táborozott, közöttük József főherczeg és a szász herczeg is. Az előbbi a mostani Windischgrätz-féle házban, az utóbbi pedig Rajner szolgabíró házában volt szállva. Ősi felső temploma XIII. századbeli és régente búcsújáróhely volt. Itt van a Pongrácz család sírboltja. A mostani templom 1753 és 1763 között épült. A XVIII. században sörház is volt a községben. Nádas határában feküdt még Mákótelke, mely 1583-ban már szerepelt. Ennek nevét a mai Máková nevű dűlő tartja fenn. Ide tartoznak Rakova vadászlak, Raszochov írtvány, Trnavka malom és két uradalmi major. A községnek van saját postája és vasúti állomása; távírója Szomolány.
