Halastavak.
Halastavak.
A halastavak legnagyobb része még a régi időkből maradt fenn, de számuk napjainkig annyira lefogyott, hogy ma már csak 6 tógazdaság van a vármegyében. Ezek közül kettő, a dejtei és felsődiósi, pisztráng-tenyésztésre szolgál és a legmodernebb berendezésű és határozottan minta tó-gazdaságnak tekinthető.
Úgy a keletkezés idejét, mint a tavak terjedelmét véve, első helyen áll a vármegyében Pálffy Miklós herczeg detrekő-malaczkai uradalmának halgazdasága. Már az 1720–49. évek közötti időben 12 halastava volt 414 hold terjedelemben, melyek szakszerűen kezeltettek. Az 1820. évi árvíz a tavakat szétrombolta s a halgazdaság elpusztult. Az 1890-es években az uradalom erdészeti hivatala, élén Bittner Gusztáv erdőmesterrel, ismét hozzáfogott a halgazdasághoz és a Molina völgyében volt 3 régi halastavat szakértelemmel helyreállította és berendezte. A három tó 71.51 kat. hold terjedelmű s holdanként 130.30 kor. jövedelmet biztosít évenként. 1901ben – belterjesebb gazdálkodás végett – költő és nyujtó tórendszert épített az uradalom 41.31 kat. hold terjedelemmel és ezek a tavak szolgáltatják most már a hizlaló tavak benépesítésére szolgáló halanyagot. A hegyi patakokat pisztránggal népesítették be. A tógazdaságban tenyésztett halfajok: a sziléziai ponty, szivárványos pisztráng, a czompó és az angolna. Előkelő helyet foglal el a tógazdaságok között Pálffy József gróf szomolányi uradalma is, melynek haltenyésztéséről más helyen van szó.
