Dévai Biró Mátyás.
Dévai Biró Mátyás.
A hagyomány Dévai Biró Mátyást tartja Dunántúl reformátorának, a ki 1537-ben Melanchthon levelével megjelent Nádasdy Tamásnál, kinek a Balaton mellékén fekvő birtokain terjesztette az új hitet. Dévai Biró Márton viszont az 1538–1541. években terjesztette az új hit tanait, mert 1541-ben kibujdosott Németországba, honnan csak György brandenburgi őrgróf halála után tért haza, de ekkor már Kálvin szellemében tanított s 1545-ben a debreczeni lelkészi állást foglalta el (Thury Etele: A dunántúli ref. egyházkerület tört. I. 9–16. – Balogh: A Magyar Prot. Egyh. Tört. 35.).
A veszprémi püspökség területén könnyen terjeszthette Dévai az új vallás tanait, mert a veszprémi püspök, Kecseti Márton, a ki az 1529–1549. években állott az egyházmegye élén, maga is rokonszenvezett az új tanokkal, sőt 1545-ben székhelyéről eltávozván, nőül vette Homonnai Drugeth Antal leányát. Török Bálinton kívül a Batthyány család is hathatósan terjesztette az új hit tanait a vármegye éjszaknyugati részében elterülő birtokain.
Tóth Ferencz szerint Somogy reformátorai e megye szülötteiből kerültek ki. Így Melius Péter, a későbbi debreczeni református lelkész, Horhiban született s mint Kopácsi, itt kezdte pályáját (Magyar és Erd. orsz. prot. ekl. tört. 31.). Az első közvetlen adat azonban csak 1545-ből maradt reánk. Eszéky Imre, Tolna reformátora, a ki 1545-ben tért vissza Wittenbergából, az ottani egyetemről, Tolnából egyenesen Kálmáncsehibe ment, mely akkoriban egyike volt a vármegye legnépesebb és legjelentékenyebb helységeinek. Eszéky Imre másfél hónapon át hirdette az Isten igéjét Kálmáncsehiben. Az új hit tanának többek között megnyerte Endericus Mátét is, a ki ott iskolatanító volt s a ki a páduai egyetemet hallgatta.
