Szegedi Kiss István.
Szegedi Kiss István.
A legmélyebb nyomot azonban a somogyi földön Szegedi Kiss István működése hagyta. Szegedi Kiss István 1554-től kezdve Laskón lelkészkedett, honnan, 1558-ban Kálmáncsehibe ment lelkésznek. Ettől kezdve Kálmáncsehi lett Szegedi Kiss István reformátori működésének a középpontja. Szoros barátságot tartott fenn Horváth Márk szigetvári kapitánynyal, a ki katonáit elküldötte hozzá, hogy prédikáczióit meghallgassák, sőt Perneszi Farkas babócsai kapitány meghívására Babócsára is elment, hogy ott a katonáknak is hirdesse az evangéliumot (Balogh i. m. 93. – Földváry László: Adalékok a dunamelléki ev. ref. egyházkerület történetéhez. I. 71.).
1561-ben azonban e reformátori működésnek váratlanul vége szakadt. A kaposvári bég megharagudván a kálmáncsehiekre, a kik elmulasztották neki a szokásos ajandékokkal kedveskedni, hirtelen a helységre tört, Szegedi Kiss Istvánt elfogta és magával hurczolta Kaposvárra. Hasztalan rimánkodtak a kálmáncsehiek szabadonbocsátása érdekében, mert csak 1562-ben nyerte vissza szabadságát, 1200 frt váltságdíj lefizetése mellett (Balogh i. m. 46).
Szegedi Kiss István ekkor Kálmáncsehibe tért vissza; de már az 1563. év husvétját megelőző napokban Ráczkevére költözött át, hol 1572 máj. 2-án bekövetkezett haláláig lelkészkedett.
A ferencziek temploma és kolostora Felsősegesden.
A kutasi r. kath. templom belseje, a freskókkal.
A tabi r. kath. templom belseje a mennyezeti freskókkal.
A zichi r. kath. templom belseje és freskói.
545Szegedi Kiss István kálmáncsehi lelkészkedése alatt szervezkedtek a somogyi református egyházak, melyeknek egy része, a Kapos-folyótól délre és a Rinyától keletre eső területen, a felsőbaranyai egyházmegyéhez csatlakozott (Thury Etele i. m. I. 34. – Földváry L. i. m. I. 79.). Ezt az egyházmegyét, mely a dunamelléki egyházkerülethez tartozott, a herczegszőllősi zsinaton elfogadott kánonok szerint igazgatták.
Azokat az egyházakat, a melyek a későbbi dunántúli egyházkerülethez tartoztak, az 1618. évi nov. 1–3. tartott szentlőrinczi zsinaton osztották be egyházmegyékbe. E beosztás szerint Somogy vármegyének a Kapostól éjszakra és a Rinyától nyugatra eső része az alábbi két egyházmegyéhez tartozott: I. Veszprémi egyházmegye: Fokszabadi, Hidvég, Kiliti, Nagy-Berény, Nágocs. II. Kiskomáromi egyházmegye: Aszaló, Csokonya, Csököly, Csurgó, Gadács, Galambok, Gige, Gölle, Hetes, Juta, Kiskomár, Látrány, Mérő, Mocsolád, Nagybajom, Sámsond, Segesd, Szentmárton (Szilvásszentmárton), Tab, Tapsony, Újlak (Thury E. i. m. 169–171. Ezt az egyházmegyét nevezték belsősomogyi egyházmegyének, megkülönböztetésül a külsősomogyitól, mely a dunamelléki egyházkerülethez tartozott.
