A mohácsi vész után.
A mohácsi vész után.
A pannonhalmi főapát annyi viszontagságok közepette is igyekezett tizedjogának érvényt szerezni. A mohácsi vész utáni korszakban a szomszéd egyházfők még kísérletet sem tesznek tizedjogaik felélesztésére. Somogy vármegye ekkor hat tizedrovó kerületre oszlott. E kerületekben mindenki tartozott tizedet fizetni; a nemesség azonban megtagadta a tizedfizetést. Az 1563: LXX. t.-cz. ki is mondotta, hogy a nemesek a saját belső telkükről és házi kezelés alatt álló földjükről nem tartoznak tizedet fizetni.
A törökök előnyomulása és a protestáns hit terjedése következtében a főapátság somogyi tizedszedési joga valóságos Csáky-szalmája lett. Mhály főapát 1535-ben a vármegye éjszaki részén elterülő Csepelvölgy tizedét bérbeadta a lövöldi karthauziaknak; később, midőn a törökök előnyomulása következtében a tizedjövedelem megcsappant, az apátság akként igyekezett biztosítani a tizedjövedelmeket, hogy azokat befolyásos főuraknak adta bérbe. Mártonfalvy Imre deák, főapátsági dézsmáló, 1558 júl. 5-én a somogyi tizedet Zrinyi Miklós tárnokmesternek adta bérbe (Pannonhalmi Szt. Benedekrend tört. IV. 708.). Utóbb, 1560 máj. 26-án, Tahy Ferencz főlovászmester vette bérbe a somogymegyei tizedet, mely alkalommal László főapát a korábban kikötött bért, tekintettel a zavaros viszonyokra, 32 frtra szállította le (u. o. IV. 708.). Fejérkövy István pannonhalmi kormányzó 1578-ban, főapátsága idejére, bérbeadta Perneszi András somogymegyei birtokosnak a saját jószágaiból szedhető tizedet évi 10 frtért, de Bolhás faluját továbbra is mentesíti a dézsmafizetés alól (u. o. IV. 727.). 1612-ben gróf Zrinyi Miklós, a szigetvári hős unokája, kinek neje Báthori leány volt, hogy a Báthoriak után öröklött jogát fentartsa, bérbevette Himmelreich apáttól az egykor a Báthori családtól bírt falvakban szedetni szokott tizedjövedelmeket (u. o.).
A hódoltság alatt, 1632-ben, egyesek ismét megtagadták a tizedet, mire II. Ferdinánd király meghagyta Sárkány István kiskomáromi kapitánynak, hogy szükség esetén katonai erővel is legyen segítségére a főapátság vezetőjének jogos tizedei beszedésénél. Ekkor azonban a főapátságnak váratlanul újabb nehézségei támadtak. Jakusich György veszprémi püspök ugyanis Somogy vármegye területén egyes helységekben lefoglaltatta a főapátnak járó tizedeket, mely miatt Pálffy Mátyás főapát 1641-ben panaszt emelt az esztergomi érseknél, mire Lósy érsek őt megidézi (u. o. IV. 793.). 1647-ben Magger Placzid főapát összeiratta a vármegye összes helységeit, a melyek a portyázó törökök miatt kivétel nélkül készpénzben rótták le tartozásukat, a dézsmaszedő azonban a Szigetvár környéki falvakat nem tudta megközelíteni.
Gencsy Egyed főapát házikezelésbe akarta átvenni a tizedeket, vagyis a saját embereivel akarta a tizedet beszedetni. Diener Benedek dömölki apát előbb Légrádra rendelte a tizedet, majd Szentgrótot tűzte ki e czélra. A török hódoltság alatt bántatlanul, szabadon gyakorolta a pannonhalmi főapátság tizedszedési jogát; de alig szabadult fel a vármegye a másfélszázados iga alól, a kamara tiszttartói a háború szükségleteire lefoglalták az összes dézsmát. Rumer Márton főapát (1689–1693) sűrűn küldte képviselőit a neoacquisitica comissio elé, hogy benyújtott bizonyítékai alapján jogos tizedeinek visszatérítését követeljék. Hosszas utánjárás után elért annyit, hogy a lefoglalt tizedek felét visszakapta, másik felét azonban a kincstár továbbra is megtartotta (u. o. IV. 114–115.). A mint a főapátság a kamarával nagynehezen kiegyezett, Sankó Miklóssal gyűlt meg a baja, a ki előbb a jobbágyoktól beszolgáltatott tizedet foglalta le, majd megtagadta a tized beszolgáltatását, mire a főapátság karhatalmat kért a tized beszedéséhez.
Huyn gróf szigetvári parancsnok Kaposvárról 10 muskétást és néhány huszárt adott segítségül a tizedszedést végző Höcher Ernő kaposvári kir. tiszttartónak, a ki a vele együtt két helyen megjelenő Godfrid benedekrendű szerzetessel együtt csak a karhatalom segítsége mellett tudta a beszedett gabonatizedet elszállítani. A vármegyei nemesség panaszára Lipót király 1700 júl. 26-án kelt leiratával figyelmezteti a főapátot, hogy erőszakos fellépéstől tartózkodjék és esetleges jogainak érvényesítését keresse a törvényes hatóságoknál. E királyi leirat azonban 542túllőtt a czélon, mert a nemesség ettől kezdve a jobbágyokat is a tized visszatartására kényszerítette, majd a tizedszedők által követelt törvénytelen szállítások miatt perrel támadta meg az apátságot. Az 1708. évi labancz-országgyűlésen a rendek által előterjesztett sérelmek között is ott szerepel a somogyi tized ügye, melynek rendezése azonban a szatmári békekötés utáni korszakra maradt (Pannonhalmi Szent Benedekr. T. IV. 130–131., 793., 873.).
* * *
