Az első magyar színtársulat.
Az első magyar színtársulat.
1820-ban jelenik meg – feljegyzéseink szerint – az első magyar színtársulat. Kilényi vagy Kelényi volt az igazgatója; az egykorú források váltakozva használják ezt a két nevet. Hogy mennyi ideig tartott a társulat pozsonyi működése, nem tudjuk; csak arról van híradás, hogy a társulat e nevezett év szeptember 24-én kezdte meg előadásait a színházban. Műsoruk nehány darabjának a czímei is fennmaradtak. „Mátyás király választása”, „Gróf Benyovszky”, „Nagy zűrzavar”, „A hűség győzedelme”. A társulat tagjairól, beléletéről és szervezetéről azonban keveset tudunk; de azt följegyezték a krónikások, hogy Déryné is itt volt e tájban, a ki mellé Ecsediné, Pályi és Mányi Máté csatlakoztak. Megjegyezzük végül, hogy ebben a periodusban került színre magyarul Calderon híres drámája is; „Az élet csak álom”.
1825-ből is vannak emlékeink. Nemzeti szempontból fontos az, hogy „Zrinyit” magyarul játszották. Vajjon Körner hasonló czímű drámájának a fordítása volt-e ez, vagy pedig önálló magyar darab, azt nem tudjuk. Ugyanebben az évben különben Steger volt a német színigazgató, a ki igen jó társulatot szervezett, a mi abban leli magyarázatát, hogy a jelzett időben folyt az országgyűlés Pozsonyban, sőt ugyanazon évben koronázták királylyá Ferdinándot is. Az ezekkel öszekötött ünnepélyek sok élénkséget, jelentékeny idegenforgalmat hoztak a városba s így nem csoda, ha az igazgató oly társulatot tudott szervezni, mely a fokozottabb igényeket is kielégíthette.
3981828-ban Nestroy, a híres német komikus, volt állandóan szerződve a társulathoz. Legjob szerepe akkor Grillparzernek „Der treue Diener seines Herrn” czímű darabjában a János nevű inasé volt. Érdekes, hogy ez ismert darabban ez a szerep nem is fordul elő, valószínű tehát, hogy a komikus alakot csak Nestroy kedveért illesztették bele, a mi jellemzi az akkor kedélyes színi viszonyokat.
1830-ban építették a Duna másik oldalán, a ligetben, a nyári színkört. Ez az épület közel hetven esztendeig állott fönn és csak 1899-ben adott helyet az óriási költséggel épített, de teljesen izlés nélkül való új arénának. A régi színkört különben Steger színigazgató építtette s azok, a kik ennek az alkotmánynak, különösen az utóbbi években veszedelmesen düledező falait ismerték, nem is hitték volna, hogy a régi aréna a Fiesole-ban levő antik szinkör mintájára épült.
