A ref. templomok elfoglalása.
A ref. templomok elfoglalása.
Abban az évben, a melyben Biró Márton püspöki székét elfoglalta (1744), a vármegye vizsgálat alá vette az összes református egyházakat, hogy megállapítsa, 551mely egyházak építtették a templomaikat maguk és melyeket vettek el a katholikusoktól. A jegyzőkönyveket a vármegye a helytartótanácshoz terjesztette fel.
A református templomok elfoglalása 1746-ban teljes erővel indult meg. Biró Márton püspök közbenjárására a főispán a tabi és a bábonyi református templomokat bezáratta és a lelkészeket Marczaliba idéztette, hol aziránt intéztek hozzájuk kérdést, mikor épültek a templomok? Hiába erősítették a lelkészek az egyházak százados fennállását, 1746 márcz. 13-án Rosty János szolgabíró felszólította a tabi lelkészt, hogy a lelkészi lakból a következő vasárnapig költözzék ki. – A Som, Ságvár és Túr helységekbeli református egyházak előljáróit még 1745 decz. 7-én Marczaliba rendelték, hol a templomkulcsok átadására kötelezték őket. E helységekbe Biró Márton veszprémi püspök kath. plebánosokat küldött. Túron azonban a plebános megjelenése zavargásokra adott alkalmat. Szárszóról és Szóládról 1746 ápr. 23-án Hunyady Antal gazdatisztjei üldözték el a ref. lelkészt és a tanítót; a szóládlak azonban nem nyugodtak bele lelkészük elkergetésébe. Éppen ezidőtájt halt meg Kéthelyi Hunyady Antal, és kiskorú fia, János, báró Grassalkovich Antal akkor még kir. személynök gyámsága alá került. Ehhez fordultak a szóládlak és Grassalkovich kijelentette előttük, hogy neki nincs kifogása az ellen, hogy a szóládlak lelkészt és tanítót tartsanak; 1750-ben tehát az esperes Lepsényi Jánost küldte Szóládra. Mikor a vármegye erről értesült, júl. 6-án katonákat küldött a prédikátor elűzésére, a kiket azonban a nép nem engedett a predikátor házához, melyet botokkal és fejszékkel felfegyverkezve körülvett. Véres összeütközés támadt, a katonaság egy asszonyt agyonlőtt, a falubeliek közül 73-at megsebesítettek s egy részüket megkötözve szállították Tapsonyba (Földváry i. m.).
A nagyberényi ref. egyház predikátorát Veszprémbe idézték a káptalan elé, mely a helység földesura volt. Mialatt a lelkészt Veszprémben fogva tartották, azalatt a predikátori házat a káptalan gazdatisztjei foglalták le, a templomot pedig a helybeli kath. hitű jobbágyokkal lehordatták. Csepely helységből, mely a veszprémi püspökség földesúri hatósága alá tartozott, az ottani predikátor a püspök tisztjeinek fenyegetései következtében eltávozott.
A vármegye 1746 jan. 28-án vizsgálatot tartott annak megállapítására, hogy mikor épült a templom? A vizsgálat alapján a vármegye, 1751-ben, a templom lerombolását rendelte el, melyet a karádi tiszttartó, Apáti, Andocs, Bonnya és Karád helységi jobbágyokkal, végre is hajtott. Ugyanekkor romboltatta le Gaal Gábor a büssüi református templomot (Földváry i. m. II. 27.).
Orczi helységből 1745 végén vagy 1746 elején űzték el a ref. lelkészt és a templomot 1751-ben romboltatta le a vármegye (Nagy Lajos: Emlékkönyv). Magyarladról 1744-ben űzték el a lelkészt s a templomot szintén lerombolták. Dombóról, melyet Nedeczky Károly, az új földesúr, hétezer forintért megvett, szintén távozni kellett a lelkésznek.
Szóládon kívül még számos helyen fordultak elő összeütközések a nép és a vármegye emberei között, a templomok elvétele következtében. 1736-ban, midőn a vármegye a nemeskisfaludi predikátort elfogatta és a tapsonyi börtönbe akarta záratni, a nép megrohanta a hajdukat és kiszabadította a lelkészt. Nemesdéden meg 1746-ban nem engedték be a reformátusok a kath. lelkészt, midőn Nemesvidről odajött, hogy istentiszteletet tartson. Inkén 1745 táján pecsételte le a vármegye a ref. templomot, a lakosok azonban 1760-ban feltörték a pecsétet s a templomot felnyitották.
Böhönye földesura 1748-ban ingyen adott épületfát templomépítésre, melyből a lakosok felépítették a templomukat. A tapsonyi esperes azonban, mivel tudta, hogy engedélyük a templomépítésre nincsen, el akarta foglalni a templomot és megjelent a helységben, de a falubeliek felfegyverkezve a templomhoz siettek s midőn az esperes bement, szétvagdalták a templom oszlopait, úgy hogy a templom összedőlt s az esperes csak életveszélylyel tudott a romok alul kiszabadulni (Emlékkönyv 435. l.).
Csoknyán (Mezőcsoknya) 1759-ben a reformátusok templomot akartak építeni; de mert engedélyük nem volt, a predikátor az alispán halálát követő széküresedést használta fel erre. Az új alispán azonban a templomot az igali kath. hithű jobbágyokkal romboltatta le. Munkájuk után Aszalón át mentek hazafelé. Az aszalóiak, abban a hiszemben, hogy az ő templomukat akarják lerombolni, fejszékkel és vasvillákkal felfegyverkezve siettek templomuk védelmére. Szinte 552előrelátható volt a véres összeütközés, midőn az egyik igali ember azt kiáltotta oda társainak, hogy „ne bántsátok, ez úgy is csak granárium és nem templom!”
