Szemet.
Szemet.
Szemet, felsőcsallóközi magyar kisközség, 86 házzal és 419, legnagyobb részben róm. kath. vallású lakossal. Először 1288-ban merűl föl. 1336-ban Guthori János a pozsonyi káptalan előtt tiltakozik az ellen, hogy Bazini Sebus mester az ő birtokát elidegeníthesse. Ugyanekkor egy része pozsonyi várbirtok és Királyi Szemet néven említik. Ezt a részt Nagy Lajos király a hozzátartozó Kenche, Sikus és Nagyerdő szigetekkel Jakus pozsonyi bírónak adományozta. Egy 1356-iki okiratban Udvarnok-Szemeth néven is említve van, a mikor a királyi udvarnokok lakóhelye volt. Úgy látszik, hogy Guthori János tiltakozása mit sem használt, mert a helység idegen kézre jutott. 1420-ban a Szentgyörgyi és Bazini grófok birtoka, de ezeknek a részét utóbb a Serédy és a Mérey családok kapják. 1435-ben már a Fraknói grófokat is itt találjuk, kik azonban részüket Molnári Kelemen győri püspöknek adják el. 1553-ban Serédy Gáspárnak 5, Mérey Mihálynak meg 6 portája adózik. 1647-ben a Kerekes család birtoka és Éberhard tartozéka, később pedig az Apponyiaké lett. Hajdan német község volt, mely azonban megmagyarosodott. Az egyik dűlőjét Várhelynek nevezik és azt tartják róla, hogy ott hajdan a fehérbarátok kolostora volt. A mult század végén e helyen nagymennyiségű téglára bukkantak. 1864-ben majdnem az egész község leégett. Ősi kis temploma gótikus és részletei után ítélve, a XIV. századból valónak látszik. Az egyik mellékoltáron lévő képcsoport, mely Keresztelő Szent János életét ábrázolja, 1677-ből való. A községnek postája és vasútja Misérd, távírója pedig Somorja.
