Olgya nemzetség.
Olgya nemzetség.
Az Olgya-nemet egynémely író rokonnak veszi a Magyar-nemzetséggel (Wertner: Magyar-nemzetségek II. 177. s. köv. lt.), mások meg, mint például Karácsonyi, egyáltalában mellőzik. Az Olgya-nemzetség a vele rokon Bánkvataiakkal a pozsonyi kir. várjobbágyok közül származik, kiket IV. László király 1281 aug. 30-án és 1283 jan. 11-én kelt oklevelével nemesített (Hazai Oklt. 90–96.). E királyi várjobbágyok még 1275-ben a csallóközi Tárnok nevű földet nyerik IV. László királytól. A XIII. század második felében már több birtok urai, melyeknek kölcsönös megőrzésére 1288 április 2-án az olgyai és a bánkvatai nemesek egymással szerződésre lépnek. Olgyai Farkas és testvére Péter 1294-ben Pókos nevű földet veszik meg a béli várjobbágyoktól, 1295-ben pedig Vata helységet nyerik III. Endre királytól. A nemzetség ősi birtokai mind a Csallóközben feküdtek. A Csallóközön kívül csak Hodi nevű pozsonymegyei birtokot szerezte meg Olgyai András fia Péter, a Hont-Pázmány nembeli Bökénytől. A szintén Hont-Pázmány nemzetségtől örökölt Németfalu nevű birtokot 1350-ben Olgyai Péter fia Andych elzálogosította. A már említetteken kívül a nemzetség ősi birtokai voltak: Bankvata (1283), Felabony (1298), Koto (1294, mely vétel útján szereztetett), Magyar (1281), Olgya (1251). E nemzetségből származott a jelenleg is virágzó Olgyay-család, melynek őse Endre fia Thumb Miklós (1281–1309.).
