Kadarkút.
Kadarkút.
Kadarkút. A barcsi helyiérdekű vasút mentén fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 381, lakosaié 2063 s közülök 789 róm. kath., 1165 ref. vallású. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Első ízben az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő. 1358-ban Kadarcuch, 1364-ben Kadarkutha alakban említik az oklevelek. Az 1358–64. években az Alsólendvai Bánfi család birtoka. Vámjának részei 1383-ban a pannonhalmi apátságot illették. A XV. század elején a Héder-nembeli Tamásiak birtokába jutott. 1448-ban a helység egyes részeit a Tamásiaktól az Alsólendvai Bánfiak bírták zálogban. 1462-ben a Bánfiak az ő részüket Csapi Andrásnak vetették zálogba. 1470-ben a Mesztegnyei Szerecseny családnak is voltak itt részbirtokai. Az 1536. évi. adólajstrom szerint Fajszi Ferencz és Sulyok Balázs, 1550-ben Mérey Mihály és Alya Mátyás, 1598–99-ben pedig Mérey György és Batthyány Farkas voltak a földesurai. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék szerint a szigligeti vár tartozéka volt. 1692-ben Simaházy Ferencz volt itt birtokos. 1715-ben csak 22 háztartást írták itt össze s ekkor a kincstáré és Guary Gáboré volt. 1726-ban kétharmadrészben a Lengyel és a 84Mérey családoké, egyharmadrészben pedig Guary Gáboré és Póka Miklósé. 1733-ban a Lengyel család, 1776-ben Somssich Antal, báró Maithényi, Jankovics özvegye, báró Révay, báró Calisius, Mérey József és Antal, Gussits Imre özvegye, Spissich Sándor özvegye: Fajszi Ányos Juliánna és Szalay özvegye voltak itt birtokosok. Utolsó földesurai gróf Somssich József, Spissich Lajos, báró Maithényi József, Vasdényey Béla, Felsőeőri Nagy Ákos és Márton voltak. Jelenleg Márffy Emilnek, Vasdényey Imrének és Birg Hermannak van itt nagyobb birtokuk. A református templom 1906-ban épült, a római katholikus pedig 1840-ben. A lakosok önkéntes tűzoltóegyesületet, polgári társaskört, ifjúsági kört, gazdakört, hitelszövetkezetet, segélyegyletet és sport-klubbot tartanak fenn. Az idetartozó Somogyszentimre-pusztán állami földmívesiskola van. Van a községben még gőztéglagyár, két gőzmalom és egy turfatelep. A gőztéglagyár Strauss Jakabé. A két gőzmalom Vasdényey Imréé, míg a turfatelep Birg Hermané. A községhez tartoznak még: Hodos-, Kenész-, Körmend- és Sáské-puszták. Hodos-puszta a középkorban falu volt, mely eredetileg a Kápolnás-Visnyei, másként Hedrehi családé volt. 1421-ben Zsigmond király Hedrehi László itteni birtokait a Héder-nembeli Tamási családnak adományozta. 1443–1446-ban Hodosfew (Hodosfő) alakban fordul elő s ekkor Hedrehely tartozékai között sorolják fel. A XV. század második felében, a Héder-nembeli Tamásiak kihalta után, az Alsó-Lendvai Bánfi család kezén találjuk. Az 1726–33. években a Lengyel és a Mérey családok pusztája volt. – Kenész-pusztának a középkorban Kenéz a neve. 1443–46-ban e helység részeit az Alsó-Lendvai Bánfiak bírják zálogban. 1460–62-ben Csapi András vette zálogba. 1726–1733-ban a Lengyel és a Mérey családoké. – A Körmend-puszta helyén feküdt hasonnevű helységről az adólajstromokban vannak adatok. 1536-ban Horváthy Gergely özvegye, 1550-ben Dersfi Farkas volt a földesura. Az 1554. évi török kincstári adólajstrom szerint 2, 1571-ben pedig 5 házból állott. 1726–1733-ban szintén a Lengyel és a Mérey családoké volt. – Somogyszentimre-puszta helyén feküdt a középkorban Szentimre falu, a melyről 1397-ból van adatunk. 1550-ben Dersfi Farkasé és Alya Mátyásé volt. Az 1571. évi török kincstári adólajstrom szerint 4 házból állott. 1726-ban a Lengyel és a Mérey, 1733-ben a Lengyel, 1856-ban pedig a Márffy és a Somssich családoké volt és jelenleg is Márffy Emilé.
Kadarkút. – Igazgatósági épület a szentimrei földmíves iskolában.
