Bölcs.
Bölcs.
Bölcs. (Nagybudafai.) Ősi csallóközi nemes család, melynek első nyomára 1257-ben akadunk. A család neve Bulchu, Beös, Böös, Bewlch változatokban fordul elő. Tagjai közül Miklóst 1259-ben és 1310-ben, Jánost 1409-ben, Mátyást 1417-ben említik az oklevelek. Gergely 1359-ben határjáró levelet nyer birtokaira. Mihály 1551-ben győri kanonok. János 1567 május 20-án Miksa királytól, a csallóközi Kisfaludon öt nemesi telekre új királyi adományt nyert. Albert, Lukács, András, Benedek és Miklós 1654-ben nyertek új adományt a csallóközi Kisfaludon fekvő birtokaikra. Az 1469., 1473. és 1486. évi oklevelekben B. nevű csallóközi nemesek budafalvi, bodófalvi és gellei előnévvel szerepelnek. Gergely, a ki 1654-ben ugyancsak Kisfaludra nyert adományt, egyik fia József, Vas vármegyébe Rábahidvégre költözött és 1760 június 15-én nyert Pozsony vármegyétől nemesi bizonyítványt. József fia Ferencz, ennek fia János 1809-ben Vas vármegye felkelt lovas nemesi seregében mint hadnagy vett részt a napoleoni hadjáratokban. János 1816-ban Zala vármegyében hirdette ki a Vas vármegyétől kapott nemesi bizonyítványt. Fia Sándor (1840–45) magyar nemes testőr, 1848–49-ben a székely huszárezredben kapitány, majd őrnagy. Fia: Gyula (szül. 1856) m. kir. belügymin. osztálytanácsos. Neje: Paich Rózsa. Czímer: (színj. nélkül) görbe kardot tartó kétfarkú oroszlán. Sisakdísz: pánczélos, sisakos magyar vitéz, jobbjában görbe kardot tartva, melyre levágott török fő van tűzve.
