Hatalmaskodó főurak.
Hatalmaskodó főurak.
A belháborúk következményeit elsősorban a monostorok és a nagyobb egyházi alapítványok érezték meg, melyeknek birtokai és jövedelmei az elhatalmasodó főurak közprédájává váltak. A monostorok mindegyre jobban elszegényedtek, úgy hogy nem tudták lakóikat eltartani. A török betörések, melyek évről évre ismétlődtek, csakhamar lehetetlenné tették a szerzeteseknek a monostorokban való tartózkodást, melyeknek legnagyobb része rövid idő alatt üresen állott. Azok közé, a kik az egyházi birtokok elfoglalásával legnagyobb károkat okoztak, Török Bálint, Pekri Lajos és Devecseri Csoron András, Zala vármegye főispánja tartozott. Az előbbiek a pannonhalmi főapátság tizedjövedelmeit, az utóbbi a tihanyi apátság birtokait foglalta el (Pannonh. Szt. Benedek-rend tört. XII. 161.).
Török Bálint garázdálkodásai miatt a pannonhalmi monostor közvetetlenül a királyhoz fordult panaszával, mire I. Ferdinánd király 1534 jún. 1-én megparancsolta Töröknek, hogy az 1533-ban elvett tizedért adjon a monostornak kárpótlást (Egyháztörténelmi emlékek a hitújítás korából. II. 348. 355.). Ferdinánd király azonban rá lévén utalva Török Bálint támogatására, nem léphetett fel vele szemben erélyesen, sőt mintegy kárpótlásul, 1535. júl. 26-án felhatalmazza őt, hogy a vránai perjelség birtokait (Csurgó és tartozékai) a Zrinyiektől, a kik azokat zálog czímén bírták, kiválthassa és egyúttal biztosítja őt, hogy e birtokokat ő és örökösei mindaddig megtarthatják, míg a kiváltásért fizetett összeget visszakapják.
A király pártfogása azonban nem sokat segített a főapátság helyzetén. 1534-ben Máté főapát, egyházának nagy szükségétől kényszerítve, a segösdi és a zalai kerületek fele tizedét 300 frtért bérbeadta (u. o. II. 349.). Azok az egyházi javak, a melyeket Török Bálint elfoglalt, török fogságba jutásáig megmaradtak kezében, azután azonban neje, Pempflinger Kata, 1542 szept. 10-én igéretet tett, hogy a kezében levő egyházi javakat visszaadja (u. o. IV. 94. l.).
