Szalai István.
Szalai István.
Szalai István, ref. lelkész, a Magy. Tud. Akadémia levelező tagja, szül. 1816 jún. 9-én Visontán. Tanulmányait Csurgón kezdte, Debreczenben végezte. Azután külföldre ment, hol a bécsi, lipcsei, hallei és berlini egyetemek hallgatója volt és főleg filozófiai és természettudományi tanulmányokkal foglalkozott. Hazatérvén, 1846-ban debreczeni káplán, majd szikszói, 1859-ben szentesi lelkész lett. 1876-ban a békés-bánsági egyházmegye esperessé választotta. Meghalt 1878 márcz. 6-án Szentesen.
Az Akadémia figyelmét Egy kő az egyezményes philosophia templomához czímű értekezésével vonta magára, melyet azután Tapasztalati lélektan czím alatt bővebben kidolgozván, az Akadémia 1858-ban kiadta és Szalait levelező-tagjául választotta. Számos filozófiai, természettudományi, pedagógiai, theológiai értekezése jelent meg a szaklapokban. A családi élet erkölcsi alapja a belőlük folyó kötelességekkel együtt czímű dolgozata 1870-ben Akadémiai pályadíjat nyert. Önálló műve még Elméleti lélektan, mely Sárospatakon jelent meg 1865-ben.