A dunántúli egyházkerület 1629. évi márcz. 17-én Körmenden tartott zsinatáról a külsősomogyi egyházmegyében levő összes lelkészek hiányoztak, a jegyzőkönyv szerint, mert hódoltsági területen lévén, nem jelenhettek meg (Thury i. m. I. 229.). Pedig távolmaradásuk egészen más okra vezethető vissza. Ugyanez évben tartotta ugyanis a dunamelléki egyházkerület zsinatát Patán, Simándi Bodó Mihály ev. ref. püspök (1626–1631) elnöklete alatt. Ezen a zsinaton megjelentek a somogymegyei predikátorok nevében, a nágócsi, csepeli, karádi, kapolyi és herényi lelkészek s a többi lelkésztársaik megbízásából arra kérték a zsinatot, hogy a Somogy vármegyének éjszakkeleti negyedében működő lelkészeket a dunamelléki egyházkerülethez csatolják. A zsinat nem utasította el őket, hanem az egyházkerületek között már korábban kötött megegyezés értelmében, felszólítást intézett hozzájuk, hogy előbb a dunántúli egyházkerülettel hozzák rendbe ügyüket, azután tárgyalás alá veendik kérelmüket (Földváry L. i. m. I. 95.).
Simándi Bodó Mihály, a dunamelléki egyházkerület püspöke, mindamellett híven értesítette Kanizsai Pálffy Jánost, a dunántúli egyházkerület püspökét, a történtekről, a ki azonban folyton halasztotta a választ Simándi levelére, míg a somogyi lelkészek végre türelmüket vesztve, elmentek Ráczkevibe Simándihoz, hol a küldöttek sírva panaszolták „az Isten nyájának sok egyenetlenségeit és azon nyájak körül vigyázó pásztorok sokszoros sóhajtásukat és könyörögtek, hogy viselne gondot róluk” (Földváry László I. 95.).
Hogy a somogyi prédikátorok a dunamelléki egyházkerülethez akartak csatlakozni, annak az volt az oka, mert a dunamelléki egyházkerület predikátorai a török vezérektől kiállított védlevelekkel bírtak, hogy senki se háborgassa őket tisztükben. E védlevelek oltalma alatt a hódoltság különböző helyein tarthatták a predikátorok zsinataikat, de török véduruk otthonukban sem engedte őket büntetlenül bántalmazni (Földváry i. m. I. 97.). Ez volt a török portyázásoknak kitett s minden oldalról védtelen helyzetben nyomorgó somogyi prédikátorok elhatározásának döntő tényezője.
Végre Kanizsai Pálffy János 1629 aug. 29-én kelt levelével átengedte a somogyi lelkészeket, a fokszabadi egyház kivételével. Simándi erre köszönőlevelet intézett Kanizsai Pálffy Jánoshoz, a melyben egyúttal férfias nyíltsággal hárít el magáról minden gyanut, mintha a somogyi egyházaknak a dunamelléki egyházkerülethez való csatlakozása az ő kezdeményezésére volna visszavezethető (Földváry i. m. I. 105.).
Simándi az újonnan csatlakozott egyházakhoz 1629 nov. 23-án intézett levelet, a melyben meghagyja nekik, hogy míg ő meglátogatja a somogyi traktust, addig Gyarmati Mártonra bízza a somogyi egyházmegye ügyeit.
Az 1630 ápr. 6-án Keviben tartott zsinaton 17 prédikátor fogadott engedelmességet. Az elmaradottak a következő (1631) évben Vecsén tartott zsinaton jelentek meg.
Midőn Kanizsai Pálffy János Kiskomáromba került lelkésznek, főgondoskodása a somogyi egyházak ügyeinek rendezése volt. Méltán tartott attól, hogy a példa ragadós lesz s hogy a többi somogyi lelkészek is el fognak kívánkozni a dunántúli egyházkerületből. De e mellett nagy volt a fegyelmetlenség is. Fájdalommal tapasztalta – úgymond –, hogy ezek részint a török uralom alatt levő 546helyzetük miatt, részint más okokból nincsenek úgy odanőve az egyház testéhez, mint kellene, s ennélfogva nincs meg bennük az együvétartozás érzete, nincs függés (fegyelem), mely miatt a rend a somogyi egyházakban felbomlott.
