Roboz István, író és lapszerkesztő, szül. Kötcsén 1826-ban. 1848–49-ben Noszlopy Gáspár kormánybiztosnak volt titkára; résztvett a forradalomban, majd bujdosásba ment; 1851-ben pedig kötcsei birtokán gazdálkodott. Azután bejött Kaposvárra, itt Hochreiter törvényszéki elnök alatt a törvényszéknél vizsgálóbíró volt. Már ekkor számos lapnak volt munkatársa. A legelső munkája a Kovács Páltól szerkesztett „Győri Közlöny”-ben jelent meg, Labora név alatt, 1846-ban. Az ötvenes években írta nagy elbeszéléseit az akkor Császár Ferencztől szerkesztett „Pesti Napló”-ba, „A carrarai márványleány” czím alatt. Ugyanez időben jelentek meg czikkei, versei, novellái a „Hazánk”, „Életképek”, „Hölgyfutár”, később a „Pesti Hirlap”, „Budapesti Hirlap”-ban stb. Az ötvenes évektől fogva következő művek jelentek meg tőle: Pécsi sugárszálak, Balaton szerelme, Daguerreotip, Egy porladó szív levelei (két kiadás), A Billikomból (két kiadás), A virágok albuma, A Tükörből. Ő írta Kossuth Lajos imáját a kápolnai elesettek fölött 1849-ben, Csapody Pál kastélyában, Ádándon, mely majdnem minden európai nyelvre le van fordítva és képekben megörökítve. 1863-ban megalapította a „Somogy” czímű hetenként megjelenő „politikai ujság”-ot, melynek azóta a szerkesztője. Ő szerkesztette Magyarországon az első megyei hivatalos lapot, mely hosszú évek során fennállt. Az egykori állandó kaposvári műkedvelői társaságnak elnöke volt. Őfelsége a Ferencz József-renddel, majd a királyi tanácsossággal tüntette ki. A gazdasági egylet titkára is volt és számos egyletnek elnöke vagy igazgatósági tagja. A somogymegyei volt irodalmi Berzsenyi-Társaságnak elnöke. 1887-ben ünnepelték írói pályájának 40 éves jubileumát, mely alkalommal a város közönsége aranytollal tisztelte meg és Kötcse polgársága nagy ezüstbillikommal. Az utolsó évtizedben közölte a Petőfi Sándor Pápán czímű czikksorozatait, melyeknek eleje a „Budapesti Hirlap” és a „Pesti Hirlap”-ban jelent meg. 1913 október havában a „Somogy” 50 éves jubileuma alkalmából nemcsak Somogy vármegye közönsége ünnepelte Roboz Istvánt, hanem az ország neves írói és testületei is melegen üdvözölték az ország legöregebb, de még mindig fiatal szerkesztőjét.