Sárfő.
107Sárfő.
Sárfő, tót kisközség, körjegyzőségi székhely, 216 házzal és 1351 lakossal. A lakosok egytől-egyig róm. kath. vallásúak. E községgel 1254-ben Sárfői Hiszus nevében találkozunk. A Fraknói grófok birtoka volt és Zsigmond király 1435-ben új adománylevelet adott reá nekik. Ekkor Saarfew alakban van említve. Egy 1434-iki okirat szerint a Fraknói grófok itt egy birtokrészt eladnak Molnári Kelemen győri püspöknek. Az 1553-iki összeírásban Serédy Gáspár 10 portája adózik. 1556 és 1580 között Illésházy nádor horvátokat telepített ide és ez idő óta az előbb magyar község eltótosodott. 1647-ben Pálffy Miklós és Nagymihályi Ferenczné bírták, később csak a gróf Pálffyak. 1705-ben, a pudmericzi csata idején, a községet tűz pusztította el. Ez ismétlődött 1847-ben, amikor a községgel együtt ősi temploma is leégett, sőt harangjai is elolvadtak. Újabb temploma 1742-ben épült, s ezt elhamvadása után a Pálffyak ismét felépíttették. A községnek van saját postája, távírója és vasúti állomása Szempcz. Ide tartozik Amsterdam major és Csaszni malom.
