A ref. egyház.
A ref. egyház.
A vármegyei református egyház történetét, a XVII. század végétől kezdve, egészen II. József türelmi rendeletének kibocsátásáig szakadatlan küzdelem jellemzi. A protestáns lelkészek üldözése a Zrinyi–Frangepán–Nádasdi-féle összeesküvések felfedezése után vette kezdetét.
Szelepcsényi György esztergomi érsek, hogy a protestánsokat papjaiktól megfoszsza, 1674-ben az összes lelkészeket és tanítókat, az alatt az ürügy alatt, hogy a felkelésben résztvettek és a törökök győzelméért imádkoztak, 1673–74-ben, az elnöklete alatt Pozsonyban székelő rendkívüli bíróság (iudicium delegatum extraordinarium) elé idézte.
Noha Somogy vármegye egész területe a hódoltsághoz tartozott, az itt működő lelkészek közül Garami Jánost Fokszabadiból, Bölyei Jánost ugyancsak Fokszabadiból, Büy Pétert Kilitiből, egy Sz. kezdőbetűs prédikátort Ádándból, egy ismeretlen nevűt Hídvégről, Szántó Miklóst Juthról, Reyci Andrást Dobraviából szintén Pozsonyba idézték (Fáldváry L. i. m. I. 210.). A megidézettek egy része meg is jelent, a másik része azonban a közeli török erősség oltalma alá menekült.
A míg a vármegye a török hódoltsághoz tartozott, addig a protestánsok vallásgyakorlatukban nem voltak háborgatva. A törökök kiűzetése után azonban, mialatt a vármegye a Kolonics-féle kormányrendszer alá került, a kamarai hivatalnokok között az az elv kapott lábra, hogy a protestánsok Magyarországnak csak abban a részében nyertek szabad vallásgyakorlatot, mely 1681-ben tényleg I. Lipót király uralma alatt volt; tehát Somogyban, mely csak 1681 után került Lipót király uralma alá, csak a kath. vallást volt szabad gyakorolni.
Ez elvnek az érvényesítését azonban megakadályozta II. Rákóczi Ferencz szabadságharczának kitörése, mely az egész Kolonics-féle kormányrendszert halomra döntötte.
A protestánsoknak szabad vallásgyakorlatukban való háborgatása Somogy vármegye területén tulajdonképen 1717-ben veszi kezdetét. Erről egy Kis Mihály nevű segesdi jobbágy 1721-ben a pesti comissio előtt hit alatt a következőket vallotta: „hallotta az öregektől és a mióta csak emlékezik életének idejére, sohasem tudta, hogy Tapsonyban, Böhönyén, Nemesdéden, Inkén, Csurgón, Segesden, Korpádon, Kisbajomban, Kutason, Gigében, Csökölyben, Nagybajomban más vallású lelkipásztorok lettek volna, mint reformátusok, sohasem tudta továbbá, hogy Szobon és Iharosberényben ha lutheránusok voltak is, mások által, mint helv. confessión lévő prédikátorok által végeztetett volna az isteni szolgálat, némely helyen azonban mesterek által. Tudja továbbá biztosan, hogy nemrégen mesterek és predikátorok az Exercitiumoktól eltilalmaztattak és nem régen vétettek el a templomok 550Nagybajomban, Csökölyben, Mérőben, Csurgón, cum filialibus Alsók és Nagymartony stb.” (Nagy Lajos: Emlékkönyv Antal Gábor egyházlátogatásáról 368. 1.).
Ezt a vallomást más adatok is támogatják. Alsósegesden 1717-ben, Alsókon az 1717–1721. évek között szünt meg a reformátusok szabad vallásgyakorlata. Csurgóról 1721 táján űzte el az akkori földesúr, Festetics Kristóf, a református predikátort, majd a templomukat is elvette, a mely eljárás a jobbágyok között valóságos forrongást okozott (Nagy Lajos i. m. 271.). 1717-ben Nagybajomban, a helység földesurai: a Bátsmegyeyek, a Szilyek, a Bakók, a Kovácsok és a Jámbor család tagjai, földesúri jogaikra támaszkodva, elvették a reformátusoktól a templomot, a melyhez hasonló arányú – az egykorúak állítása szerint – nem volt Somogy vármegye területén.
