Hedrehely.
Hedrehely.
Hedrehely. A barcsi vasút mentén fekvő magyar kisközség. Körjegyzői székhely. Házainak száma 260, lakosaié 1201, a kik közül 355 róm. kath. és 816 ref. vallású. Postája helyben van, távírója Kadarkút, vasúti állomása Hencse-Hedrehely. Az itteni leletek is igazolják, hogy a mai Hedrehely környéke már a római uralom idejében is lakott hely volt; okleveles adataink azonban csak a XIV. századtól kezdve vannak e helységről. Első ízben az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben találkozunk vele és ekkor már plebániája is volt. Az 1339. és 1364. években Hedruch alakban fordul elő. 1339-ben I. Károly király a Héder-nembeli Henrik bán fia János mester fiainak, Miklósnak, Péternek és Henriknek, a Tamási család őseinek adományozta, cserében más birtokokért. 1403 márcz. hó 23-án a Zsigmond uralmával elégedetlen urak, Nápolyi László párthívei, értekezletet tartottak itt s egy kiáltványt intéztek innen az ország lakosságához. Tamási László és testvére, Henrik, 1423-ban, magtalan haláluk esetére, Zsigmond király beleegyezésével, vérrokonuknak, Serkei Lorántfi Györgynek, és utódainak hagyományozták e helységet, a többi uradalmaikkal egyetemben; 1443-ban azonban Tamási Vajdafi Henrik a Héderváriakkal, Lőrincz nádorral és fiával Imrével, mint a kikkel egy őstől származott, 75lépett örökösödési szerződésre és Hédervári Lőrincz nádort be is iktatták Hedrehely birtokába, mely ekkor már városi kiváltságokat élvezett. Újlaki Miklós azonban a Hédervári család birtokait elfoglalván, egy részüket magának követelte, mire a Héderváriak pert indítottak ellene. 1445-ben az országnagyok a Tamásiak összes birtokait, közöttük Hedrehely mezővárost is, Serkei Lorántfi Györgynek ítélték oda, de 1446-ban Hunyadi János kormányzó a várost és a hozzátartozó uradalmat Emekei Miklósnak és Berekfalvi Zopa Péternek, majd 1448-ban az uradalom felét Berekfalvi Zopa Péternek és a többi Berekfalviaknak, továbbá Endrődi Somogyi Imrének és Torvai Ugron Imrének adományozta, a mibe a Szekcsői Herczeg család is belenyugodott. 1448-ban még Tamási László özvegye bírta egyes részeit. 1497-ben a Szekcsői Herczeg család birtokai között Hedrehely részeit is felsorolják. Emőkei Miklós halálával az uradalomnak őt illető része is Zopa Péterre és társaira szállott. 1462-ben Berekfalvi Zopa Imre a maga részét Csapi Andrásnak zálogosította el. A középkorban a ferenczrendűeknek is volt itt kolostoruk, mely 1531-ben még megvolt, mert az ez évben a rendnek Nagyváradon tartott ülésén az itteni házfőnök is résztvett. 1536-ban Fajszi Ferencz, Bodó Farkas, Ellyewelgyi László, Ipoltfy János, Ewrdw Máté voltak a földesurai, 1550-ben pedig Alya Mátyás. Az 1551–52. évi hadjárat folyamán a törökök Hedrehely várost is megtámadták, feldúlták és elfoglalták. Ekkor pusztult el a ferenczrendűek temploma és kolostora is. Az 1554. évi török kincstári adólajstrom mindössze 7 házát említi, az 1567-iki összeírás pedig 14 házat talált ott. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék részben a szigligeti várhoz tartozónak mondja és részben az Istvánffy családénak. 1692-ben Zengel János volt a földesura. 1715-ben 18 háztartást találtak benne és ekkor a kincstáré volt. 1726-ban a Lengyel és a Mérey családok, 1767-ban Mérey Antal volt a földesura. 1776-ban Vrancsics Pál ezredes, Saller István, Spissich Sándor özvegye, Sághy Dániel, Nagy Benedek, a báró Révay és a báró Colisius családok, Mérey József és Antal, Gussits Imre özvegye, Baranyi Imre özvegye és a Jankovics család voltak itt birtokosok. A XIX. század első felében gróf Festetics Antal, a Spissich, a Márffy családok, továbbá Nagy Mátyás, Somogyi Lajos, Árvay László, Sárközy Lajos, a Gaal és az Igmándy családok voltak a földesurai. Jelenleg gróf Festetics Kálmánnak, Vasdényey Imrének és Márffy Bélának van itt nagyobb birtoka. A református egyház egyike a vármegye legrégibb protestáns egyházainak. Már a XVI. század második felében szervezve volt, de csak 1643-tól kezdve vannak feljegyzések róla. A község legrégibb temploma a Böczöri-dűlőben fekhetett, de ma már csak téglatörmelékek mutatják a helyét. A ferenczrendi templom az ezidőszerint Györkös Ferencz körjegyző és Váradi István földmíves tulajdonában levő beltelken állott, a hol az alapfalak és a régi kutmedencze nyomai ma is megvannak. A második református templom 1771-ben épült a lelkészi udvarban; a jelenlegi templom pedig 1898-ban. Van itt hitelszövetkezet, gazdakör és egy gőzmalom. A határ ama részét, a hol egykor az ősi templom állott, Szentegyház gödrének nevezik. A községhez tartozik: Sarolta-puszta, Böczör-puszta és Laposcser-puszta.
