Nagymagyar.
Nagymagyar.
Nagymagyar, magyar kisközség a Felső-Csallóközben, 173 házzal és régebben 1424 róm. kath. vallású lakossal, (az utolsó népszámláláskor ugyan csak 1353 volt a lakosok száma). A pozsonyi vár tartozéka volt és 1239-ben már említve van. Neve különféle változatokban fordul elő. Legrégibb elnevezése Morthamagor. Később már Egyházas-Magyar néven is említve találjuk. Némely író szerint II. Béla király idejében itt a templom mellett apáczazárda 96is volt. 1355-ben az Olgyaiak egyesség-levelében szerepel. 1383-ban Ilona és Margit úrasszonyok itteni birtokrészüket Miklósfia Mihálynak adják át. 1416-ban Olgyai György fia, Miklós, itteni birtokából leánynegyedet ad ki. 1488-ban ugyancsak az Olgyaiak a Dankháziaknak egy kúriát és tekintélyes földbirtokot engednek át. II. Ulászló király 1495-ben csebi Pogány Péternek és alsóborsai Vizközi Andrásnak adományoz egy itteni birtokrészt. 1506-ban Verbőczi Istvánnak is van itt birtoka. 1533-ban Csorba Gergely fiai és Csorba Pál osztozkodnak birtokukon. 1540-ben a magvaszakadt Csorba János birtokát Illyésházi Illyés Tamás pozsonyi alispánnak és testvérének, Saághi Deák Imrének és fiának, Zsigmondnak hagyományozza. Az 1553-iki összeírásban az óbudai apáczáknak 6, Csorba Jánosnak 2, Illyés Ferencznek 1, az Olgyai családnak 1 és a pálosoknak 3 portájok van itt. 1647-ben a pozsonyi apáczáké, 1787-ben a vallásalapé volt. Később az Esterházyak lettek az urai, azután a Zichy és Batthyány grófok, ma pedig Pálffy Béláné grófnőnek van itt nagyobb birtoka. I. Lipót király 1679-ben betiltotta a község hetivásárjait. 1699-ben mezőváros. Ugyanekkor a pestis pusztította lakosait. A község határában a Rákóczy-féle felkelés idejében ütközet volt. A mult század elején sörház is volt itt és országos vásárai nagyon látogatottak voltak. Plébániája az 1390-iki összeírásban már említve van, de mai temploma az ősi templom helyén 1886-ban épült. Az egyház birtokában a XVII. századból nagyon érdekes zománczozott ezüst-feszület van, melyet egy Zichy grófnő ajándékozott az egyháznak. Az érdekes ötvösmű, hátsó részén, Krisztus kínszenvedéseinek a jelvényeivel van díszítve. Az egész ötvösmű, Krisztus alakját kivéve, aranyozva van. Nagymagyarhoz tartozik és a mult század elején említve van Újvásár és Mocsola puszta, mely utóbbiról már 1330-ban találunk írott nyomokat. Újvásár már 1298-ban szerepel, a mikor Gombai Kumpert fiai, Olgyai Péter comesnek adják el. Az 1553-iki összeírás szerint az óbudai apáczáknak itt 3 portájuk van. A község határában, 1319-ben egy Kökényes nevű község is szerepel, mely Kondorosi Pálé és fiaié. 1620-ban Kökényrév néven találjuk említve. Ide tartozik még Nagyerdő. A közsgében van posta és távíró, vasúti állomása pedig Somorja-Uszor. Körjegyzőségi székhely.
