Visszatérítések.
Visszatérítések.
Jelentékeny eredménynyel járt a térítés is, mely még a szabadságharcz előtti korszakban vette kezdetét. A törökök kiűzetése után I. Lipót király 1695-ben a székesfehérvári őrkanonokság birtokait Matusek András győri kanonoknak adományozta, a kinek Esterházy Pál nádor teljes hatalmat adott arra, hogy Alsó-Magyarországon a lutheránusokat és a kálvinistákat a katholikus vallás elfogadására kényszerítse.
Matusek halálával, a pálosrendű szerzetesből csanádi püspökké lett gróf Nádasdy László kezére került a székesfehérvári őrkanonoki javadalom (1726), a ki előbb ferenczrendű szerzeteseket küldött a javadalomhoz tartozó helységekbe (Mernye, Gölle, Vadé, Taszár, Fonó, Atala, Hetény, Nagy- és Kis-Dobsza) s midőn ezek nem boldogultak, jezsuiták jöttek segítségükre a térítés munkájában, a kik a mernyei uradalmon kívül, főleg a vármegye éjszakkeleti vidékén működtek (Földváry i. m. I. 137.).
A jezsuiták térítési működését siker koronázta. Gölle 1630-ban tiszta kálvinista község volt, jelenleg egészen katholikus. Somodor lelkésze 1632-ben részt vesz a dömsödi zsinaton; jelenlegi lakosai legnagyobbrészt katholikus vallásúak. Tab református lelkésze előfordul a dunamelléki egyházkerület 1652. évi névjegyzékében; jelenleg a helység lakosainak legnagyobb része kath. vallású. Csehi (ma Balatoncsehi) helységnek 1632-ben még református lelkésze volt, jelenlegi lakosai túlnyomóan kath. vallásúak.
A térítés legnagyobb arányokat Biró Márton veszprémi püspök főpásztorkodása alatt (1744–1762) öltött. Biró egyike volt kora legnagyobb egyházi szónokainak s a tudományoknak és a művészeteknek is lelkes pártfogója volt; emellett az egyházi irodalom terén is jelentékeny munkásságot fejtett ki; de térítői buzgalma sokszor túlzásba ragadta. Az Enchiridion czímű műve nagy vihart keltett, a protestánsok ellen intézett kíméletlen támadásával.
Térítői működését leginkább a vármegyének arra a részére terjesztette ki, mely a dunamelléki ev. ref. egyházkerülethez tartozik. Pedig ezen a területen már 1695 óta szinte szakadatlanul folyt a térítés.
Ifj. Patay János közvetetlenül azután, hogy a dunamelléki ev. ref. egyházkerület püspöke lett, 1731-ben összeiratta a fennálló és az időközben elpusztult egyházakat. Az összeírás a somogyi szeniorátus területén 34 egyházat sorol fel; az összeírt egyházak egy része azonban a mai Tolna vármegyéhez tartozik. Az összeírt egyházak a következők: Székely I. (magyar), Székely II. (német) Tolnában, Mikola Tolnában, Gyönk Tolnában, Som, Nagyberény, Nagykeszi, Tótkeszi (Tolna vm.), Ireg (Felsőireg), Tengőd (Tolna), Kapoly, Bálványos, Kőröshegy, Szólád, Csepel és Teleki, Túr, Őszöd, Szárszó, Kánya, Bábony (Nagybábony), Kötcse, Mocsolád (Felsőmocsolád), Endréd, Ságvár, Kiliti, Jut, Ádánd, Kis-Hidvég, Felsőnyék (Tolna), Felegres, Kazsok, Látrány, Nágocs, Büssü és Lápafő. Az utóbbi háromra nézve megjegyzi az összeírás, hogy a levita a helységből elűzetett (Földváry i. m. II. 10.). Az elősorolt egyházak közül Nagykeszi, Csepel, Kánya, Bábony, Hidvég, Felegres megszüntek, Teleki és Kötcse leányegyházak lettek.
III. Károly király rendeletére rendezték 1734-ben az egyházkerületek beosztását. A külsősomogyi egyházmegye megmaradt továbbra is a dunamelléki egyházkerületben, ellenben a többi somogyi ref. egyház a belsősomogyi egyházmegye alatt újjászerveztetvén, azokat a dunántúli egyházmegyéhez csatolták.
