Nagylévárd.
Nagylévárd.
Nagylévárd, a morvavölgyi vasútvonal mentén fekszik. Kisközség, körjegyzőségi székhely, melynek 2977 lakosa magyar, német és tót, de ezek közt a tótok vannak a legtöbben. A házak száma 493. E községet mai nevén csak az 1553-iki portális összeírás említi, a mikor Lampatzer Lipót a birtokosa s ennek 28 portája adózik itt. 1647-ben Kollonich Nándort, 1683-ban már Kollonich Zsigmond grófot találjuk birtokosául, kinek révén a birtok és az e család által épített nagyszabású és díszes kastély a Wenckheim grófi család birtokába került. Most Wenchkeim István grófnak van itt nagyobb birtoka és az övé az említett kastély is. A XVII. században mezőváros volt. E községben a XVIII. század első felében habanusok telepedtek meg, kik itt 1760-ban kápolnát építettek. E német települők megjelenése óta a községnek német Gross-Schützen neve is ismeretes, de ugyanekkor Velke-Levari tót nevével is találkozunk. Azelőtt a községben harminczad-hivatal és serfőző is volt, most pedig az uradalomnak szeszgyára s gőz- és hengermalma van itt. Ezenkívül van a községben kaszinó, Szent-Erzsébet nőegyesület és katholikus legényegylet. Van itt apáczák vezetése alatt álló leányiskola és a Pálos-rend kisebb telepe, mely bérházban van elhelyezve. A szép katholikus templom 1729-ben épült, az ág. h. ev. templom pedig 1790-ben. 1836-ban a kolera tizedelte a lakosokat, 1709-ben és 1866-ban tűzvész pusztította el a község nagy részét. Ide tartoznak a Berger, Dil és Plavala téglavetők, a Jelinek és a Nyirky majorok, a Miohal erdészlak, a Pila malom és a Wenkckheim ménes. A községben van posta, távíró és vasúti állomás.
Nagylévárd. – A gróf Kollonich-féle kastély (most Wenckheim István grófé).
Saját felvételünk
