Xántus János.
Xántus János.
Xántus János (Csíktapolczai), világhírű utazó és ethnografus, a Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának igazgatóőre, a M. Tud. Akadémia levelező tagja, szül. 1825-ben Csokonyán. 1847-ben a pesti egyetemen ügyvédi vizsgálatot tett. A szabadságharczban több ütközetben vitézül harczolt, de mint főhadnagyot egy kémszemle alkalmával az osztrákok elfogták és Königgrätzbe helyezték, hol az osztrák ezredben közemberként szolgált. 1850-ben szabadonbocsájtatván, az emigránsokkal való összeköttetései és hazafias agitácziói miatt ismét elfogták és újra besorozták. Ezredétől megszökvén, Amerikába menekült, hol sok viszontagsággal és nyomorúsággal küzdött, míg végre 1852-ben a neworleansi egyetemen a latin, spanyol és német nyelv tanára lett; 1853-ban Pál, württembergi herczeg kíséretében Texasba és Mexikóba ment, majd két év multán az Egyesült-Államoktól a Kanzas állam felmérésére kapott megbízást, mely expediczió alkalmával a Smitsonian-Institut számára óriási mennyiségű állat- és növényanyagot gyűjtött. 1857-ben az Unio kormánya Kalifornia déli, még eddig teljesen ismeretlen részeinek topografiai felmérésével bízta meg és ennek bevégezte után a Csendes-tenger meteorológiai viszonyainak tanulmányozására kapott megbízást, mely alkalommal 89 szigetet és zátonyt fedezett fel. Ebben az időben honvágya hazahozta. Már előbb 20.000 állatból álló gyűjteményt küldött a Nemzeti Múzeumnak, mikor pedig hazatért, párját ritkító, több száz kitömött kolibriből álló madárgyűjteményt hozott magával, a Nemzeti Múzeum számára. Nemsokára ismét visszautazott Amerikába, hol előbb a washingtoni tengerészeti minisztérium titkára, majd Mexikóban konzul lett. Ez időben betegeskedni kezdett, s ezért újból visszatért hazájába. Itt több évi fáradságos munka után megalapította a botanikus, később az állatkertet, melynek igazgatója lett. 1868-ban a vallás- és közoktatásügyi minisztérium megbízásából résztvett a keletázsiai expedíczióban és Japánt, Kínát s a Szunda-szigeteket beutazván, 1871 végén, 21 havi utazás után, gazdag gyűjteménynyel tért vissza, hogy most már véglegesen hazájában telepedjék le. 1873-ban a Nemzeti Múzeum ethnografiai osztályának igazgatóőrévé nevezték ki és még 20 éven át buzgalommal munkálkodott a tudományos intézetekben, a melyeknek tagja volt. Az Akadémia 1859-ben választotta meg levelező tágjául és 1862-ben tartotta székfoglalóját, Adatok a tenger természettani földiratához czímmel. Elnöke volt az Ethnográfiai Társaságnak, alelnöke a Földrajzi Társaságnak, a Budapesti Állat- és Növényhonosító Társulatnak és számos más hazai és külföldi tudományos testületnek. Meghalt 1894 decz. 13-án Budapesten.
Magyar, német, angol, spanyol és latin nyelven írt igen nagyszámú tudományos dolgozatai jelentek meg a hazai és külföldi szakfolyóiratokban. Körülbelül 100 önálló műve közül a legfontosabbak: Xantus János levelei Éjszakamerikából. 12 eredeti rajzok után készült kő- és egynéhány fametszettel. Közli Prépost István. Pest, 1858. – Utazás Kalifornia déli részeiben. Egy földképpel, nyolcz kő- és nyolcz fametszettel. U. o. 1860. – Utasítás természetrajzi tárgyak gyűjtésére, elkészítésére, megtartására és tovaszállítására. U. o. 1862. – A magyarországi gőzhajózás érdekében. U. o., 1865. (Különny. az Új Korszakból.) – A közoktatási miniszter megbízásából 1869–70-ben Kelet-Ázsiában országos pénzen gyűjtött s a M. N. Múzeumban ideiglenesen 276kiállított népismei tárgyak leírósorozata. U. o. 1871. (Függelék: Természetrajzi gyűjtemény. Németül is.) – Vezető a M. N. Múzeum népismei gyűjteményében. Második átdolgozott kiadás. Budapest, 1874. – A természettudományok általános haladása. (A m. orvosok és természetvizsgálók 1874-ben Győrött tartott XVII. nagygyűlésének munkálataiból.) U. o. 1875. – Emlékbeszéd szárhegyi gróf Lázár Kálmán I. tag felett 1875 febr. 22. az Akadémiában. U. o. 1876. (Értekezések a természettud. közéből VI. 1.) – Néhány hét Ceylon szigetén. U. o. 1877. (Különnyomat a „Budapesti Szemlé”-ből.) – A föld és térképkészítésről. Segédkönyv középiskolák használatára. U. o. 1879. – Természettani földrajz. Segédkönyv középiskolák számára s a nagyközönség használatára, Geihic, Grove, Agassiz, Burke és Norton rendszere s előadási modora szerint szabadon dolgozva. U. o., 1879. (Ism. „P. Hirlap” 124. szám.) – Utiemlékek Singapore és vidékéről. Győr, 1879. (Különny. a „Győri Közlöny”-ből.) – Borneo szigetén 1870-ben tett utazásomról. Budapest, 1880. (Különny. a „Földrajzi Közlemények”-ből.) – Kéziratban maradtak: A Biadschak Czengori népfaj (Czigányok) Domeni de Rienzi után. Csokonya ápr. 1845 végén: „Sajtó alá bocsátható. Buda, 13/I. 1847. Palugyay”. Az Izengár nép története. Pest, 1847. A mormonok története. Fort-Tejon. California, febr.-márcz. 1858. 40 ív. – Arczképei. Kőnyomat, rajzolta Barabás, 1861. Nyomt. Reiffenstein és Rösch Bécsben, kiadja Nagy Endre, a „Győri Közlöny” szerkesztője, megjelent 1862-ben a lap mellett.
