Az 1776-iki színház.
Az 1776-iki színház.
Csáky György grófé az érdem, hogy a színművészetnek Pozsonyban már 1776-ban állandó hajlékot emeltek, ugyanazon a helyen, a hol a jelenlegi új színház áll. A magyar főurak, a kik akkor még nagyobb számban laktak Pozsonyban, mint jelenleg, vállvetve dolgoztak Csáky gróf mellett az eszme megvalósításán. Az építéshez szükséges anyagot ingyen adták, hogy így a színház alapítását előmozdítsák. Czéljukat el is érték, azonban áldozataik fejében ingyenpáholyokat kötöttek ki maguknak örök időkre, vagy jobban mondva, a színház fönnállása idejére. De ez a kikötés az alatt a 108 év alatt, a míg a színház állott, sok színigazgatónak okozta a bukását, mert az ingyenpáholyok tulajdonosai, illetve jogutódai, a színház nagy részét lefoglalván, jövedelmezőségét kártékonyan befolyásolták.
Ez a színház különben tisztán a főnemesség vállalkozásának köszönheti születését. Az ő pénzükön épült, az udvari kegy sugara aranyozta be már működése első napjait és bizony mágnás-eredetre vall az a körülmény is, hogy a szinházat kezdettől fogva a német múzsának szánták, a mi élénk világot vet a Mária Terézia által elnemzetlenített főuraink gondolkozásmódjára. Hogy pedig a régi szinház tényleg arisztokrata-jelleggel birt, a melybe a polgárságnak úgyszólván semmi befolyása nem volt, azt az említtetteken felül érdekesen illusztrálja egy, mai viszonyaink szerint lehetetlenségszámba menő eset, hogy t. i. Pozsony város polgármesterének és városbírájának a karzaton jelöltek ki állandó helyet a színház alkotói. Hogy elfogadták-e ezt a helyet az ily módon kitüntetettek, nem tudjuk, de az bizonyos hogy ha megtették, akkor az veszedelmesen csekély polgári önérzetre és annál nagyobb szervilizmusra mutat.
A színházat, mely az akkori viszonyokhoz képest elég nagy és előkelő ízlésű volt, 1776 november 9-én nyitották meg Brandis Györgynek „Medicäer” czímű természetesen német darabjával.
Néhány nap mulva megjelent már a színházban Mária Krisztina kir. herczegnő is férjével, Albert szász-tescheni herczeggel, Magyarország helytartójával. A herczegi család az akkor még fénye teljességében pompázó pozsonyi várban lakott és gyakran látta Mária Teréziát is vendégül. Nem is kell bővebben magyarázni, hogy ezek a látogatások mennyire emelték Pozsony akkori társadalmi életét, különösen pedig a magyar főuraknak odatódulását, a minek a színház virágzására nagy befolyása volt.
A színháznak – a melyet két héttel megnyitása után már a királyné is meglátogatott – Moll volt az első igazgatója, a kit néhány év mulva Schikaneder, a híres komikus, majd Paraszkovits és Seipp követtek. Mindezek igen változatos műsorral mulattatták a közönséget. Shakespeare, Lessing, Goethe és Schiller drámáit játszották Pozsonyban, már abban az időben, a mikor még Németországban is alig ismerték azokat. 1770-ben „Minna von Barnhelm”, 1771-ben „Romeo és Julia”, 1772-ben „Emilie Galotti” és „III. Richard”, 1773-ban „Hamlet” és „Machbeth”, 1774-ben „Lear király” és „Othello”, 1785-ben „Ármány és Szerelem” valamint a „Haramiák” kerültek színre. Biztossággal nem állapítható meg, hogy Shakespeare német fordításban, valamint a német klasszikusok egy része Pozsonyban jelentek-e meg először a színpadon, ámbár sok valószínű adat szól e mellett is; hogy azonban Lessing „Bölcs Nathán”-ja a világ összes színpadjai közül a pozsonyin került először előadásra 1785-ben, az minden kétségen fölül áll. Zenei tekintetben is szép perspektivát mutat már a XVIII. század vége felé is a pozsonyi színház. 1775-ben adták elő ugyanis az első német operát. Ez Weisse a „Vadászok” czímű dalműve volt; 1780-tól kezdve pedig már állandó operája volt a koronázó városnak. Pozsony zenei emlékei tehát immár több, mint száz évesek. Olyan 397mult ez, a mely példátlan hazai városaink történetében s így még a pozsonyi viszonyokban nem járatos is megértheti, hogy miért oly nehéz ebben a régi kulturczentrumban a magyar színészetnek gyökeret vernie. Több, mint egy évszázad zenei hagyományaival kell fölvennie a versenyt. És arra hivatott tényezők csak akkor tesznek szolgálatot a magyarság ügyének, ha a nemzeti színészetet ezen a végponton nagy áldozatokkal oly erőssé teszik, hogy ez feledtetni tudja a mult emlékeit.
Pozsony. – A mostani színház.
Körper K. felvétele
Nincsenek részletesebb adataink arra nézve, hogy miként működtek az egyes társulatok a régi színházban az ezután következő 30–40 év alatt, csupán azt tudjuk, hogy ez idő alatt sok hírneves művész és művésznő vendégszerepelt. Azonban az igazgatóknak a föntebb említett arisztokrata családi páholyok miatt sokszor meggyűlt a bajuk, úgy hogy a színház hosszabb ideig zárva volt.
